udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
5377
találat
lapozás: 1-30 ... 2881-2910 | 2911-2940 | 2941-2970 ... 5371-5377
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2001. július 14.
Pusztinán vizsgáztak a budapesti Magyar Nyelvű Intézetbe jelentkezett moldvai csángómagyar tanulók. Az Intézetet Stark Ferenc főigazgató, Szalay Gyula és Tőkés Béla, az MCSMSZ-t Bartha András és Bilibók Jenő képviselte. A felajánlott 10 helyre bejutott tanulók mindenike 50% feletti pontszámot ért el a felvételi vizsgán. Az utánuk következő 5 tanuló is jól vizsgázott, ezért ígéretet kaptak arra, ha lehetőség lesz a keret bővítésére, akkor még ősztől számítanak rájuk. Minden jelentkező a szakhoz tartozó tárgyakból vizsgázott most és Magyarországon egy éves előkészítés után fognak újra felvételizni az általuk választott felsőoktatási intézménybe. /(Csángómagyar Hírlevél): Felvételiztek a moldvai csángómagyar tanulók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./2001. július 14.
Lemondott megyei önkormányzati tisztségéről Kolumbán Gábor, aki a gazdasági pénzügyi bizottság elnöki tisztségét töltötte be. Kolumbán 1996-2000 közötti időszakban Hargita megyében a megyei önkormányzat elnöke volt. /(Daczó Dénes): Lemondott Kolumbán Gábor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./2001. július 14.
A hatvanéves dr. Péntek Jánossal, a kolozsvári Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék vezetőjével készített interjút a Krónika munkatársa. Péntek János az egyetem elvégzése után a tanszékre került. Pályáját döntően befolyásolta Márton Gyula nyelvész. Közismert Péntek János fáradhatatlan munkabírása, mely az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségében (AESZ) és az Erdélyi Tankönyvtanácsban is megmutatkozik. Szinte lehetetlen a vállalkozásuk, mert miközben a nyelvben negatív folyamatok zajlanak le - egészen a nyelvvesztésig, a nyelvcseréig elmenően -, amelyek ellen majdnem reménytelen hatékonyan fellépni, mégis csinálni kell - vallja a professzor. A Tankönyvtanácsot 1993-ban azért találták ki Székely Győzővel, hogy legyen egy olyan intézmény, amely a szakmai igényeket képviseli, mert akkor már látható volt, hogy teljes anarchia van a tankönyvkiadásban, illetve -forgalmazásban, és egyre inkább mindent a pénz irányít. Az oktatási hatóság felelőtlensége következtében az oktatás kaotikussá vált. - A román nyelv és irodalom oktatásával valóban nagy gondok vannak. Törvény írja elő a román nyelv megtanulását, de a hatóság nem biztosítja ennek feltételeit. Nincs differenciálás, az egyenlőség a román nyelvi alapon valósul meg, ami teljes diszkriminációt jelent a nem román anyanyelvűekkel szemben. Sajátos program, feltételrendszer szerint kellene, hogy megvalósuljon a román nyelv oktatása, nemcsak alsó tagozaton, hanem a továbbiakban is. A magyar iskolákban románt tanító pedagógusokat speciálisan fel kell készíteni erre a feladatra. - A felsőoktatásban is megcsappant a jelentkezők száma, gyengébb a felkészültségük. A színvonal csökkenése a felvételi vizsgákon jól lemérhető, és az elemi ismeretekkel van a legtöbbször gond. - 1990-ben Péntek János vezette be a néprajz oktatását a tanszéken. Életképes szaknak bizonyult, akár a magyarországi egyetemi tanszékekkel való összehasonlításban is megállja a helyét. /Demeter Éva: Úgy is élhetünk, hogy ne legyen látszata. Beszélgetés dr. Péntek Jánossal, a kolozsvári Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék vezetőjével. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./2001. július 14.
