udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
3130
találat
lapozás: 1-30 ... 751-780 | 781-810 | 811-840 ... 3121-3130
Névmutató:
Gabos-Foarta, Ildikó
2005. november 24.
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium 2006–2007-es beiskoláztatási tervében 5 osztály beindítása szerepelt, egy-egy matematika-informatika, intenzív angol, református teológia, tanító-óvónő képző osztály, építészeti és turisztika-közélelmezési szakosztály. A megyei tanfelügyelőség a minisztérium által kiadott új beiskoláztatási tervre hivatkozva a tanító-óvónő képző osztályt elutasította. Középiskolai szinten nem lesz többé tanítóképzés. Szőcs Ildikó a Bethlen Gábor Kollégium igazgatónője elmondta, hogy az osztályok számát nem csökkentik. Jövőre is 5 osztály indul, a képzőt egy új profilú osztállyal helyettesítik A tanítóképzés azonban nem marad el a kollégiumban. 1999-ben beindult a Tanítóképző Főiskola. Tavaly nem jelentkezett osztálynyi diák, de idén 25 főiskolás kezdte az első évet. Az oktatás egyetemi szintű. Ha a diák folytatni akarja tanulmányait, 2 év mesteri után megkaphatja az egyetemi diplomát, pszichológia, pedagógia vagy más rokon szakon. /Takács Ildikó: Lesz tanítóképzés Nagyenyeden! = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24./2005. november 25.
Miriszlón tanácsi határozat mondja ki, hogy november 15-e után nem legelhetnek az állatok a községi legelőn. Ott van a református temető is, ahol legeltetési díjat sem kell fizetni. Régi ügy ez, tavaly télen is jó pár sírnak letörték a márványoszlopát. A temetőgyalázás rendszeresen ismétlődik. November 19-én Sipos Mihály tanácsos kivitte a rendőrséget a temetőbe. Nyolc tehenet hajtottak ki a temetőből, ez alkalommal a gazda rendőrségi figyelmeztetésben részesült. /Takács Ildikó: Tehenek a református temetőben. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 25./2005. november 26.
November 25-27-e között Torockón tartanak közéleti felkészítőt környezetvédő fiataloknak, a Zöld Erdély Egyesület szervezésében. A képzés célja az erdélyi környezetvédelmi civil szféra erősítése. A Zöld Erdély Egyesület partnere a rendezvény megszervezésében a magyarországi Független Ökológiai Központ Alapítvány. Lesz még egy képzés december 9–12-e között. /Dézsi Ildikó: Közéleti Felkészítő Környezetvédő Fiataloknak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./2005. november 26.
A Torockói V–VIII. Osztályos Iskola ezután a Sebes Pál nevét viseli. Sebes Pál (1786–1865) a torockói iskola rektora volt 1812–1844 között. Ő vezette be az iskolába a Bell-Lancaster módszertant, melynek alapján a nagyobb, jól felkészült diákok tanították és nevelték a kisebbeket. Így sikerült egy tanítótársával 133 diákot tanítania. Sebes Pál alapítványt hozott létre a szegény diákok taníttatási költségeinek a fedezésére, ő indította útjára Kriza Jánost, aki tanítványa volt. Sokat tett Torockó népi hagyományainak a megőrzéséért, joggal viseli nevét az iskola. /Takács Ildikó: Nevet kapott a torockói iskola. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./2005. november 28.
