udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
3130
találat
lapozás: 1-30 ... 661-690 | 691-720 | 721-750 ... 3121-3130
Névmutató:
Gabos-Foarta, Ildikó
2005. július 18.
A határon kívüli román közösségek és az uniós csatlakozás című, egyhetes rendezvényen, a román civil szervezetek marosfői szabadegyetemén megállapították, hogy a hazai politikusok felelőtlenül viszonyulnak a határon túli románokhoz. A meghívott politikusok közül senki sem jelent meg. A román közösségek képviselői javasolták, hogy a Határon Túli Románok Főosztálya a mindenkori államelnök közvetlen fennhatósága alá kerüljön. A zárónap fő témája a Székelyföldön élő románok helyzete volt; a zárónyilatkozatban az aláírók egy jogszabály kidolgozását kérték a Hargita és Kovászna megyében élő román anyanyelvűek védelmére. /D. Balázs Ildikó: Panasz határon innen és túl. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./2005. július 19.
Mócsy Ildikó, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári Természettudományi és Művészeti Kar Környezettudományi Tanszékének vezetője elmondta, hogy a környezetföldrajz-környezettudomány szak a harmadik évét zárta a napokban. Idén második alkalommal vettek részt a hallgatók a magyarországi Országos Diákköri Konferencián, ahol három dolgozatunk lett díjazott, valamint további kettő, a Kolozsváron megszervezett ETDK-n nyert első, illetve második helyezést. Az idei tanévet egy erre a célra bérelt, felújított épületben kezdték. A diákok részére a számítógépterem, internethozzáférés állandó. A szak továbbá rendelkezik az oktatást kiszolgáló laboratóriumokkal. Több fiatal főállású oktatójuk van, akiknek egy része már előrelépett a ranglétrán. Ezek mellett több, a Babes–Bolyai Tudományegyetemen oktató tanár és kutatók tanítják diákjainkat. Idén a környezettudomány szakon 13 tandíjmentes és 17 tandíjas helyet hirdettek. /Ördög I. Béla: Környezettudományi szakképzés a Sapientián. Interjú Mócsy Ildikóval, a Sapientia Környezettudományi Tanszékének vezetőjével. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./2005. július 20.
Sötét időket élt az elmúlt esztendőkben a romániai román média, a magyar sajtóorgánumokra pedig ezután várnak nehéz idők. Erről volt szó Tusnádfürdőn a Médiasátor előadásán. Pavel Orcescu szerint a román sajtó legsötétebb időszaka 2000 és 2004 közé tehető, ekkor ugyanis a politikum ellenőrzése alá került. Borúlátó képet nyújtott a romániai magyar sajtóról Kelemen Attila, a Transindex főszerkesztője. Szerinte nem annyira a cenzúra, mint inkább az öncenzúra jellemző a hazai magyar sajtóra. A magyarországi sajtó röntgenképét Borókai Gábor, a Heti Válasz szerkesztőbizottságának elnöke készítette el. Kiderült, hiányzik a médiaegyensúly, a gazdasági támogatottság terén is nagy az ingadozás. Füzes Oszkár, a Népszabadság munkatársa szerint elavult a sajtószabadság fogalma, helyét az információ és a szólás szabadsága veszi át. „A sajtó történetében véget ért a római katolicizmus, következik a reformáció” – határozta meg az elkövetkező időszakot. /D. Balázs Ildikó: Szabad a szabad sajtó? = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./2005. július 21.
A Bokréta Kulturális Egyesület három éve alakult Mákófalván, a kalotaszegi falvak bútorfestőit, fa- és kőfaragóit, valamint a népművészet különböző ágaiban tevékenykedő művészeket gyűjti össze. Az egyesület gyűlései minden alkalommal más-más településen zajlottak. Ezért igényeltek székházat Mákófalván. Jóváhagyták, hogy a falu egyik üresen álló házát használhassák a Bokréta Kulturális Egyesület székhelyéül. A ház nincs rossz állapotban – mondta Kovács Pali Ferenc, az egyesület elnöke. Úgy tervezik, hogy különböző pályázati pénzekből fedezik az esetleges költségeket. /Dézsi Ildikó: Mákófalva. Jóváhagyták a Bokréta Kulturális Egyesület épületigénylését. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./ 2005. július 22.
