udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1470
találat
lapozás: 1-30 ... 751-780 | 781-810 | 811-840 ... 1441-1470
Névmutató:
Cabulea, Vasile
2008. január 23.
A román hatóságok a mai napig megbüntethetik azokat az uniós állampolgárokat, akik tizenöt nap elteltével „bejelentetlenül” tartózkodnak Románia területén. A rendelkezésről az országba látogató turisták sem tudnak, mert eddig nem értesültek róla a szomszédos uniós tagállamok – így például Magyarország – illetékesei sem. Az előírást a 2005. évi 102-es sürgősségi kormányrendelet tartalmazza. Az előírás megszegése 2,5 millió lej (65 euró) büntetéssel jár. Múlt év január elsejétől az uniós állampolgárok esetében határátlépéskor sem az útlevélbe, sem a személyi igazolványokba nem ütnek be pecsétet a határrendészeti szervek. Az ellenőrzésnek egyetlen módja, ha a szabálysértő bevallja, hogy több mint két hete tartózkodik az országban. „Nagyon meglep ez a rendelkezés, hiszen megszeg mindenféle uniós szabályt” – közölte az újság kérdésére Odze György külügyi szóvivő. „Ez egy stupid rendelkezés, amely ellenkezik az EU-s normákkal” – mondta Cseh Áron kolozsvári főkonzul, aki – akárcsak Hodicska Tibor bukaresti főkonzul – az ÚMSZ-től értesült a rendeletről. Magyarországon, de az Unió más tagállamaiban sincsenek érvényben hasonló követelmények. „Ezt a paragrafust az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelvének 5. cikkelye alapján vezettük be” – közölte Vasile Dragoi, a Román Bevándorlási Hatóság (ORI) parancsnoka. A cikkely szerint a tagállam megkövetelheti az érintett személytől, hogy ésszerű és megkülönböztetés-mentes határidőn belül jelentse be a területén való jelenlétét. Vasile Dragoi elismerte, az előírás betartásának ellenőrzése lehetetlen. Ezért egy tárcaközi bizottság már dolgozik a módosításon, hogy ezt eltöröljék. Amennyiben nem törlik a cikkelyt, Toró T. Tibornak szándékában áll interpellálni a parlamentben az ügyben. /Cseke Péter Tamás: „Megfigyelt” külföldiek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./2008. január 23.
A romániai magyar felsőoktatásért folyó harc egyidős a rendszerváltással. A követelések már a kilencvenes évek derekán zátonyra futottak. Az RMDSZ kész tényként fogadta el: a román politikai elit nem hajlandó elismerni a magyar felsőoktatás autonómiáját. Kónya-Hamar Sándor nemrég leköszönt EP-képviselő ismét a figyelem központjába vonta a Bolyai Tudományegyetem ügyét, amikor az Európa Parlamentben aláírásgyűjtésbe kezdett az erdélyi magyar állami egyetem támogatásáért. Kónya-Hamar Sándor emlékeztetett: a kilencvenes évek derekán, amikor az RMDSZ még nem volt elkötelezve különböző kormányérdekeknek, félmillió aláírás gyűlt össze az önálló magyar felsőoktatás támogatására. Az 1994-es tanügyi törvény figyelmen kívül hagyta a magyar elvárásokat. Akkoriban az RMDSZ kemény ellenzéki politizálással hallatta a hangját, Romániát mégis úgy vették föl az Európa Tanácsba, hogy az erdélyi magyarok követeléseiből semmit nem teljesített. 1996-ban az új kormány programjában tételesen szerepelt a Bolyai Tudományegyetem ügye, amit Victor Ciorbea akkori román miniszterelnök nyilvánosan felvállalt Budapesten. 1997 nyarán egyezség született arról, hogy törvénytervezetet készítenek az állami magyar egyetem létrehozásáról. Azon a nyáron a kormány két sürgősségi rendeletet fogadott el, a 22-est és a 36-ost: az egyik a magyarok irányában tett közigazgatási nyitásról, a másik az oktatásról szólt. Kónya-Hamar szerint ez vezetett el Ciorbea miniszterelnök bukásához. Az akkori államfő, Emil Constantinescu sem állt Ciorbea mellé, de nem talált támogatóra saját pártjában sem. A két kormányrendeletet nem akarták alkalmazni. A Ciorbea-kormány román miniszterei kihátráltak miniszterelnökük mögül, a legvehemensebb támadója a koalíciós partner Demokrata Párt volt, személyesen Traian Basescu... 1998-ban Ciorbea után Radu Vasile kormánya jött. Újra elkezdőzött az egyeztetés a magyar egyetemről. Megállapodás született az új jogszabályról, ami megnyugtatóan rendezte volna a magyar oktatás ügyét. Ősszel, amikor Radu Vasile az Egyesült Államokba készült, értésére adták, hogy meg kell oldania a magyar felsőoktatás ügyét. A szeptemberi SZKT-án ekkor született ultimátum Kolozsváron: ha nem lesz magyar egyetem, ha nem alkalmazzák a két elfogadott kormányrendeletet, az RMDSZ kilép a kormányból. Az RMDSZ az SZKT hatályos döntése ellenére a kormányba maradt. Kónya-Hamar Sándor rámutatott: Annak a több mint háromszáz embernek a sorsa döntötte el a kormányba maradást, akik az RMDSZ révén bekerültek az állami gépezetbe. Ezeket nyilván meneszteni kellett volna, és ezt az RMDSZ csúcsvezetősége nem akarta felvállalni. Inkább feláldozták a magyar egyetem ügyét. Akkor született a Petőfi–Schiller egyetem ötlete. Ez nem volt komoly ötlet, mindenki tudta. A németek nem kértek ilyesmit, az RMDSZ-nek pedig egy indok volt arra, hogy minden áron kormányban maradjon. Akkor született meg RMDSZ-berkekben az azóta is érvényes tézis, hogy kormánypozícióban sokkal többet lehet tenni a magyar ügyért, mint ellenzékben. Ekkor volt az első szakadás az RMDSZ-ben. 1998 őszén került sor az Alsócsernátoni Fórumra, amely új utakat, alternatívát próbált keresni. Ezen többen is kimondtuk, emlékezett Kónya, szükség van a belső reformra. 