November 26-án tartotta éves közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kolozsváron, idén ünnepelték az EMKE megalakulásának 120. évfordulóját. A résztvevők egyperces csenddel adóztak Zahoránszky Ibolya emlékének, akinek elhunytával a Máramaros vidéki magyar közösség egyik éltetőjét vesztette el. Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke hangsúlyozta, az 1885-ös alakuláskor a megmaradás volt a cél, a három alappillér, amelyre építettek: az egyház és az iskola megerősítése, a gazdasági erő megtartása és a kultúra felkarolása. Azóta is erre a három tényezőre kell figyelnie az erdélyi magyarságnak. 1910-ben például 163 iskola, 77 óvoda élvezte az EMKE támogatását, 227 könyvtár, 154 daloskör működött az égisze alatt. 1949-ben az összes civil szervezetet megszüntették, az EMKE is erre a sorsra jutott, majd 1991-ben újraalakult. Kötő József államtitkár elnöki beszámolójában az EMKE történetét meghatározó építő tevékenységet emelte ki. A felújítások, építkezések sorából kiemelendő a Szabédi-ház, a pusztinai közművelődéi központ, a Györkös-ház, az országszerte épülő magyarházak, és nem utolsósorban a Barabás Miklós Céh kolozsvári székháza. Több mint 60 civil szervezet csatlakozott társszervezetként az EMKÉ-hez. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnök bemutatta a marosvásárhelyi szervezet által az ünnepi alkalomra megjelentetett kiadványt. Szép Gyula alelnök elismerte: a minisztériumban való gyenge képviselet rányomja bélyegét a magyar közművelődési életre, hiszen a megyei igazgatóságok, múzeumok, könyvtárak stb. a minisztérium alárendeltségébe tartoznak, ezért elenyésző a magyar alkalmazottak száma. A területi szervezetek képviselői megtartották beszámolóikat. Délután a Magyar Színházban folytatódott az ünnepség a Guttmann Mihály vezette Romániai Magyar Dalosszövetséggel együtt. Az EMKE idei díjátadóját kórusfellépések színesítették. Az EMKE-díjak nemcsak ünnepi gesztusok, hiszen olyan személyiségek kapják meg évről évre, akik a közművelődés prófétái, példájukat népszerűsíteni kell – fogalmazott Kötő József. Az idei díjazottak: Spectator-díj: a Filmtett szerkesztősége; Kacsó András-díj: Orza Calin; Bányai János-díj: Antal Árpád; Kun Kocsárd-díj: Varga Ferenc; Nagy István-díj: Tana Anna; Bánffy Miklós-díj: Kövesdy István; Kovács György-díj: Dobos Imre; Poór Lili-díj: Bicskei Zsuzsanna; Szentgyörgyi István-díj: Kováts László; Szolnay Sándor-díj (a Barabás Miklós Céhel közösen): Novák Ildikó, Szabó Márta és Németh Júlia; Monoki István-díj: Kiss Jenő; Balázs Ferenc-díj (a Romániai Magyar Népfőiskolai Társasággal közösen): Balla Zoltán; gr. Mikó Imre-díj: László Attila; életműdíj Szilágyi Ferenc és Orth István. Farkas Imola: Továbbélés a cselekvés jegyében. /120 éves az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./2005. november 28.
November 24-én a nagyenyedi városi tanács egyöntetűen jóváhagyta a Bethlen Gábor Kollégium tornatermének helyreállítására kért 10 964 eurót. Az iskola részt vesz az Országos Beruházási Ügynökség sportcsarnok-felújító programjában, melynek feltétele, hogy a munkálatok összköltségének 10%-át a helyi tanács fedezze. Szőcs Ildikó kollégiumi igazgató személyesen ismertette a helyzetet. A tornaterem 1896-ban épült, 1948 óta a román állam tulajdona, és azóta komolyabb javítások nem történtek. Az épület jelenlegi állapotában használhatatlan. /Takács Ildikó: Sarkára állt az RMDSZ. 11 ezer euró a Bethlen tornatermére. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./2005. december 5.
Magyarlapádon a helyi tanács úgy döntött: helyet biztosít az orvosi rendelő épületében a kolozsvári Diakónia Keresztyén Alapítványnak. A Diakónia Keresztyén Alapítvány ki szeretné terjeszteni tevékenységét az Erdélyi Református Egyházmegye több településére. Magyarlapádon a munkapont létrehozását Borbándi Erika lelkipásztornő szorgalmazza. A faluban 1100 lélek van, az orvosi ellátást egy családi orvos és két asszisztensnő biztosítja, de mivel ingáznak, délután nincs egészségügyi ellátás. A beteg vagy hozzátartozói kérésére szakképzett ápolók biztosítják az otthoni gondozást vagy egészségügyi ápolást, orvosi javaslat alapján. Az ellátás ingyenes keresztény segélyszolgálat. Támogatókra viszont szükség lesz. Amennyiben a Polgármesteri Hivatal anyagi támogatást nyújt, tevékenységüket kiterjesztenék az egész községre. Ez még öt falut (Bagó, Bece, Fugad, Asszonynépe és Vadverem) jelentene, és így már 3100 embernek tudnának segítséget nyújtani. /Takács Ildikó: Otthoni gondozó szolgálat Magyarlapádon. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 5./2005. december 6.