A kis- és nagyérettségin jól szerepeltek a Temes megyei magyar iskolák végzős diákjai, teljesítményük felülmúlja a megyei átlagot. Ennek ellenére folyamatosan csökken a magyarul tanuló gyerekek létszáma a Bánságban. Ma már a bánsági gyerekek kevesebb, mint 1%-a tanul magyarul, ez a felnőtt magyar lakosság 10%-os számarányához viszonyítva rendkívül kevésnek tűnik. Kiss Ferenc tanfelügyelő elmondta, hogy tíz év óta évről évre csökken a gyermeklétszám a Temes megyei magyar iskolákban. Míg 1990-91-ben 1993 I-XII. osztályos tanult magyarul a megyében, a most befejeződött tanévben mindössze 1232 gyerek, ami 39%-os csökkenést jelent. Van egy olyan feltételezés, hogy a bánsági magyar gyerekek kétharmada román vagy más nyelvű iskolába jár és csak egyharmad tanul magyarul. Amikor azonban a tanítók bekopogtatnak az egyházak nyilvántartásai szerint magyar nemzetiségű szülők otthonába, a gyerekek többnyire románul köszönnek vissza. A vegyes házasságokban a gyerekek többsége már nem beszél magyarul. A bánsági magyarság rendkívül szétszórt, szinte valamennyi településen él néhány magyar család. Ezek a kisközösségek nem képesek óvodát-iskolát fenntartani. A fakultatív magyarnyelvoktatás reális lehetőség arra, hogy azok a gyerekek, akik különböző okokból román iskolába járnak, megtanuljanak magyarul. /Pataki Zoltán: A magyar iskolák színvonala az átlagosnál jobb. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./2001. július 14.
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban két évvel ezelőtt beinduló főiskolai szintű tanítóképző szakon, amely a Babes-Bolyai Tudományegyetem égisze alatt működik, új szak beindítását tervezik a 2001-2002-es tanévre: I-VIII osztályban oktató franciatanárokat képeznek. /K. K.: Új szak a Bethlen Gábor Kollégiumban. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./2001. július 14.
A romániai Magyar Ifjúsági Tanács nyilatkozatában támogatta a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényt. Ez a törvény nyolcvan év igazságtalanságait hivatott részben kárpótolni, eszmei téren helyreállítja a magyar nemzet egységét, ugyanakkor elősegíti a számbelileg kisebbségben élő nemzetrészek szülőföldön való megmaradását és fejlődését. A törvény elleni nacionalista hangulatkeltés alaptalan és rosszindulatú. A MIT felkérte a Magyar Ifjúsági Konferencia - mint a magyarországi és határon túli magyar ifjúsági szervezetek fóruma - képviselőit, hogy a magyar történelmi egyházakkal, civil szervezetekkel és polgárokkal összefogva, nyíltan támogassák a magyar kormányt a törvény sikeres végrehajtásában. /Támogatják a státustörvényt. A romániai Magyar Ifjúsági Tanács nyilatkozata. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 14./2001. július 14.
Egy 1998-99-ben elvégzett, Erdélyt átfogó empirikus kutatás alkalmából tapasztalta Szakáts Mara nagyváradi szociológus, hogy az erdélyi magyar közvélemény az emigrációt már nem utasította el olyan indulatosan, mint közvetlenül a romániai változást követő években, de a nemzetiségi közösséget elhagyók erkölcsi elítélésének hagyománya ugyanakkor továbbra is jelen van. Szakáts kutatása szerint Erdélyben egyre inkább egy új modus vivendi alakul ki az elmentek - de azóta gyakran hazajárók - és az itthon maradottak között. Arra vonatkozóan, hogy van-e Erdélyben olyan elvárás, hogy a hazalátogató kivándoroltak valamilyen módon segítsék az otthoni magyar közösséget, a válaszolók relatív többsége (40 %) úgy vélte, ez nem várható el. Harmincöt százalék viszont /főleg az értelmiségiek/ elvárná a folyamatos segítségadást. A többség (58 %) úgy véli, az eltávozottak leginkább azért segítenek időnként az otthoniaknak, hogy saját fontosságukat fitogtathassák. - A kivándoroltak hazalátogatásaik alkalmával gyakorta részt kívánnak venni az erdélyi magyar közéletben. A válaszolók többsége (59 %) ezt elfogadhatónak ítéli meg, ellenben 36 százalék szerint ez a jelenlét a közösség szempontjából elfogadhatatlan. Erdélyben majdnem egységesen (90 %) azon a véleményen vannak, hogy a kinti magyar szervezetekkel az erdélyi magyarok hivatalos intézményeinek kellene kapcsolatokat teremteni. Egységesek abban, hogy a hivatalos kapcsolatok kétirányúak legyenek. Székelyföldre inkább jellemző a patriarchális, szoros személyközi kapcsolatokban való élés. Ezt az egymásrautaltságot, a kölcsönösséget felismerik Erdélyben, számolnak is vele, mint lehetőséggel, de azt nem fogadják el, hogy az itthoni közösség problémáiról a kívülállók is teljes értékűnek szánt értelmezést fogalmaznak meg. /Szakáts Mara: Együtt vagyunk? = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./2001. július 14.