„Szeretet nélkül nagyon nehéz a csángókérdéshez viszonyulni” – hangoztatta Borbáth Erzsébet csíkszeredai nyugalmazott pedagógus Tusnádfürdőn tartott előadásán. Borbáth Erzsébet irányításával a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában 1990-ben indult be a csángó gyerekek magyar nyelvű oktatásának programja, azóta pedig számos csángó értelmiségi nevelődött ki. Botbáth Erzsébettől Hegyeli Attila vette át a stafétabotot, megszervezve Moldvában a csángó gyerekek otthoni magyar nyelvű oktatását. Hegyeli Attila úgy fogalmazott: létezik közösségi igény a magyar nyelv oktatására, azonban a siker érdekében szükség van a Kárpát-medencei magyarság segítőkészségére, továbbá arra is, hogy ezt a kezdeményezést, ezt az igényt a román többség is elfogadja. A román nyelvű sajtó változatlanul ellenséges. /D. Balázs Ildikó: Megértéssel kell viszonyulni a csángókérdéshez. = Krónika (Kolozsvár), júl. 22./2005. július 23.
Az RMDSZ Arad megyei szervezete sajtótájékoztatóra hívta össze az újságírókat. Király András RMDSZ-elnök, parlamenti képviselő elmondta: az RMDSZ kijelentette, hogy nem lenne előnyös az előrehozott választás. Ettől függetlenül a szervezet felkészült erre, az előrehozott választásokra. Király András kitért parlamenti tevékenységére is. Fölvállalt egy olyan kérdést, amivel 15 éve nem foglalkozott senki, ez a diákok utaztatásával kapcsolatos, a faluról ingázó diákok útiköltségének legalább felét szeretnék megtéríteni. Azt hitte, hogy ez másfél hónap alatt megoldható, de még mindig nem tudott eredményt elérni. /Nagyálmos Ildikó: Mérleget vont a képviselő. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 23./2005. július 25.
A falunapok Kisiratos legnagyobb ünnepe immár négy éve. Ezeken a napokon érkezik a legtöbb vendég a községbe, s viszik a falu tisztaságának hírét a legmagyarabb Arad megyei településről. Kisiratos kiváltságos helyzetben van, ugyanis kevés településnek adatik meg, hogy könyvet, sőt könyveket írjanak róla. Sarusi Mihály kisiratosi származású József Attila-díjas költő, újságíró, író legutóbbi, Szalbek-Iratos című, az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatban megjelent könyvét mutatták be. Július 23-án a falunap utcai felvonulással vette kezdetét, a megyéből, sőt a határ túloldaláról érkezett népi tánc-együttesek népviseletbe öltözve ropták a táncot a falu utcáin. A kisiratosi kis Gyöngyvirág után több együttes fellépett, köztük a pécskai gyermektáncegyüttes, a kisiratosi Menyecske asszonykórus, a pécskai Búzavirág, a majláthi Nefelejcs, végezetül a község férfikórusa. Másnap a tájház látogatása után különböző vetélkedőkön vehettek részt a sport kedvelői. /Nagyálmos Ildikó: Az otthon ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 25./2005. július 26.
A nemzetpolitikáról szóló nyilatkozatháború bontakozott ki a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség (Fidesz–MPSZ) között Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde nyomán. A Fidesz elnöke a Bálványosi Szabadegyetemen többek között arról beszélt, hogy a magyar baloldal, amikor erre időnként lehetőséget kapott, „rárontott saját nemzetére”. Mint például Kun Béla és Rákosiék idején, és ha nem is ilyen harcias eszközökkel, de ezt tette a december 5-i népszavazáson. Lendvai Ildikó (MSZP) felszólította Orbán Viktort, hogy vonja vissza a magyar baloldal nemzetellenességére vonatkozó állításait. A Fidesz szóvivője arra hívta fel a figyelmet: az MSZP-nek a térség többi baloldali pártjához hasonlóan nemzeti elkötelezettségű párttá kellene válnia, hogy hatékonyan lehessen fellépni a magyar érdekek képviseletéért szerte a világban. Markó Béla RMDSZ-elnök, akire az MSZP oly gyakran hivatkozik, a tusnádfürdői táborban igen keményen bírálta a Gyurcsány-kormány nemzetpolitikáját – hangoztatta Révész Máriusz, a Fidesz szóvivője. Az MSZP-nek nem magyarázkodnia, vádaskodnia kellene, hanem valódi nemzeti fordulatot végrehajtania, hogy minden párt egységesen tudjon fellépni az igazi autonómiáért, a mindennapos diszkrimináció és az asszimilációs törekvések ellen. Gedei József /MSZP/ kijelentette: az MSZP nemzeti párt, a Fidesz viszont a határokon kívül nem nemzetpolitikát, hanem pártpolitikát csinál. /Magyar belpolitikai vihart okozott Orbán tusnádfürdői előadása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./ 2005. július 28.