A Katolikus Egyetemi Lelkészség és az Erdélyi Ifjúsági Keresztény Egyesület szervezésében került sor december 2-án Kolozsváron a Várom az Urat ötödik adventi keresztény zenefesztiválra. Fellépett a marosvásárhelyi MIFIKE, a Törpike gyermekkórus, a kolozsvári Nazirock együttes, a marosvásárhelyi Reménység együttes, az Élesztő – FIKE színjátszó csoport, a Magvető és a Szikra együttes, végül a KEL zenecsoport (Katolikus Egyetemi Lelkészség). /Dézsi Ildikó: Várom az Urat – ötödször. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./2005. december 7.
Tavaly januárban új igazgató került a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium élére Szőcs Ildikó személyében, aki az iskolában működő Bethlen Gábor Alapítvány elnöke is egyben. Szőcs Ildikó elmondta, hogy az iskola épületei visszakerültek az Erdélyi Egyházkerület tulajdonába, nyolc épületből áll az épületegyüttes, és ebből hármat adtak vissza. Vannak még tanári lakások, és egyéb ingatlanok a város különböző területein, amelyek valamikor a kollégium tulajdonát képezték. A többi öt iskolaépület egy része egyházi, másik része még állami tulajdonban van. Jelenleg nehéz anyagi forrásokhoz hozzájutni, ugyanis a polgármesteri hivatal vagy az állam azt a választ adja, hogy visszaszolgáltatott, vagy visszaszolgáltatásra váró épületről van szó. Az Erdélyi Egyházkerületnél pályáztak az Apáczai Közalapítványon keresztül, de azon akadtak fenn, hogy az még állami épület. Vannak azonban jó eredmények. Sikerült az étkezdét az egyházkerület támogatásával felújítani, azóta pedig folyamatosan próbálják azt felszerelni. A fiúbentlakásban ablakokat, ajtókat cseréltek, a lánybentlakásban pedig padlót csiszoltak. A bentlakásokat külföldi támogatással sikerült felújítaniuk. A bentlakó diákok 80%-a részesül ösztöndíjban, de a nagyenyedi és az ingázó diákok egy része is kap ösztöndíjat. A bécsi Szent István Egylet ad negyvenöt gyereknek ösztöndíjat már évek óta. A kisvárdai Tőkés László Alapítvány biztosít huszonöt gyermek számára ösztöndíjat oly módon, hogy minden egyházközség „örökbe fogad” egy gyereket, és tizenkettedikes koráig támogatásban részesíti. Ezenkívül német és holland alapítványok támogatnak még. A költségvetésen kívüli pénzeket az iskola Bethlen Gábor Alapítványa kezeli. A kollégiumnak van öt óvodás csoportja, egy-egy elemi osztálya minden szinten, két-két általános iskolai osztálya, a középiskolai osztályok száma pedig négy, illetve tavaly sikerült ötöt összehozni. Emellett tavaly egy főiskolai tanítóképző osztály is alakult. Ebben az évben indult először turisztikai és közélelmezési líceumi szakosztály a kollégiumban, nagyon nehéz volt meggyőzni mindenkit arról, hogy egy ilyen szakosztály nem azonos az inasiskolával. Eddig a szakiskolába felvételiző gyerekek inkább román iskolába iratkoztak. Sok román nyelvű iskola igazgatója panaszkodott, hogy milyen nehéz dolguk van a magyar gyerekekkel. Ezért kell magyar nyelvű szakosztály a kollégiumban. /Dézsi Ildikó: Tanítóképzőtől turisztikáig a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./ 2005. december 7.