Júl. 14-én zárul a bonchidai Bánffy-kastélyban működő szakmunkásképző tanfolyam első szakasza, mely során az ország különböző részeiből érkező 19 ács, kőműves és kőfaragó és 20 műemlékvédelmi szakmérnök hallgató vett részt. A tanfolyam szervezői a Transylvania Trust Alapítvány és az angliai Történeti Épület Felújítási Intézet (Institute of Historic Building Conservation - IHBC) valamint a Művelődési és Kultusz Minisztérium, a kolozsvári Műszaki Egyetem, az Erdélyi Műemlék-restaurátorok Egyesülete, Bonchida önkormányzata, valamint az English Heritage, az Oxford Brookes Egyetem, a British Council, Dél Shropshire és Herefordshire önkormányzata, illetve Nagy-Britannia bukaresti nagykövetsége. /Makay Dorottya: Sikerrel zárul a bonchidai szakmunkásképzés első szakasza. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./2001. július 14.
A Holt-Tisza és az alföldi tanyavilág által ihletett képzőművészeti alkotásokból nyílt kiállítás júl. 12-én a Lakitelki Népfőiskolán. A tárlaton a közönség olyan festményeket, rajzokat, grafikákat láthat, amelyek az elmúlt két hétben Lakitelken születtek, a Kárpát-medencében élő képzőművészek alkotótáborában. A budapesti székhelyű Művészetbarátok Egyesülete szervezésében immár hetedszer megrendezett művészeti műhely munkájában az idén hat magyarországi, négy kárpátaljai és egy vajdasági művész vett részt. A hagyományokhoz híven valamennyien egy-egy képet ajándékoznak az őket díjtalanul vendégül látó népfőiskolának, s a tábor zárásaként közös kiállításon mutatkoznak be. /Kárpát-medencei képzőművészek kiállítása Lakitelken. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./2001. július 14.
Júl. 13-án befejeződtek a jelentkezések a Maros megyei tanfelügyelőségen a betöltetlen tanügyi állásokra kiírt versenyvizsgákra. A jelentkezők száma meghaladja a 800-at. A 31 román tanítói állásra 128-an, a 14 magyar tanítói állásra 85-en, a 64 román óvónői állásra 88-an, míg a 38 magyar óvónői állásra 73-an jelentkeztek. A meghirdetett 152 román nyelv és irodalom katedra betöltésére csupán 25-en, a 38 magyartanári állásra mindössze 7-en, míg a 100 angoltanári állásra 63-an jelentkeztek. A versenyvizsgára július 16-án és 17-én kerül sor. /Versenyvizsga. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./ 2001. július 14.
Hiánypótló kiadvány látott napvilágot a Szatmárnémeti Identitas Alapítvány támogatásával: Jékelné Pándi Zsuzsa Magyar viselet címmel kis magyar ruhatörténet. A szerző, aki a 90-es évek után egyik kezdeményezője volt annak, hogy a magyaros viseletet felelevenítsék Szatmárnémetiben is, a képanyagot úgy válogatta össze, hogy azok között a szatmárnémetiek egykori ismerősöket is láthatnak- magyar ruhában. Nem véletlen, hogy ünnepélyes alkalmakkor egyre több férfin lehet bocskait látni, hogy végzős diákok ballagnak zsinóros ruhában, lányok konfirmálnak hófehér díszmagyarban, pártás, magyar ruhás ifjú párok állnak az Úr asztala elé esküvőjükön és már gyermekeket is látni zsinóros magyar ruhában. /(benedek) [Benedek Ildikó]: Magyar ruhák évszázadok homályából. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 14./2001. július 14.
Muhi Miklós, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium (Szatmárnémeti igazgatója és Balogh Géza aligazgató beszélt az átalakuló iskolarendszerről és a szülő-iskola kapcsolatról. A tanügyi reform hangsúlyozza a szülőkkel való tanügyi kapcsolatot. A szülői közösségnek sokkal nagyobb szerepet szán az új iskolarendszer. - A szülők a túlterheltségre panaszkodnak és könnyítenének a gyermekek sorsán. Az igazgató szerint inkább túlképzés van, összehasonlítva más országok programjaival. Olyasmit tanítanak meg drágán és körülményesen, ami nem feltétlenül szükséges. - A társadalomnak nem kell a modern oktatás. A mostani nem egy normálisan működő társadalom. /Benedek Ildikó: Iskola és közösség. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 14./2001. július 14.