Temesváron a magyar közösség egyik alapemberének számít Gulyás Viktória pszichológus, aki a rendszerváltás óta a Caritas és a Hilfe für Rumänien keretében fejtett ki sikeres tevékenységet. A napokban a Máltai Segélyszolgálat temesvári szervezetének vezetőjével, dr. Bárányi Ildikóval folytatott tárgyalás értelmében elvállalta a segélyszolgálat árvízprojektjeinek koordinálását. Elsősorban azoknak az étkeztetését támogatják, akik a bontási munkálatokban részt vesznek. Többnyire önkéntesek, vannak közöttük külföldiek is, valamint olyanok, akik nem tudják a főzést megoldani. Naponta 75 személynek főznek ebédet. Tájékozódtak, hogy mire lenne a legnagyobb szükségük az ótelekieknek. Ők fürdőszoba-berendezést, háztartási gépeket, konyhafelszerelést, mezőgazdasági munkához szükséges szerszámokat kértek. A Reconstructio 2005 Egyesület munkatársaival közösen bonyolítják le a Csehországból érkezett 71 szárítóberendezés működtetését. A villannyal működő berendezés kiszívja és összegyűjti az átázott falakból a vizet, gyorsítja a száradást. Ezenkívül biztosítják Ótelek és Torontálkeresztes kenyérellátását. /Szekernyés Irén: Temes a régióban. Júliustól októberig Óteleken. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 28./2005. július 30.
A Riehen Egyesület keretében. Bakó Klára és Mezey Ildikó képzőművészek vállalták fel azoknak a gyerekeknek a tanítását, akik a képzőművészet különböző ágazataiban valami szépet szeretnének alkotni. Idén harmadik alkalommal szervezte meg a Műterem-tő tábort. A gyerekek munkáiból minden évben kiállítást rendeztek. /Takács Éva: Műterem-tő: az alkotás öröme. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 30./ 2005. július 31.
Romániában 1945-től intenzíven működtek a népbíróságok, katonai ügyészségek. Az ügyek döntő többsége koncepciós per volt. Az Adevarul 1946. július 25-i száma Ghiran Morariu kolozsvári népbírósági főügyész kimutatás alapján hozta nyilvánosságra: Kolozsváron 1945-46-ban 533 ítélet született, 502 elmarasztaló, 31 felmentő, 118 személyt jelenlétében, 384-et távollétében ítéltek el. Nemzetiség szerint az elítéltek közül 33 román, 445 magyar, 20 német, 4 zsidó. Az 502 elmarasztaló ítéletből: 105 halálos, 146 életfogytiglani kényszermunka, 62 esetben 15-25 évi kényszermunka, 29 esetben 15 kényszermunka, 5 esetben 13-25 év közötti nehézbörtön, 19 esetben 15 évig tartó nehézbörtön, 13 esetben 15 évig tartó szigorított fegyház, 31 esetben 15 évig tartó fogházbüntetés. Átmeneti szünet után, 1947-ben újabb perek következtek. Ezen összesítés után Lipcsey Ildikó egy 1950-es pert ismertetett. Az akkori hivatalos tájékoztatás szerint az imperialista ügynökök kémhálózatot hoztak létre Bukarestben. /A Román Népköztársaság dolgozó népe lesújtott a hazaáruló kémek bandájára. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/2005. július 31.