Gyulafehérváron működik a II. Rákóczi Ferenc Gyülekezeti Ház, amely 2004. augusztus 15-i felavatása óta számos kulturális rendezvénynek adott helyet. Jelenleg Legendi Géza zalatnai festőművész kiállítása tekinthető meg. A művésznek tárlatai voltak Nagybányán, Gyulafehérváron, Zalatnán és Franciaország több városában. /Takács Ildikó: Vendégeket vár a II. Rákóczi Ferenc Gyülekezeti Ház. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 7./2005. december 9.
Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban bemutatták Szőcs János történész többéves kutatómunkájának eredményét: A Mikó-vár története című kötete a múzeum kiadásában jelent meg. A könyv kiváló előtanulmányul szolgálhat Csíkszék és Csíkszereda történetének majdani monografikus feldolgozásához – méltatta jelentőségét Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója. Szőcs János Pro Urbe-díjas történész-muzeológus szakmai érdeklődése főként a székely művelődéstörténet és a gyimesi csángók eredetének kutatására irányul, tudományos és népszerűsítő közléseinek száma jóval meghaladja a százat. /D. Balázs Ildikó: Előtanulmány a csíki monográfiához. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./2005. december 10.
Gudor András gyulafehérvári lelkész szórványt járja, 14 helységben szolgál, 9 gyülekezetet csak nagy ünnepekkor látogat, 5-ben rendszeresen tart istentiszteletet. Vingárd szász falu, 1309-ben plébániatemploma volt. Ennek helyére építtet templomot 1459-ben a Hunyadiakkal rokon Geréb János. 500 év múltán a templomot államosították, gabonaraktár lett. A visszaigénylési kérvényt a lelkész orra előtt tépték szét: “minek kell a templom, nincs már itt senki”. További folyamodványait is válasz nélkül hagyták. Alsócsórán a templom sem maradt fenn. Az alvinci imateremben őrzik a bútorzatát. Igényelnék vissza a református temetőt, de válasz erre se érkezett. Az alvinci templom a XIV. századból származik. 50 évvel ezelőtt használták utoljára templomnak. Az 1970-es árvízkor a vízszint elérte a 2,5 métert, azóta a tetőszerkezet beomlott. A harangot ellopták, a rendőrségi nyomozás nem vezetett eredményre. Mindent széthordanak, a márványsírköveket is elhordják a temetőből. Benedek Károly esperes síremlékéről az 1 négyzetméteres bronzplakett is valamelyik ócskavastelepen végezte. Az úrasztalát is ellopták a templomból, meg a két kőoroszlánt. 2004-ben az egyházközség a Magyar Örökségtől kapott pénzzel, a régi anyag felhasználásával és a gyülekezet munkájával javította meg a tetőt. Borberek templomát csak a Maros választja el az alvincitől. A templom Erdély első gótikus alkotásai közé tartozik. Falaiból 3 méter már iszap és homok alatt van. A 70-es években a templom beomlott. Tavaly, a Károlyi Gáspár Teológia diákjai kitakarították a templomot, pénzt gyűjtöttek és varsági mesterek bezsindelyezték a szentély tetejét. Marosszentimre templomáról kapott neve már az 1238-as oklevelekben szerepel. A ma is álló templom román kori részei is a XII. századra utalnak. A második világháború után a templom pap és hívek nélkül marad. A 60-as években a gyártelepen lakott 70-80 lélek, de ők a telepen volt kiskápolnában imádkoztak. Mára egy család maradt a gyártelepen és a faluban lakó másik három családdal alkotják a gyülekezetet. A templomkert területének egynegyede a Polgármesteri Hivatal tulajdonába került. A gyönyörű gótikus ablakokat összetörték, s a falon fennmaradt Európa-szerte híres freskót, a “Jeruzsellem felett könnyező Jézust” végigkarcolták. – A templomok beomlanak, kövenként hordják szét a múltunkat, összegezte a helyzetet a cikkíró. /Takács Ildikó: Omladozó templomok. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./2005. december 10.