1998 nyarán egy igen jelentős értelmiségi fórum tárgyalta a Bolyai Egyetem ügyét. Ez bízta meg a Kolozs megyei RMDSZ-t, hogy amennyiben Radu Vasile kormánya nem lép határozottan az egyetem ügyében, nyújtsanak be új törvénytervezetet. Ezt elkészítették. Sajnos hosszú, áldatlan vita alakult ki az egyetem körül: többen is megkérdőjelezték az egykori Bolyai szakmai teljesítményét, mások az egyetem szétválásától a színvonalat féltették. Akkor gyűrűzött be Magyarországról a liberális szólam. Makkay József, a lap főszerkesztője emlékeztetett „Törzsök Erika „határon túli szakértő” vérlázító cikkére, amelyben úgy fogalmazott: Erdélyben boldog-boldogtalan magyar egyetemet akar. A román politikai elit magyarellenessége találkozott a magyarországi és erdélyi liberális körök magyarellenességével. ” Az erdélyi liberális kör prominensei álvitákat kezdeményeztek az egyetem körül, amelyek megosztották a közösséget. Az SZDSZ Erdélybe is átgyűrűző neoliberális nézetei, illetve az RMDSZ már akkor jól látható tétovasága miatt a szellemi elit megosztottá vált egyetemügyben. 1999. június 18-án négyen nyújtották be az új törvénytervezetet. Kónya-Hamar Sándor volt a kezdeményező, sokat segített Csapó I. József szenátor volt. Négyen vállalták a benyújtását: Szilágyi Zsolt, Mátis Jenő, Nagy István és Kónya-Hamar Sándor. Az RMDSZ-csúcsvezetőség kihátrált mögüle, az egészet amolyan partizánakcióként kezelték. Az RMDSZ csúcsvezetősége összehozott egy másik tervezetet, amely gyakorlatilag az övékéhez hasonlított, és azt is benyújtották. 2002-ig azonban egyik sem került napirendre. 2000-ben a szociáldemokrata Nastase-kormánynak szüksége volt parlamenti támogatottságra és egyféle kirakatszerepre Nyugat fele, hogy a magyarság ügye rendeződött. Erre a szerepkörre az RMDSZ tökéletesen megfelelt. A kormánypárt egyik prominense, Hrebenciuc mindig azt mondta, hogy az RMDSZ állítson össze listát a követeléseiről. Azonban ez a lista nem készült el. Születtek eredmények: például a Szabadság-szobor visszaállítása, a restituciós folyamatok felgyorsulása, azonban a magyar felsőoktatás ügyében nem történt előrelépés. 2002-ben volt a Bolyai Egyetemről szóló törvény szakbizottsági vitája, amit azonban megbuktattak. Többé nem is hozták szóba. 2004-ben új kormánykoalíció jött, új ígéretekkel. De maradt a régi RMDSZ-csapat. RMDSZ-berkekben nem esett szó arról a feltételrendszerről, amivel Traian Basescu meggyőzte őket, hogy átálljanak. Az államfővel történő akkori egyezkedéseket ma is homály fedi. Tény, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettesként megkapta az oktatási szakterületet is. Közben kialakult az a nézet, hogy az egyetem sorsát rá kell bízni az egyetemi szakemberekre. Salat Levente rektor-helyettes kimondta, hogy a politika ne avatkozzék bele az egyetemépítésbe, ami Markó Bélának kapóra jött. Valójában az egyetem létesítése politikai döntés, azt a szakma egymagában nem tudja megvalósítani. Hantz Péterék akciója ismét felkavarta az állóvizet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság ismét ügyet teremtett a magyar felsőoktatás megoldatlan helyzetéből. Amikor tavaly novemberben a két tanárt kizárták az egyetemről, Kónya-Hamar Sándor tiltakozást fogalmazott meg, és ezt eljuttatta az Európa Parlament valamennyi szakbizottságához. Szokatlan módon Pöttering néppárti frakcióvezető azonnal elküldte megbízottját az egyetemre, hogy jelentést készítsen az ügyről. Ekkor történt meg az az elképesztő eset, hogy az egyetemen tanító magyar tanárok közleményben hozták ország-világ tudomására, hogy őket a Bolyai Kezdeményező Bizottság nem képviseli. A Bolyai-ügyben Kónya gyakorlatilag magára maradt. Igaz, a szöveget Kelemen Atilla és Szabó Károly EP-képviselők bevonásával közösen szerkesztették meg, de a néppárti lobbi szempontjából hiányzott Markó Béla személyes brüsszeli jelenléte. Strasbourgban az Európa Parlament időközben megszavazta az Olli Rehn-féle jelentést, amiben tételesen szerepelt néhány magyar jogsérelem. A strasbourgi szavazást követően Olli Rehn EU-biztos Bukarestbe látogatott. Nem lett eredménye. A román politikusok, bevált szokásuk szerint, minden megígértek az európai fórumoknak, később semmit nem teljesítettek. Az Európa Parlament legnagyobb baja, hogy nincs eszköze a számonkéréshez és a végrehajtáshoz. A Kónya-Hamar Sándor által kezdeményezett írásbeli nyilatkozatot végül is 174 képviselő írta alá. Közben a román parlamenti képviselők ellenlobbijával kellett szembenézniük. Az RMDSZ nem mozdult az elvárt módon. /Makkay József: Az elárult magyar felsőoktatás nyomában. Kónya-Hamar Sándor leköszönt EP-képviselő a Bolyai Egyetem tizennyolc éves Kálváriájáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 23./2008. január 24.
A marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem etikai bizottsága előtt kell felelnie Simion Costea politológia tanárnak, aki az általa leadott tananyagban nyíltan támadta az RMDSZ-t és szenátorát, Frunda Györgyöt. Costea az RMDSZ-t etnikai pártként jellemezte, amely szerinte ebből adódóan nem is számíthat a szavazatok több mint 7 százalékára. Funda Györgyöt próbálja lejáratni, idézve a szenátort: „én nem Romániát képviselem”, kijelentését kiragadta egy bővebb eszmefuttatás szövegéből. Frunda György rágalmazónak és tisztességtelennek tartja a PD-s tanár-politikus eljárását, mondván, hogy ezért bármikor beperelhetné. Az egyetem rektora, Vasile Bolos jelezte, az egyetem vezetősége felszólította Costeát, adjon magyarázatot, mi keresnivalója volt a politikai propagandának az általa leadott tananyagban. „Amit leírtam, azért vállalom a felelősséget. Kurzusom minden sora igaz” – magyarázkodott a Marosvásárhelyen megjelenő Ziarul de Mures lapnak Costea, elutasítva azt, miszerint a leadott anyag politikai propagandának számít. Frunda György szerint természetes, hogy ET-raportőrként elsősorban az európai intézményt képviselje, és ne a saját országát. „Ha ez a bizonyos tanár ilyen elemi fogalmakat sem ismer az európai intézmények működéséről, rúgják ki!” – mondta. /Szucher Ervin: Egyetemi pártpropaganda. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./2008. február 6.
Miután az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ működését, kerekasztal-beszélgetést szerveztek erről Aradon. Vasile Ciobancanu (Egykori Politikai Foglyok Aradi Egyesülete) elmondta: a forradalom után 18 évre, újabb forradalomra lenne szükség, mivel az „korábbi kommunisták szolgái még mindig hatalmon vannak”. A jelenlevők felszólalásaiból kiderült: az emberek az igazságot akarják, választ a kérdéseikre. /Sólya R. Emília: Igazságot akarnak az áldozatok Zsombori. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 6./2008. február 11.
Sokszor felmerül a kérdés: vajon lehallgatnak? Ezekről a kérdésekről volt szó a Kelemen Hunor képviselővel, az RMDSZ ügyvezető elnökével készített interjúban. Kelemen Hunor elmondta, hogy a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ szervezeti felépítésének nyilvánosnak kellene lennie, de erről a SRI honlapja csak nagyon kevés információt közöl. Az SRI nem ismeri el, de mindenki tényként kezeli, hogy a sajtóban, az üzleti életben, az adminisztrációban vannak emberei. Fedett ügynökök és besúgók garmadája dolgozik neki. A belső kémelhárítást, a belső védettséget a SRI-nek kell biztosítania, illetve a katonaság esetében a katonai hírszerző és kémelhárító osztálynak, s a Belügyminisztériumnak is van erre szakosított egysége. A különböző szolgálatok között nincsen alá- és fölérendeltségi viszony. Volt versengés is közöttük, az SRI és a Belügyminisztérium egykori 0215-s egysége között volt versenyfutás. Ez utóbbi egységet azóta átalakították. Ugyancsak a Belügyminisztériumhoz tartozik, belső elhárító és felderítő egységként. A nevét megváltoztatták, de most is ugyanazzal foglalkozik. Ez az egység egyéb munkát is végez. A magyar konzulátus előtt a gyertyagyújtáskor szinte többen voltak az SRI emberei, mint az emlékezők, fotóztak és filmeztek. Az újságíró látott ilyen személyeket a Székely Nemzeti Tanács alakuló ülésén Csíkszeredában, de látott a kormányon lévő RMDSZ rendezvényein is, pl. műemlékvédelmi tanácskozásán. Kelemen Hunor szerint tudni kell, hogy ebben az országban – most csak a magyarokról beszél –, aki politikai szerepet vállal, „azokat követi, egytől egyig megfigyeli a titkosszolgálat”. „A kérdés az, hogy ezzel mit kezdenek?” Mindenről tudni akarnak, mindentől tartanak. Ugyanolyan gyanakvóak, ugyanolyan bizalmatlanok a romániai magyarokkal szemben, mint ‘89 előtt, csak nem tudják az embereket a politikai tevékenységért börtönbe zárni. Az SRI vagy a Belügyminisztérium elhárító egysége a bankszámlákat, a bankkártyák forgalmát is ellenőrizheti. Ugyanígy ellenőrzés alatt tarthatják az elektronikus levelezést, azt is, hogy ki milyen honlapokat látogat. Ma is ellenőrizhetetlen, hogy mekkora hálózattal dolgoznak a titkosszolgálatok. 1990 és 1999 között Vasile Fulger ezredes volt a SRI Hargita megyei parancsnoka. A volt katonatisztet személyes kérésére váltották le, és Szilágy megyébe helyezték át hasonló beosztásba. 