Az 1956-os forradalom leverése után az egész Kárpát-medencei magyarságot sújtotta a megtorlás. Lipcsey Ildikó az erdélyi magyarságot ért megtorlást foglalta össze, felsorolva a nagyobb pereket. Kolozsváron 1956 októberében új diákszövetséget alakítottak, erről tudomása volt a pártszervezetnek. Október 24-én azonban a diákszövetségi gyűlés természetszerűen átváltott a magyar forradalommal való szolidaritás gyűlésévé. Október 25-én letartóztatták a gyűlés három résztvevőjét, Balázs Imrét, Tirniván Arisztídet és Walter Frigyest. Az előző kettőre 7-7 évi fegyházra ítélték. November 17-én Várhegyi Istvánnal az élen letartóztatták a diákszövetség vezetőit, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket. Temesvárom 2500 diákot tartóztattak le, végül 30, többségében román diákot ítéltek 3 hónaptól 8 évig terjedő fegyházra. Bukarestben is megmozdultak a diákok. 1957 májusában Paul Goma írót a bukaresti diákok tervezett sztrájkja miatt elítélték. 1956-tal volt kapcsolatos a szász írók 1959-es brassói pere, Schönfeld aradi főrabbi pere, Piesch Miklós, Blumenthál Pál pere, Teodor Margineanu román katonatiszt pere, aki a magyarországihoz hasonló felkelést akart kirobbantani Romániában. A perek történetét csak részben tárták fel Romániában. Megközelítő adatok szerint a perek 35 ezer embert érintettek. 30 személyt kivégeztek. Kb. 40-50 ember a bántalmazásokban vesztette életét. 1957 a nagy letartóztatások időszaka volt, emiatt Szamosújváron, a 3000 férőhelyes börtönben 10 ezren raboskodtak. A politikai elítéltek 80 %-a magyar volt. Itt és Jilaván működtették a „megsemmisítő részleget”. A Bolyai Tudományegyetemen 20-30 ítélet született. Az egyházakat is támadták. Erdővidék és Homoród mente unitárius papságának fele került börtönbe, családtagjaikkal együtt „szervezkedés” és „ellenséges elemek támogatása” címen. A kolozsvári Protestáns Teológia unitárius karán 3 tanárt és 15 diákok ítéltek el. A Nyárád mentén szintén egyház emberek kerültek a vádlottak padjára. A Csíkszeredai Főgimnázium tanárát, Puskás Attilát és társait – tanárokat, diákokat, 11 főt – ítéltek el. Nagyváradon diákok megalakították a Szabadságra Vágó Ifjak Szövetségét /SZISZ/. Ebből nagy pert csináltak, 1981-ben folytak a letartóztatások. A 151 letartóztatottból 57 főt elítéltek. Sepsiszentgyörgyön diákok Székely Ifjak Társaság /SZIT/ néven alakítottak csoportot, őket 1958-ban tartóztatták le, 1959-ben az 50-60 elítéltet a hírhedt brailai nagyszigetre vitték. A kizárólag munkás fiatalok által alapított Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége /EMISZ/ perben 1500 személy volt érintve, 76 ítélet született. A temesvári diákok perében 32-en szerepeltek. Szilágysomlyón 5 főt börtönöztek be, Szászrégenből 24 ember ellen indult eljárás. Kolozsváron az Illegális Kommunista Ellenes Szövetség /IKES/ 35 fiatalkorú rendszerellenes szervezkedés volt. A Kis-Küküllő menti szervezkedésnek 6 vádlottja volt. 1958-ban Bencze György református lelkész be nem jelentett vadászpuskája miatt terrorcselekményre való késztetés vádjával 20 év nehézbörtönt kapott. 1958 júliusában letartóztatták Fülöp G. Dénes református lelkészt, 11 évre ítélték, 1958 augusztusában Cseterki János lelkészt tartóztatták le, ugyanebben a hónapban Harai Pál brassói káplánt az EMISZ perben fel nem jelentés címén 10 évre ítélték. Ebben az évben további egyházi személyeket ítéltek el. Három nagy pert emelt ki Lipcsey Ildikó: a Szoboszlay és társai ügyét 1958. április-május hónapban tárgyalták. A vádirat szerint 1950-ben Keresztény Munkapárt néven szervezetet hoztak létre, hogy fegyveres lázadást készítsenek elő. A Szoboszlay-féle szervezkedés a többpártrendszer és a szocialista rendszer eltörlésének igényét hordozta magában. Magyarországgal szoros szövetségi rendszert akartak kialakítani. Az erdélyi kérdés megoldását a két ország államszövetségében látták. A szervezkedésnek román tagjai is voltak. A Szoboszlay-perben 200 személyt tartóztattak le, köztük lelkészeket, szerzeteseket, 57 főt ítéltel el, köztük tíz főt halálra, a kiszabott börtönévek száma:1300 év. A másik nagy per az érmihályfalvi csoport ügye. Vezetőjüket, Sass Kálmán református lelkészt 1958. február 19-én tartóztatták le. Az érmihályfalvi csoport ügyében 31 főt ítéltek el, ebből kettő halálos ítélet volt, amit Sass Kálmán református lelkészen kívül dr. Hollós István egykori hadbíró századoson végrehajtottak. A harmadik nagy ügy a „kilencek”, vagyis az ENSZ-memorandum megfogalmazóinak és terjesztőinek ügye, akik 1956-ban az erdélyi kérdés megoldását vetették fel. Három álláspont volt: 1. Márton Áron római katolikus püspök és Dobri János református teológiai tanár Erdély Magyarországhoz csatolását tartotta helyesnek. 