Aradon december 9-én negyedszer rendezték meg a Csiky-napot a Csiky Gergely Iskolacsoportban, ez lehetőséget adott a testvériskolák képviselőivel való találkozásra is. A vendégek a mezőtúri, szegedi, békési, békéscsabai, hódmezővásárhelyi, budapesti, temesvári, dévai és nagylaki iskolák küldötteiként érkeztek Aradra. A Csiky-napon márványtáblát állítanak immár évi rendszerességgel az iskola egykori pedagógusainak, ez alkalomból adják át egy diáknak a tavaly alapított Csiky-díjat. Az idén meghirdetett, testvériskolák közötti pályázat címe Álomvállalkozás volt, amelyen a közgazdaság-szakos diákok vehettek részt. Idén két márványemléktáblát avattak az iskola egykori tanárainak emlékére: Krenner Miklós munkásságát Pávai Gyula tanár méltatta, a tavaly elhunyt dr. Kovách Gézáét pedig Ujj János. A simonyifalvi Szívós László által készített táblákat Seres Géza esperes áldotta meg. /Nagyálmos Ildikó: Álomvállalkozás a magyar iskolában. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./2005. december 13.
A Kriterion Alapítvány kuratóriuma Egyed Ákos történész akadémikusnak, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökének ítéli oda a 2005. Kriterion-koszorút több mint fél évszázados történettudósi munkásságáért, a székelység és Erdély történelmének következetes kutatásáért. Egyed Ákos 1952-ben végzett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, ettől kezdve 1998-as nyugdíjazásáig a kolozsvári Történelmi Intézet főkutatója. 1992-től a Debreceni Tudományegyetem, valamint a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem meghívott előadója. Fontosabb kutatási területei az újkori Erdély, a székelység és Kolozsvár története. Egyed Ákos már a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben szabadegyetemet szervezett, 1989 után pedig a Romániai Magyar Népfőiskolai Szövetség, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke. A Kriterion-koszorút a kiváló romániai magyar szellemi-művelődési teljesítmények elismerésére az alapítvány 1995-ben létesítette. Azóta díjazottjai között szerepeltek Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatója, a csíkszeredai KAM regionális és antropológiai kutatások központjának munkatársai, László Ferenc muzikológus, egyetemi tanár, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró, a szárhegyi képzőművészeti alkotótábor létrehozói, Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető és Marosi Ildikó irodalomtörténész. /Kriterion-koszorú Egyed Ákosnak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./2005. december 13.
A Romániai Írók Szövetségének temesvári szervezete a hét végén átadta a 2004-es esztendőben megjelent legjobb alkotásoknak járó díjakat Temesváron, az Orizont teremben. A díjazottak között szerepelt a város legidősebb költője, , a kilencvenhat esztendős Anavi Ádám, aki az Irodalmi Jelen Könyvek, az IJK könyvsorozatban megjelent “Összegyűjtött versek” kötetéért odaítélt különdíjat meghatottan köszönte meg. A Nikolaus Berwanger-emlékdíjat Achimescu Ildikó kapta több mint harmincéves publicisztikai munkássága elismeréséül. Megjelent kötetében a magyar és német nyelv kitűnő ismerőjeként több magyar íróról, művészről is közölt interjút, portrét. /Pongrácz P.Mária: Tisztelet az íróknak. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 13./2005. december 15.
A nagyenyedi római katolikus hívek az ősz folyamán beadvánnyal fordultak Jakubinyi érsekhez, melyben részletesen felsorolták azokat az okokat, amelyekért Szabó Dénes nagyenyedi plébános áthelyezését kérték. Az érsek kivizsgáltatta a helyzete, majd levelet intézett az egyházközség volt gondnokához, ebben elutasította az áthelyezési kérést. Az érsek a híveket tette felelőssé a kialakult helyzetért. A hívek megválaszolták a főpásztor levelét. Ebben leszögezték, hogy a plébános semmilyen intézkedést nem tett a megromlott helyzet javítására. /Takács Ildikó: Kritikus helyzet a Nagyenyedi Egyházközségben. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 15./2005. december 17.