Júl. 15 és 22 között immár negyedik alkalommal szervezi meg a Duna Televízió - a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziummal közösen - 14-17 év közötti anyaországi és határon túli magyarok számára anyanyelvi táborát a Mátraalján található faluban, Szurdokpüspökiben. A táborozás célja, hogy a diákok megismerkedhessenek a világ különböző tájain élő magyar fiatalokkal, bepillantást nyerjenek egymás életébe és szokásaiba. A 150 résztvevő többségét határon túli diákok adják. A legtöbben Erdélyből érkeznek, de számosan képviseltetik magukat Felvidékről, Kárpátaljáról, Délvidékről, a nyugati országokból és az anyaországból is. Tíz csángó Moldvából érkezett az anyaországba. /Szentkirályi István: Anyanyelvápoló tábor Szurdokpüspökiben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./2001. július 14.
Székelyföld több településén tartottak falunapokat. Felsősófalván a Szász házaspár kezdeményezte. A férj református lelkész, az asszony községi tanácsos. Nyíres fesztivál volt Homoródszentmártonban. - Még 1941-ben Dunavecse járás nyolc települése kötött testvértelepülési szerződést az akkori oklándi járás nyolc településével Erdélyben. A kapcsolat megszakadt a második világháború után, majd 1991-ben újrakezdjék. /Oláh István: Falunapok a Székelyföldön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./2001. július 14.
A Magyar Csodaszarvas Egyesület meghívására a szatmárnémeti Magyar Ifjúsági Kezdeményezés (MIK) három tagja - Kereskényi Gábor, Polner Zoltán, Uglár Zsolt - látogatott el Budapestre. A találkozón a magyar politikai pártok képviselői tartottak a határon túl élő kisebbségek sorsát is érintő előadásokat, de a négynapos összejövetelen az Illyés Közalapítvány vezetősége, történészek és a chicagói magyarok közösségének tagjai is felszólaltak. Az előadások középpontjában a státustörvény kérdése szerepelt. Halzl József, az Illyés Közalapítvány elnöke megindokolta a szervezetük által elosztott támogatási pénzek igazságosságát, és nemzetstratégiai előadásokat is hallgathattak a megjelentek. Raffay Ernő történész a trianoni döntésről és annak következményeiről tartott eszmefuttatást, a történelmi előadások között az 1956-os forradalom elemzése is szerepelt. Ughy Attila, a Fiatal Demokraták (FIDESZ-MPP) és Balczó András, a Magyar Igazság és Élet (MIÉP) pártjának politikusai a magyar státustörvényt mutatták be nagy vonalakban. A találkozón az eddiginél jobb kapcsolatot tudtak kiépíteni más határon túli ifjúsági szervezetekkel. A budapesti találkozón a Délvidéki Magyarok Közössége, a Kanizsai Ifjúsági Kerekasztal, a pozsonyi Corvin Mátyás Társaság, a zentai Anonymus Ifjúsági Egyesület és a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Szövetsége ifjúsági tagozata is jelen volt. /Státustörvény, pályázati pénzek, nemzetstratégia. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 14./2001. július 14.
Kilencedik alkalommal látja vendégül a Napsugár gyermeklap olvasóit Illyefalván. Akárcsak az előző években, a táborozás jutalom a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő első három helyezett csapatának. A brassói, a kolozsvári és a nagyenyedi kisdiákok mellett etédi, csíkmenasági, nagyváradi, marosvásárhelyi, bardoci és gyergyószentmiklósi gyerekek nyaralnak az illyefalvi vártemplom bástyáiban lévő táborban. A Napsugár olvasói a lapban meghirdetett pályázatokra érkezett feleletek alapján nyerték el a részvétel jogát. "Húszezer olvasóból nem könnyű kiválasztani azt a szerencsés harmincnyolcat, akik ebben az ajándéktáborozásban részt vesznek - mondta el Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője. A pihenés és játék mellett anyanyelvápolás, irodalmi nevelés, népművészeti foglalkozás szerepelt az egy hét kínálatában. "Illyefalva modell, amit a sokkal kevésbé sikeres falvakból jött gyerekek hazavihetnek. Példaértékű, hogyan lehet a szinte semmiből felvirágoztatni egy települést" - indokolta a helyszínválasztást Zsigmond Emese. /Farkas Réka: Napsugár tábor Illyefalván. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./2001. július 14.