2001-ben botrányos körülmények között menesztették, utolsóként az országban a katonaság berkeiből a hírszerzésbe átkerült parancsnokok közül. Hargita megyébe Fulger ezredes helyére Maricel Gavrila ezredest nevezték ki, aki Bákó megyéből érkezett, majd 2001-ben Brassóba helyezték át. 2001-ben Neculae Moldovan ezredes vette át a Hargita megyei SRI irányítását 2006 májusáig, amikor dandárparancsnokként nyugalomba vonult. Jelenleg Gheorghe Trifan ezredes a SRI Hargita megyei parancsnoka. A hírszerző szolgálatok munkatársai mindenütt ott vannak, de jelenlétük csak ritkán válik feltűnővé. Az egyik ilyen eset 1999-ben történt Székelyudvarhelyen, amikor a Magyarok Világszövetségének elnöke, Csoóri Sándor, és a magyar igazságügyi miniszter, Dávid Ibolya látogatásakor egy hűtőautónak álcázott Daciában „lepleztek le” a polgárok egy audio-video technikával felszerelt megfigyelő csapatot, amelyről az akkori Hargita megyei SRI-parancsnok, Vasile Fulger is elismerte, hogy hozzá tartozik. Magyarázata szerint a kiküldöttek nem a magyarországi politikusok miatt végeztek megfigyelést, hanem a „civil napok” elnevezésű rendezvényen vettek részt. A másik esetben, 2000 szeptemberében az Erdélyi Magyar Kezdeményezés országos gyűlését tartotta az udvarhelyszéki Zeteváralja római katolikus plébániájának vendégházában. A Román Hírszerző Szolgálat különítménye a kezdés előtt kiruccant a helyszínre, és ellenőrzést tartott. Katona Ádám, az EMK vezetője értesítette a közvéleményt erről. Az EMK tagjai tiltakoztak a SRI Hargita megyei parancsnokánál is, aki azzal utasította el őket, hogy a tisztek úgymond gyónni mentek el Zeteváraljára. Cornel Ivanciuc, az Academia Catavencu lap munkatársa szerint 1995-ben kilenc titkosszolgálat létezett Romániában: a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), az elnökség mellett működő testőrszolgálat (SPP), a hadseregen belüli szolgálatok: Katonai Információk Igazgatósága, Katonai Kémelhárító Igazgatóság, Külföldi Hírszerző Szolgálat, a belügyminisztériumi két szolgálat a Belügyminisztérium Hírszerző Igazgatósága (U. M. 0215) és a Rendőr-főfelügyelőségi Különleges Vizsgálati Osztály, az igazságügy-minisztériumi szolgálat, a Fegyházak Hírszerző Igazgatósága (U. M. 0400), valamint az összes szolgálatot adatokkal ellátó Különleges Távközlési Szolgálat. Ebben a kilenc szolgálatban 1995-ben több mint 30 ezer operatív tiszt dolgozott. Azóta valószínűleg nem csökkent a számuk. /Daczó Katalin: Megfigyelten, lehallgatva, ellenőrizve – de szabadon. Beszélgetés Kelemen Hunor képviselővel. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 11./2008. február 29.
Sarkady Zsolt nagyváradi filharmóniaigazgató mellett felsorakozott a zenekar nagy része, románok és magyarok egyaránt – így tiltakozva a hátrányos megkülönböztetés vádja ellen. Nem diszkriminálja a románokat a Nagyváradi Filharmónia vezetősége – állapította meg az Országos Diszkriminációellenes Tanács, miután kivizsgálta a magát George Enescu szakszervezetnek nevező öttagú csoport feljelentését. A Costin Florin és Vasile Vulturar által vezetett szakszervezet minden lehetséges helyen feljelentette a filharmónia vezetőjét azzal a váddal, hogy csak magyarokat alkalmaz, és őket románságuk miatt diszkriminálja. Sarkady elmondta, az fáj ezeknek az embereknek, hogy a művészeti tanács a 2007-es teljesítményüket közepesnek nyilvánította, ezért kevesebb prémiumot kaptak, valamint a fizetésük is csökkent 35 lejjel. /Both Abigél: Vége a cirkusznak? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 29./2008. március 5.
Petre Strachinaru demokrata-liberális képviselő felhozta az 1984-es sepsiszentgyörgyi szoborrobbantás ügyét, azt állítva, hogy netán ,,magyar szélsőségesek” tették volna. A román civil szféra és a politikum 1990 óta hallgatott erről a magyar kisgyereket a halálba vitt cselekedetről. Simó Erzsébet és Puskás Attila megpróbálták kideríteni, mi történt. Nem kevésszer járták meg Brassót, a táblabíróságot, a megyei törvényszéket. Az azóta hivatali visszaélések miatt leváltott ügyész végül a Volt Politikai Foglyok Szövetsége országos elnökének határozott kérésére megkapta a mintegy nyolc-tíz dossziéból álló aktacsomót. Simó Erzsébet és Puskás Attila azonban nem tekinthetett bele. Azután ezt a végzést kapták: mivel a Vaszi Jánoska halálát okozó cselekedet óta (1999. augusztus 18., az átirat kelte) eltelt a ,,törvényes” elévülés tizenöt éve, megszüntetik a nyomozást. Ezt Nicolae Vasilescu főügyész írta alá. Ennél embertelenebb, arcátlanabb indoklást még nem olvasott, írta Puskás Attila. Eddig a dátumig húzták az időt. Vannak információk arról, hogy ki volt a robbanóanyagot elhelyező szekus tiszt. Azonban az információt közlő sohasem állna ki tanúskodni, nem vállalhatja a név kimondását. /Puskás Attila: Sokadszor a szoborrobbantásról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./2008. március 10.