Marosdécsén az óvoda épületét kívülről lemeszelték, az ablakokat kijavították, de az udvara gazos maradt. A sarokban omladozó, se ajtaja se ablaka illemhely van. Ide hozzák naponta a falu 34 óvodás gyermekét. A csoportok román nyelvűek, pedig a kiscsoportban csak 3 óvodás román anyanyelvű. Az új magyar óvónő kérni fogja az óvoda magyar tagozatának beindítását. A falu iskolájában működik magyar tagozat. Az iskolában nincs folyóvíz. /Takács Ildikó: A marosdécsei ugaron. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./2005. december 17.
Nagyenyed egyetlen magyar nyelvű könyveket árusító üzletében ruhákat is árusítanak. Ezek társaságában szomorkodnak a szép magyar könyvek. Molnár Ida, az üzlet tulajdonosa beszámolt arról, hogy csak a könyvekből nem tudja fenntartani az üzletet. Könyveket viszont csak minőségit árul, beszerzi a házi olvasmányokat és a szótárakat is. /Takács Ildikó: Mi is a kínaiakat honosítjuk? = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./2005. december 17.
Az elmúlt bő tíz év alatt négy színházi lexikon látott napvilágot. 1994-ben az Akadémia kiadásában a vaskos, sok képpel illusztrált Magyar Színházművészeti Lexikon, amely a határon belüli és kívüli – élők és holtak – gyűjteménye köteteként kezelhető. A kimaradottak összegyűjtésére vállalkozott Enyedi Sándor színháztörténész – maga is erdélyi származású, 30 évvel ezelőtt települt át Magyarországra. Sepsiszentgyörgytől Izraelig, Kolozsvártól Amerikáig végigjárta és végigkutatta a hajdani és mai aktorok nyomait. 1999-ben meg is jelentette a Rivalda nélkül című lexikonját. Ugyanazon évben még egy kiadvány jelent meg, az Új Kortárs Magyar Színész Lexikon, de ez csak az anyaország területén élő színészeket vette számba. Most, 2005-ben ismét Enyedi Sándor lépett elő: Színészek, Színházak, Városok. A határon túli magyar színházművészet kislexikona /Balassi Kiadó, Budapest, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2005/, de ez a kiadványa ezúttal mintha nem érné el a Rivalda nélkül színvonalát. Egyrészt, mert ez is hiányos, még az előző kötetbe felvett nevekből sokat kihagyott. A lexikon anyagának zömét operaénekesek teszik ki. Részletes tudósítást közöl a nyugat-európai és latin-amerikai magyar színjátszásról, de mintha a történelmi Magyarország elcsatolt területeire ezúttal nem figyelt volna kellőképpen. Az utóbbi 5–10 évben számos sikeres színész tűnt fel, de nevük és adataik nem szerepelnek a lexikonban. Pozitívum viszont az a több mint húsz város Romániából, Szlovákiából és Ukrajnából, melyeknek magyar színészetét meglehetős részletességgel adja közre a szerző. A legtöbb helyet Brassó múltbeli (1800–1940) magyar színészete kapta. /Kudelász Ildikó: Hézagpótló színházi lexikon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 17./2005. december 19.
Dániel Károly emlékezett nemrég elhunyt barátjára, Huszár Sándorra. Hajdani lakása Kolozsváron kicsit etnográfiai múzeum jellegű volt. Azután az A Hét főszerkesztője lett, bukaresti lakása bármelyik folkloristának dicséretére válhatott volna. A csergék, guzsalyok, festett bútorok, varrottasok paradicsoma volt. Miután leváltották, nehezebb lett az élete. 1988-ban Szegedre távozott, ahol nem akartak tudomást venni róla. Orvosnő lánya, Ildikó átköltöztette végnapjaira Szegedről Békéscsabára. /Dániel Károly: Huszár úr – a mimózalelkű. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./