Három lelkész élettörténetét tartalmazza a könyv: Palástban. Lelkészek szórványban /Nagy Ödön: Emlékeim, Hermán János: Szórványban, Nyitrai Mózes: Nyolcvan év. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2001/. A szórványról 1942-44 között kérdőíves felmérést végeztek 709 településen. A református Nagy Ödön és Hermán János volt a szórványgondozás szervezője és munkása. Nyitrai Mózesnek unitárius lelkészként fonódott össze a sorsa az erdélyi magyarság sorsával. A kötetet kiadásra előkészítette Keszeg Vilmos, az előszót Keszeg Vilmos és Bencze Márta jegyzi. Hermán János emlékezését Bencze Márta jegyezte le. (Lelkészek szórványban. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./2001. július 15.
A magyar premontrei rend váradhegyfoki apátsága a közelmúltban újabb taggal gazdagodott. Pék Sándor, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem végzőse felvételét kérte a rendbe. A kegytemplomban Fejes Rudolf Anzelm főapát celebrálta a beöltöztetési szentmisét, melyre eljöttek a váradi püspökség lelkészei, és a városban működő apácák - vincések, mallersdorfiak, orsolyiták - képviselői is. /Tüzes Bálint: Sziklára újjáépített rend. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 15./2001. július 15.
Futásfalva több mint háromszáz katolikust számláló önálló egyházközség Kovászna megyében. Az 1993 óta megszervezett Sarlós Boldogasszony-napi (júl. 2.) búcsúja révén évente immár ezrek fordulnak meg ott. A templom nagyméretű Mária-szobra látványa rendkívüli hatást gyakorolt. A csíksomlyói Istenanya mintájára készült "három könyök eredetileg az esztelneki ferencesek kolostorában volt. A háborús idők viszontagságai között a szobor eltűnt a nyilvánosság szeme elől. Bálint Lajos nyugalmazott érsek futásfalvi plébános korában (1962-1968) bukkant rá újra a parókia-épület padlásán, amelyet azon nyomban restauráltatott. /Jakab Gábor: Mária-búcsú Futásfalván. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 15./2001. július 15.
Jún. 13-án a kaplonyi egyházközség búcsúnapját ülte a templom melletti szabad téren. A búcsús szentmisén megjelent tíz ferences, élükön fr. Páll Leó provinciálissal, aki köszönetet mondott Kaplony népének a ferenceseknek 1951-től 15 éven át nyújtott támogatásért. 1951. aug. 20-án, az erdélyi Szent István Rendtartomány védőszentjének napján az összes erdélyi ferencest Máriaradnára deportálták. A radnai tábor kilenc hónapig tartott, utána folytatódott a deportálás. A hatóságok három helységet: Dést, Esztelneket és Kőrösbányát jelölték meg a ferencesek kényszerlakhelyéül. Az 1951-es deportálásra a ferencesek három helyen emlékeztek: a Nagykároly melletti Kaplony községben, Máriaradnán és Csíksomlyón, azoknak az egyházmegyéknek a területén, ahol a ferencesek működnek. A ferencesek összeszedése rövid idő alatt ment végbe. Éppen a legszükségesebb ruhaneműt, ágyneműt csomagolhatták össze. Élelemről alig gondoskodhattak. 122 ember zsúfolódott össze Máriaradnán. Ekkor mozdultak meg a ferencesek ügyében az emberek. Gyűjtési akciókat szerveztek, a begyűlt élelmet elszállították Máriaradnára, majd később a másik három kényszerlakhelyül kijelölt helyre. A kaplonyi és szatmári hívek ebben a gyűjtési és szállítási akcióban külön is kitűntek. Csíksomlyón augusztus 11-én emlékeznek meg másodszor a ferencesek az elhurcoltatásról. Ide várják a rendtartomány minden tagját, hogy közösen köszönjék meg azt a nagy kegyelmet, hogy a provincia átvészelte a megpróbáltatások nehéz esztendeit. A harmadik megemlékezés Máriaradnán lesz, augusztus 20-án. Ötven év alatt megritkultak a sorok, a 122 ferencesből kevesen érték meg az 50. évi megemlékezést. /Fr. Pap Leonárd: A ferencesek deportálása 1951-ben. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 15./