Kónya-Hamar Sándor a nemrég megjelent 2007 legyen VALÓBAN az egyenlő esélyek éve a Babes-Bolyai Egyetemen! című könyvben közzétette a 2007. október 9-i brüsszeli közmeghallgatáson elhangzottakat. A közmeghallgatást megelőzte Kónyának az Európai Parlamentnek benyújtott írásbeli nyilatkozata, amely elítélte Románia elutasító, diszkriminatív magatartását a Bolyai Egyetemmel kapcsolatban. Kónya-Hamar Sándor szerint a Bolyai Tudományegyetem jogilag nem szűnt meg, ugyanis a királyi dekrétumot egy szakminisztériumi parancs próbálta érvényteleníteni. Jogi értelemben ez semmisnek mondható. Max van der Stoel maga is belátta, hogy a multikulturalitás megvalósítása ebben az intézetben teljesen kudarcot vallott: 2003. februárjában írt utolsó levelében kudarcnak minősítette azt, ami a Babes–Bolyain történt, és Marga professzortól, az egykori, valamint az újonnan megválasztott rektortól is megvonja azt a jogot, hogy arra hivatkozzék, miszerint Európában modellként kezelik a Babes–Bolyai multikulturalitását. A 2007. évi közmeghallgatást Kónya szervezte, meghívta a román kormány képviseletét, a Babes–Bolyai tanári karának román képviseletét is, azonban a román meghívottak közül mindössze Gabriel Andreescunak volt mersze eljönni. Az RMDSZ-nek a 1996 és 2000 között, az első kormánykoalícióban való részvétének egyik feltétele volt, és Ciorbea akkori miniszterelnök ígéreteként ez a kormányprogramban tételesen szerepelt, 1997 márciusában Budapesten is azt nyilatkozta, hogy lesz állami magyar egyetem Romániában. A kormányrendeletet azonban Basescu mostani államfő és Berceanu nem támogatták. 1997-ban új elképzeléssel álltak elő: a Petőfi–Schiller Egyetem ötletével. Pénzt különítettek el rá, különbizottság alakult. Amikor látták, hogy a Radu Vasile-kormány sem tartja be a szavát, akkor 1998. júniusában négyen benyújtották az első törvénytervezet-változatot. Végül a parlamenti szakbizottság elfektette, a törvényhozási ciklus végéig nem dolgozta ki a törvénytervezettel kapcsolatos jelentést. Később újabb gond jelentkezett: a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tanári kara és magyar illetékesei a saját hatáskörükbe követelték ezt a kérdést. Nyilvánvaló, hogy az egyetem újraindításához nem volt kellő politikai akarat. Azonban ami történt a Babes–Bolyain magyar tanári közösségi szinten, azért is vállalni kell a felelősséget. Több magyar egyetemi tanár eljött Brüsszelbe, vállalta a kockázatot. De hol vannak a fiatal tanárok? Magyari Tivadar például, akinek ellenlobiját fölhasználta Bocsan, az akkori rektor, az Európai Parlamentben. Magyarit hozta fel példának, hogy íme a magyar szakmának és a magyar közösség bizonyos rétegének nem kell az, amit az erőszakos, szélsőséges radikális magyar politikus akar. Ezek a fiatal tanárok féltették állásukat. A Babes–Bolyai magyar tanári karának tanácsa kijelentette, hogy őket Hans Péterék nem képviselik. Emiatt Pöttering, az Európai Parlament elnöke tartózkodó és kiváró álláspontra helyezkedett. Az egyetem ügyében egyet kellett volna értenie az RMDSZ csúcsvezetőségének, a szakmának, az ifjúsági szervezeteknek, a civil szervezeteknek, hangsúlyozta Kónya. Kónya Hamar Sándor ezt a könyvet tavaly december 18-án bemutatta az Európai Parlamentben, a dedikált példány átadásával szimbolikusan átadta az ügyet is Sógor Csabának. A munka tovább folytatódik. /Zsehránszky István: Kónya: átadtam a Bolyai-ügyet. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./ Emlékeztető: Kónya Hamar Sándor képviselő, Mátis Jenő, Szilágyi Zsolt és Nagy István képviselőkkel együtt 1998. jún. 16-án benyújtotta a törvénytervezetet a magyar egyetem újralétesítésére. /Szabadság (Kolozsvár), 1998. jún. 17./2008. március 13.
Erőteljes nacionalista kampány folyik Ukrajnában a magyar szimbólumok helyreállítása kapcsán, amely már kisebb diplomáciai súrlódást is okozott Kijev és Budapest között. Ukrán szélsőségesek elsősorban a vereckei honfoglalási emlékmű tervezett felavatása, valamint a munkácsi turulmadaras alkotás visszaállítása miatt tiltakoznak. Emiatt Sólyom László köztársasági elnök a napokban lemondta ukrajnai útját, sőt a magyarok bejövetelének emléket állító alkotás március 14-ére tervezett avatóünnepsége is későbbi időpontra csúszik. Ungváron március 12-én mintegy félszázan tüntettek a szélsőjobboldali Ukrán Nacionalista Kongresszus és más szélsőséges szervezetek felhívására a vereckei emlékmű és a Kárpátalján szerintük erősödő ruszin szeparatizmus ellen „Kifelé Ukrajnából a magyar imperializmussal!” és „Nemet mondunk a külföldi provokációkra” feliratokkal. Válaszként a kárpátaljai megyei tanács visszautasította az ukrán nacionalista szervezetek vádjait. A 150 ezres lélekszámú kárpátaljai magyar közösség 1996 óta szorgalmazza emlékmű felállítását annak a 2,5 méter magas, régi obeliszknek a helyére, amelyet a Kárpát-medencébe bevonuló honfoglaló magyarok tiszteletére emeltek a Vereckei-hágón, és amelyet 1964-ben lebontottak. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) több mint tíz évvel ezelőtt már kísérletet tett az emlékmű felállítására – felkérésére Matl Péter szobrászművész neki is látott az alkotásnak –, de az ukrán hatóságok „megfelelő engedélyek hiányában” megakadályozták a tervet. Az emlékmű felállítását korábban támogatásáról biztosította Viktor Juscsenko ukrán államfő is. Idén januárban a probléma rendezésére létrehozott szakértői bizottság úgy határozott, hogy Matl Péter fejezheti be a szoborkompozíciót, amelynek költségét a magyar állam vállalta fel. Az épülő emlékművet a Szvoboda Összukrajnai Szövetség Voliny megyei szervezete a napokban a magyar állam jelképének nevezte, és a Vereckei-hágón kialakítandó park szerinte Magyarország egykori határát állítja vissza. A munkácsi turulmadaras emlékmű egy héttel ezelőtti visszaállítását a zakarpat.info ungvári internetes hírújság bírálta élesen. Erdélyben Aradon az 1890-ben felavatott Szabadság-szobrot 1925-ben a Ion. I. C. Bratianu vezette román kormány eltávolíttatta, a szoboregyüttes darabjait 1999-ig az aradi várban őrizték, amikor Radu Vasile kormánya átadta az aradi minorita rendnek. A restaurált alkotást 2004. április 25-én avatták fel újra, az aradi Tűzoltó téren román nacionalisták füttykoncertje közepette. Mátyás király 1902-ben felavatott kolozsvári lovas szobrának talapzatáról az 1918-as impériumváltást követően a román hatóságok eltávolíttatták a magyar címert, 1945-ben pedig a Mátyás király feliratot a semleges Mathias Rex szövegre cserélték. 1992. december elsején Gheorghe Funar akkori polgármester az 1932-ben egyszer már elhelyezett, „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Baiánál, mikor a győzhetetlen Moldva ellen indult” – feliratú táblát illesztetett a talapzatra Mátyás román eredét, illetve Stefan cel Mare moldvai vajda elleni sikertelen portyáját bizonygatva. A Maros megyei Fehéregyháza melletti Ispánkútnál Petőfi Sándor feltételezett elestének helyén álló, 1969-ben leleplezett emlékművén a kőbe faragott Petőfi-arcképet az 1990-es évek elején ismeretlenek kalapáccsal rongálták meg, emiatt 2005-ben bronz féldomborműre cserélték ki, majd az emlékművet restaurálták. Az 1911-ben felavatott pozsonyi Petőfi-szobrot többször meggyalázták, legutóbb 2007 tavaszán levágták a költő és a múzsáját jelképező szoboralakok kezét, az alkotás sérülékenyebb részét „lefaragták”. /B. E. L. : Kárpátaljai emlékművita. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./2008. március 28.
Bartha József holtmarosi református lelkész március 29-én forrást készül elnevezni Wass Albertről. Előzőleg segítőivel egy Szalárd-völgyi csorgóhoz gördítette azt a hatalmas szikladarabot, amelyre zöldgránit plakettet rögzítenek. Wass Albert-forrás – fogja hirdetni a kőbe vésett felirat azt a helyet, ahova az író számtalanszor elzarándokolt. Az ünnepségre a szervezők több száz környékbeli, marosvásárhelyi és anyaországi vendéget várnak, ott lesz az író legkisebb fia, a Hamburgban élő Wass Endre is. Arra is felkészültek, hogy esetleg széttörik a gránitlapot; ez esetben Wass Albert nevét a kőbe vésetik, közölte Bartha József. A holtmarosi lelkész ugyanakkor reméli, hogy – a Wass-per fejleményeitől függetlenül – hamarosan az író szobra is visszakerülhet a templom előtti talapzatra. Az Ausztráliában élő, kolozsvári származású dr. Kolozsy Sándor alkotását Vasile T. Suciu marosvásárhelyi tartalékos rendőrezredes, a magyarellenességéről elhíresült Hősök és Mártírok Kultusza Országos Egyesület elnökének kezdeményezésére öt évvel ezelőtt távolították el. Bár az amerikai migrációs hivatal és a háborús bűnösök felkutatásával foglalkozó Wiesenthal Alapítvány nem tartja bűnösnek Wass Albertet, a román hatóságok még mindig a kolozsvári népbíróság 1946-ban kimondott döntése alapján ítélkeznek személyéről. /Szucher Ervin: Emlék Wass Albertnek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 28./2008. május 6.
Közel hatvan év után először van görög katolikus püspöki rangú főpapja Bukarestnek, miután május 5-én bukaresti székhelyű püspökké szentelték fel Mihai Fratilát, a görög katolikus egyház Gyulafehérvári és Fogarasi Egyházmegyéjének segédpüspökét. Bukarestben több mint hétezer görög katolikus hívő él. Az 1948-ban a kommunista diktatúra által betiltott görög katolikus egyház fővárosi közösségének előző püspöke, az illegalitásban felszentelt Liviu Chinezu 1955-ben, a máramarosszigeti börtönben halt meg, elődje, Vasile Aftenie pedig 1950-ben a Szekuritáté fogdájában lelte halálát. /Bukarest: görög katolikus püspök 60 év után először. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./2008. május 8.
A karhatalmi erők segítségével sem tudott beköltözni május 6-án a gencsi parókiára Bátori Gyula. A Szatmár megyei falu volt lelkészét korábban sikkasztás miatt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megfosztotta palástjától, azonban a lelkész bírósági per révén megszerezte a paplak használati jogát. E bírósági végzésnek próbált meg érvényt szerezni Bátori mintegy hetven rendőr és fegyveres terrorelhárítótól kísérve. Május 6-án Csomay Árpád generális direktor és Máthé Edit jogtanácsos, Nagy Sándor esperes és több környékbeli lelkész, Tőkés László EP-képviselő küldötteként pedig Antal János előadó-tanácsos is csatlakozott a gencsi gyülekezet parókiája előtt tiltakozókhoz. A felfegyverzett álarcos kommandósok élén Ioan Vasile Sabau végrehajtó bemutatta a birtokában levő végzést, melynek értelmében Bátorit vissza kell hozni a parókiára, majd kijelentette, hogy ha kell, fizikai erőt alkalmaznak a kirendelt fegyveresek. A lelkészek azzal érveltek, hogy Szomor Attila, jelenleg Gencsen szolgáló segédlelkész kilakoltatására nem létezik felszólítás vagy végzés. A végrehajtó ezek után elhagyta a parókiát, a kivezényelt karhatalmi erők is elvonultak. /Sike Lajos: Ostrom alatt a gencsi parókia. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./2008. május 20.