2. Jordáky Lajos és Pásztay Géza a független Erdély gondolatát támogatták. 3. Dobai István, a református egyház világi gondnoka Erdély kettéosztásában és lakosságcserében gondolkodott. Mindannyian úgy látták, méltányos megoldást. A Dobai István által elkészített memorandumot az akkori erdélyi magyar társadalom szinte valamennyi képviselője ismerte és véleményezte, de ismerte Németh László, Tamási Áron, Kodolányi János, Ravasz László, Illyés Gyula, Veres Péter és Sinka István is. A per során 16 személy ellen indult eljárás. 1957 márciusi letartóztatásuk után valamennyien fenntartották véleményüket. A per vádlottjaiból ketten a kínzásokba belehaltak, Dobait és Varga László tiszteletest életfogytiglanra, a többieket 25 és 5 év közötti börtönre ítélték. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol a 400 elítéltből csak 40 maradt életben az elszenvedett kínzások, az éhezés és orvoshiány miatt. A Magyarország elleni szovjet katonai intervencióban Románia és Csehszlovákia készségesen részt vett volna, de Hruscsov erre nem tartott igényt. Azonban szovjet katonai egyenruhába öltöztetett román katonaság részt vett a szovjet intervencióban. A román titkosszolgálat – román szakemberek szerint – bekapcsolódott a magyar eseményekbe. Cristina Troncota történész, a hadtudományok doktora a román titkosszolgálatok történetével foglalkozó monográfiájában külön fejezetet szentelt ennek a kérdésnek. Ő is és mások is ketté választják a kérdést: a román titkosszolgálat beavatkozása a forradalom előtt és a beavatkozás a forradalom után. 1956 nyarától kezdődően a Securitate hamis osztrák, nyugat-német, francia és olasz útlevéllel ügynököket küldött Magyarországra, magyarul jól beszélő személyeket, akik a gyűjtött információkat Bukarestbe továbbították, onnan pedig a szovjet titkosrendőrség rendelkezésére bocsátották. 1956 november végi látogatása alkalmával Bodnaras felajánlotta segítségét az ÁVH újraszervezésére. Többszáz magyarul tudó szekuritate-alkalmazott érkezett Magyarországra, irányítójuk Einhorn Wilhem /Vilmos/ volt, aki fedéssel tartózkodott Budapesten, mint a román nagykövetség tanácsosa. Troncota irányt mutatott a román és magyar történészeknek, érdemes lenne ebben az irányban kutatni. /Lipcsey Ildikó: A forradalom hatása és következményei Erdélyben. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/2005. augusztus 2.
Unitárius találkozó keretében emlékeztek július 31-én, vasárnap délután Magyarszováton az 1944-ben, a tordai csatában elesett magyarszováti születésű katonákról. Felavatták a második világháborús hősök síremlékét. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság nevében köszöntötte az egybegyűlteket Pataki József, a bizottság elnöke. A tordai csatában elesett honvédek száma meghaladja az 1500-at a harminc felkutatott helységben. A Művelődési Házban a verses, zenés összeállításban fellépett az árkosi rezesbanda, illetve Márk Attila gitárművész. /Dézsi Ildikó: Magyarszovát. Síremlék II. világháborús hősöknek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./2005. augusztus 2.
Az Arad Megyei Múzeumban megnyílt a József Attilának emléket állító Eszmélet című vándorkiállítás. A vándorkiállítás multimédiás, József Attila életét költészetét új technológiák segítségével mutatják be. A kiállítás Aradról Székelyudvarhelyre, majd Sepsiszentgyörgyre, Székesfehérvárra, Bécsbe, Berlinbe, Kassára vándorol, decemberben Miskolcon ér véget. /Nagyálmos Ildikó: Multimédiás vándorkiállítás József Attiláról. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 2./2005. augusztus 5.
Paks közművelődési központja e nyáron is megszervezte Cseresnyéspusztán a határon túli magyar középiskolások táborát, immár 12. alkalommal. A tábor lakói lehettek 8 napra más erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági társaikkal együtt a lupényi diákok is. A hagyományhoz híven a tábor lakói ez évben is sok érdekes előadáson, városnézésen és szórakoztató programokon vehettek részt. Olvasótábor lévén, e tevékenységek célja idén is az anyanyelv ápolása, a magyarságtudat elmélyítése volt. /Nemes Ildikó egyetemi hallgató: Lupényi diákok Cseresznyéspusztán. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./2005. augusztus 6.
Megkezdődött a VII. Kérői Ifjúsági Találkozó, a négynapos református egyházmegyei ifjúsági találkozó. Jöttek fiatalok Magyarországról és Felvidékről is. Kató Béla egyházkerületi főjegyző köszöntötte a fiatalokat. A cserkészek is jelen voltak. /Dézsi Ildikó: VII. Kérői Ifjúsági Találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 6./2005. augusztus 9.
Augusztus 7-én, vasárnap ért véget Sáromberkén a VI. országos IKE-találkozó. A rendezvény házigazdái Porkoláb Levente, a helyi református lelkész és IKE-elnök, illetve felesége, Porkoláb Ildikó voltak. Közel 350 résztvevő volt, zömmel erdélyi fiatalt, de angol, ír és magyarországi vendégek is érkeztek. Több mint húsz lelkész segédkezett a rendezvény során. Változatos témájú előadások hangzottak el. Barkácsműhely, művészsátor, éneksarok, kávéház, szórakoztató és sportrendezvények is gazdagították a programot. Az esti programokat a Reménység, a Magvető és a Szikra együttesek koncertjei tették hangulatosabbá. /Nemes Csilla: „Egyben sokfélék”. IKE-találkozó Sáromberkén. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./2005. augusztus 11.
A júliusi képességvizsga Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban kudarccal végződött (118 tanulóból 50-nek sikerült). Szőcs Ildikó igazgatónőt a sikertelenség mellett a szülői felháborodás is elgondolkoztatta. Fel kellett adni azt az elvet, hogy csak elméleti líceumi osztályokat indítanak. Ősztől öt IX. osztállyal indul a Kollégium, összesen 116 tanulóval, az eredetileg tervezett 105 helyett. Ehhez még társul a 21 elsőéves tanítóképző főiskolás. /Bakó Botond: Egy kudarctól a sikerig. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 11./2005. augusztus 12.
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor résztvevőinek többezres serege döbbenten nézi, hogy baloldali vezetők micsoda orcátlan ferdítésekkel és aljassággal reagálnak a nemzetegyesítésben jelentős fórumra. Ebben még Nyakó István MSZP-szóvivőn, Lendvai Ildikón, Hiller Istvánon és magán Gyurcsány Ferencen is túllövő Simon Gábor pártigazgató emelhető ki, aki eljutott Orbán Viktor antiszemitizmusáig. Orbán Viktor Tusnádfürdőn kifejtette, hogy Magyarországon szemléletváltásra van szükség, amely a határon túli magyarok támogatása helyett a nemzetegyesítést jelöli meg fő célként. Eklatáns példa az Állampolgársági formák és az utazás szabadsága elnevezésű budapesti konferencia, amelytől a határon túli magyarság képviselőit és szakembereit gondosan távol tartották, s amelynek gyümölcse az a következtetés, hogy Magyarország legfeljebb a schengeni határokon belüli utazást megkönnyítő tartózkodási engedélyt adhat. Simon Gábor pártigazgató előállt Orbán Viktor feltételezett antiszemitizmusával. A cél világos: Orbán ellen hangolni a magyarországi és a külhoni zsidóságot, antiszemitizmust emlegetni ott, ahol nincs. /Sylvester Lajos: Erdélyi zugtalálkozó? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 12./2005. augusztus 23.