Visszautasította a Tiszta Kormányzásért Koalíció (TKK) vádjait Vasile Soporan szociáldemokrata képviselő, aki a Kolozs megyei tanács elnöki tisztségére pályázik a helyhatósági választásokon. Országszerte a megyei tanácselnöki tisztségre pályázók egyharmadáról bebizonyosodott, hogy együttműködtek a volt Szekuritátéval. „Visszavonhatatlan bírósági döntés van a birtokomban arra vonatkozólag, hogy 1989 előtt nem folytattam politikai rendőrségi tevékenységet”, jelentette ki Soporan. /Soporan: Nem működtem együtt a Szekuritátéval. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./2008. június 13.
Június 12-én teljesen leégett a templomtorony Beszterce központjában. A tűzoltók dolgoztak a XIV. században épült evangélikus templom faláról lelógó, megszenesedett állványmaradványok és faltörmelékek eltakarításán. A templom belső terében nem tett kárt a tűz. Erdély legmagasabb templomtornya nem csak kiégett, hanem tetőszerkezete is leomlott, két fiatornya ledőlt. Johann Dieter Kraus evangélikus lelkész elmondta: két kiskorút láttak a templom közelében a tűzvész előtt, nem lehet kizárni a szándékosság lehetőségét sem. Az evangélikus templom Beszterce szimbóluma – mondta Vasile Moldovan polgármester. Mindenkit megkért arra, hogyha teheti, támogassa a templom helyreállítási, restaurálási munkálatait. /Egymillió eurós kár a besztercei evangélikus templomban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./2008. június 14.
Beke Mihály András hetek óta izgalmas olvasmányt olvas. Apja, Beke György író nem akart belenézni, attól tartott, csalódnia kell. Vannak benne nyomozók, rendőrök és gyanúsítottak, csak az, hogy kik a gyilkosok, kik az igazi bűnösök és az igazi áldozatok, az nem derül ki az olvasmány végére sem… A családi „szekus dossziét”, apja és – meglepően vaskos – saját nyomozati anyagát böngészi. Kíváncsi lett saját múltjára, úgy, ahogyan mások, a nem-barátai látták. Apjáról két dosszié, róla egy készült, elég vaskosak és állítólag ez csak az eddig előkerült anyag. Majd szólnak, ha még lesz. A konspiratív neveket csak felelőtlen ember tudná teljes bizonyossággal azonosítani. A nevek azonosítását külön kellett kérnie, mondták: talán, majd, egyszer, valamikor. Ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy a „forrás” („sursa”) mikor jelent megfigyelt személyt és mikor besúgót. Beke Mihály András megtudta, hogy a „szekus keresztségben” apja „Barbu”, ő meg „Béla” lett, Magyarországot csak „Helga”-ként emlegetik, megtudta, hogy őt így jellemzik: „merev, zárkózott, rögeszmés nacionalista”, továbbá számára ismeretlen hölgyekkel akarták összeházasítani; megtudta,, hogy az egyik illusztris megfigyeltnek, Tőkés Lászlónak olyan konspiratív névjegykártyával kellett volna bemutatkoznia, amelyikre átszúrt szívet kellett volna rajzolnia. /!/ A „szeku” jól tudta kezelni a lehallgató magnókat, ezekből valóban sok volt. Kiváló követési jegyzőkönyvet tudtak írni arról, hogy apja például – igen gyanús módon – paradicsomot vásárolt a piacon. Egyébként egyetlen magyar nyelvű jelentés szerepelt a paksamétában. A dossziék jól dokumentálják a hajdani rendszer logikáját. Alig találni utalást arra, hogy bárki bírálni merészelte volna a Ceausescut, a Kondukátort vagy a szocialista rendszert. A megfigyelt személyek magatartásának a jelzője a „nem megfelelő” („nekorászpunzátor”). Az összes magyar megfigyelt „irrendenta és nacionalista” eszméket vallott. Azonban többen voltak a tisztességesek, mint remélni merte volna! Nagyon sok volt a besúgó, de kevesebb, mint amennyitől rettegtek az emberek. Néhányra persze kíváncsi lenne: ki volt végülis „Bíró Ferenc”, aki apjáról is szorgalmasan írta jelentéseit; ki lehetett „Adam”, a Korunk szerkesztője; ki volt „Vasilescu”, a Dacia Könyvkiadó szerkesztője, akitől a Szentendrei Múzeum igazgatója – Balogh Edgár, Benkő Samu és apám mellett – írást kért Kós Károlyról; és ki volt „Literat”, az Utunk szerkesztője, írója, neves értelmiségi („intelectuál cu prestigiu”), aki morálisan apjára is hatással volt? Ki volt „Goga”, Bartha”, „Szabó Tibor”, „Rusz Péter”, „Dinu”, „Udrea”, „Kovács”, a szebeni „Ghergel”, a besztercei „Peiut”,”Stelian”, „Dragan”, a nagybányai „Kiss Gheorhe”, a kolozsvári „Suster”, a szilágysági „András” ,”Constantinescu”, a kolozsvári „Horea”, „Luca”,”Maes”, a bákói „Clejeanu” ,”Constantinescu”? A jelentgetők kevesen voltak, szánalmasak és nevetségesek. /Beke Mihály András: Töltőtoll. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./2008. június 16.
Június 15-én tartották a helyhatósági választás második fordulóját. Bukarestben a főpolgármesteri tisztséget Sorin Oprescu független jelölt nyerte el, legyőzve Vasile Blaga demokrata-liberális jelöltet. Az erdélyi megyékben ismét alacsony volt a szavazási kedv. Sepsiszentgyörgyön és Szatmárnémetiben az RMDSZ, Gyergyószentmiklóson az MPP jelöltje nyert. Kolozs megyében, Kisbácsban Deák Ferenc, Magyarkályánban Farkas Ferenc, Magyargorbón Kovács István vesztettek a román jelöltekkel szemben. Nyertek: Tamás Gebe András Tordaszentlászlón, Zeng János Tordaszentmihályon, Horváth Márton Mócson, Antal János Kőrösfőn, valamennyien RMDSZ-jelöltek, továbbá Kanyaró Pál Várfalván, aki függetlenként indult. /Szociáldemokrata győzelem Bukarestben és több regáti városban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./2008. június 24.