Elkészült a magyarországi polgári titkosszolgálatok éves jelentése, amelyet az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságával is ismertettek. Ennek kapcsán szó volt egy kémtörténetről, amely a Határon Túli Magyarok Hivatalához és Erdélyhez kapcsolódik. – A nemzetbiztonsági szolgálatok a törvény betűjéhez és szelleméhez ragaszkodva végzik munkájukat, ennek konkrét részletei azonban államtitoknak minősülnek – közölte Tóth András, a magyar polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításában közreműködő politikai államtitkár az MTI-vel, akit a Magyar Nemzetben megjelent kémtörténettel kapcsolatban keresett meg a hírügynökség. A Magyar Nemzet augusztus 22-én beszámolt arról, hogy az NBH tavaly kiszorított Magyarországról egy házaspárt, mivel a titkosszolgálat gyanúja szerint a román hírszerzésnek dolgoztak. A Magyar Nemzet szerint a házaspár nőtagja, Sz. I. korábban a Határon Túli Magyarok Hivatalánál (HTMH) dolgozott, és itt „intim kapcsolatba került” a hivatal azóta már leköszönt vezetőjével, valamint „ennek a kormányzati ciklusnak egy volt és egy jelenlegi miniszterével”. Tóth Károly elfogadhatatlannak tartja, hogy „Magyarországon lassan dicsőség lett valós, vagy nem valós államtitkokat, az állam érdekeit semmibe véve a nyilvánosságnak kiszivárogtatni”. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) volt elnöke megdöbbentőnek és felháborítónak tartja, határozottan visszautasította, hogy a napilap összefüggésbe hozta őt egy kémtörténettel. Bálint-Pataki József, akit egészségügyi okok miatt, saját kérésére, július elsején mentett fel elnöki tisztéből a külügyminiszter, az MTI-nek elmondta: elkeseredett, hogy ilyen színvonalú koholmányok, képtelenségek jelenhetnek meg egy országos napilapban. Leszögezte: elnöksége alatt, azaz 2002 júliusa és 2005 júliusa között a hivatal egyetlen munkatársával szemben sem merült fel nemzetbiztonsági jellegű probléma. /”Kémbotrány” a HTMH-ban? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./ Az Index című internetes portál úgy tudja, Szatmári Tiborról és feleségéről van szó, az Sz. I. monogram Szatmári Ildikót takarja, aki egyebek mellett a budapesti oktatási tárca főtanácsosa is volt, férje pedig nem más, mint Szatmári Tibor, az RMDSZ egykori budapesti irodavezetője. Szatmári Ildikó egyébként a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) mellett idén áprilisig kuratóriumi tag volt az Apáczai Közalapítványban, Szatmári Tibor pedig idén januárig intézte az RMDSZ anyaországi kapcsolatait. Szatmári Ildikó a magyar titkosszolgálatok információi szerint intim kapcsolatba került a HTMH időközben leköszönt vezetőjével, Bálint-Pataki Józseffel, továbbá ennek a kormányzati ciklusnak egy volt és egy jelenlegi miniszterével. Ezt a lap szerint számos más információn kívül telefonlehallgatási jegyzőkönyvek tanúsítják. Szatmári Tibor az Index megkeresésére tagadta, hogy kapcsolatban álltak a román hírszerzéssel. „Régi szokása az RMDSZ-t kritizáló erdélyi és magyarországi radikálisoknak, hogy a Szekuritátéval és annak utódszervezeteivel hozzák kapcsolatba az RMDSZ vezetőit és azok munkatársait” – magyarázta Szatmári Tibor, aki RMDSZ-es állásának megszűnését azzal indokolta, hogy a szövetség kormányra kerülése után a diplomácia szabályainak mondott volna ellent, ha Markó Béla kormányfő-helyettes tanácsosaként egy másik országban dolgozna. Szatmári jelezte, felesége még tavaly tavasszal átesett, a HTMH-ban kötelező C típusú vizsgálaton, továbbá neje az új támogatáspolitikai főosztály vezetéséről maga mondott le, mert „ebben a minőségben már nem csak oktatási kérdésekkel kellett volna foglalkoznia”. Markó Béla RMDSZ-elnök ugyancsak az Indexnek elmondta, augusztus 22-én szerzett tudomást a Szatmári-ügyről, viszont az RMDSZ már december–január folyamán megszakította a kapcsolatot budapesti képviselőjével. „Mondjuk úgy, hogy nem tartottunk igényt a munkájára” – fogalmazott Markó. Répássy Róbert, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának fideszes tagja – részletek említése nélkül – azt nyilatkozta, hogy a titkosszolgálatok éves beszámolójában mások mellett szerepelt a román hírszerzés magyarországi tevékenysége is. /Besúgó az RMDSZ volt tanácsosa? = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./ A Magyar Nemzet cikke: Villányi Károly: Kormányzati érintettek a kémtörténetben /aug. 22./.