Június 23-án megtartotta alakuló ülését a Kolozs Megyei Tanács. A 36 képviselői hely megoszlása: PD-L 15, PSD és PNL 7–7, RMDSZ 5, NRP 2. Az RMDSZ listáján megyei tanácsosi helyhez jutott Balázs-Bécsi Attila, Fekete Emőke, Szedilek Lenke, Sztraniczky Szilárd és Vákár István Bálint. A tanácselnök Alin Tise (PD-L). A két alelnök: Fekete Emőke (RMDSZ) és Radu-Vasile Bica (PD-L). /(Ö. I. B.): Megalakult a Kolozs Megyei Tanács. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./2008. július 8.
Többtucatnyi, az egykori kommunista erőszakszervezetek alkalmazásában álló személy ellen készül keresetet benyújtani a Kommunizmus Bűneinek Kutatóintézete egy munkás megkínzása miatt. Az intézet összesen 67 személy, a Szekuritáté, a milícia és a korabeli ügyészség alkalmazottai, valamint pártaktivisták és pszichiáterek ellen július 8-án nyújtja be a keresetet. A vádak szerint 67 személy bűnös egy Vasile Paraschiv nevű munkás elrablásában és rendszeres kínzásában. Az intézet szerint pszichiátriai módszerekkel próbálták megtörni, kemény, embertelen és megalázó eljárás során próbálták szóra bírni, csupán azért, mert kommunistaellenes meggyőződésének adott hangot. Az intézet – amely egy 2005-ös kormányrendelet nyomán jött létre – feladata az, hogy nyomozást folytasson a kommunista rendszer teljes egésze alatt elkövetett bűncselekmények, visszaélések és emberjogsértések ügyében. A mostani ügyet rendkívül súlyosnak minősítették. Az intézet szerint Vasile Paraschiv ellen több mint 25 éven keresztül alkalmazták a fenti intézkedéseket csupán azért, mert politikai meggyőződése eltért a hivatalos kurzustól. A Kommunizmus Bűneinek Kutatóintézete megalakulása óta több ízben is panaszt tett különböző jogsértések ügyében. Többek között olyan szekus tiszteket lepleztek le, akik kiskorúakat szerveztek be a besúgói hálózatba, de pellengérre állítottak 210 egykori börtönparancsnokot is, akik alaposan gyanúsíthatók népirtásban való közreműködéssel. Feltárták az emberiesség elleni bűnöket elkövető egykori szekus ezredes, Gheorghe Enoiu ügyét, Nicolae Plesita és öt terrorizmussal vádolt román diplomatáéval együtt, de ők rántották le a leplet Radu Sandu Moldovan egykori Hargita megyei rendőrfőkapitányról is, aki a vádak szerint számos személy, főleg kiskorúak ellen folytatott jogellenes nyomozást, amely során számos alkalommal megkínozta őket, embertelenül bánt velük. Az intézet több olyan személy ügyében is vizsgálódik, akiket politikai okokból gyilkoltak meg. /Balogh Levente: Per volt szekusok ellen. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./2008. július 15.
Míg a Kárpátokon túl a választók anyagi erőforrásokat követelnek a központtól, Erdélyben a saját anyagi erőforrások felhasználásának jogát követelik a hatalomtól. Vasile Dancu, a gyenge eredmény miatt háttérbe szorított szociáldemokrata „kolozsvári csoport” fő ideológusa külön erdélyi program kialakítását tartaná szükségesnek. Erdély gyökeresen eltérő történelmi, szellemi és etnikai adottságai ugyanis ezt követelik, immár Dancuék szerint is. A helyhatósági választások ismét igazolták az egyértelmű törésvonalat: Erdélyben gyökeresen más eredmények születtek, mint a Kárpátokon túli vidékeken. A mohó regáti kiskirályok befolyása alá került szocdemek fittyet hánytak kolozsvári kollégáik javaslatára. Nemzetiségtől függetlenül Erdélyben egyre többen vélik úgy, hogy Bukarest gyámkodása a fejlődés kézifékje. /Chirmiciu András: Transzszilvánia. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 15./2008. július 16.
Markó Béla RMDSZ-elnök azzal magyarázza hiányzásait a szenátus üléseiről, hogy koordinálnia kellett a szövetség tevékenységét, illetve a mindkét házban folyó jogi tevékenységet, valamint az RMDSZ-es kormánytagok tevékenységét. Felmérést tettek közzé a szenátus ülésein való jelenlétről. Markó megemlítette, hogy a sok hiányzást összegyűjtők listáján előtte ott szerepel a többi pártelnök neve. A felmérés szerint a képviselőházban átlagban 34 százalékos a részvételi arány a szavazó plénumüléseken, a szenátusnál ez az arány 47 százalék. A hiányzások listáján az első Corneliu Vadim Tudor, az ülések csupán 1 százalékán volt jelen. Őt Vasile Blaga (PDL) követi, 2 százalékkal, majd a szintén PDL-s Dorel Onaca 3 százalékkal, Mircea Geoana (PSD) 4 százalékkal, Markó Béla RMDSZ-elnök és Sorin Oprescu független szenátor szintén 4 százalékkal. A magyar szenátorok közül Verestóy Attila (RMDSZ) az ülések 10 százalékánál volt jelen. /Markó a képviselőházra és a kormányra koncentrált. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 16./