udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
57
találat
lapozás: 1-30 | 31-57
Névmutató:
Tüzes Bálint
2004. április 16.
A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Irodalmi Kör, a SEIK, 1962 óta tartja összejöveteleit. Önképzőköri jellegű, tagjai száma 12–20 között ingadozik, de voltak időszakok, amikor 35–50 irodalombarát is látogatta üléseit, s tagjai között olyan irodalmárokkal büszkélkedhetett, mint Györffi Kálmán, Szávai Géza, Gál Éva Emese vagy az orvosként is köztiszteletnek örvendő Kercsó Attila és Panigay Róbert. A kör tagjai között tarthatták számon a történész Garda Dezsőt is. Az idei rendezvények közül Ambrus Lajos költő, meseíró, Rokaly József helytörténész, Komán János költő felolvasóestje emelkedik ki. E hónapban Tüzes Bálint nagyváradi költő lesz a vendég, májusban Kozma János budapesti költő, előtte a Helikon szerkesztőségéből Szilágyi István, Sigmond István és Király László látogat Gyergyószentmiklósra felolvasni. Júniusban a beregszászi Füzesi Magdolnát várják estjükre. /Bajna György: Túl a negyvenen. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 16./2004. április 21.
Ápr. 19-én Gyergyószentmiklóson a Salamon Ernő Irodalmi Kör ülésének vendége Tüzes Bálint költő volt Nagyváradról, a 2001-ben Életfaárnyék címmel megjelent verseskötet szerzője. Tüzes Bálint 50 éves korára válogatta kötetbe az addigi évtizedek terméséből a legjellemzőbb 33 versét. A kötethez CD-lemez is tartozik, amelyen a költő maga mondja el verseit. /Tüzes Bálint az Irodalmi Körön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./2004. július 18.
A világ 34 országában 38 állomásról sugárzó Mária Rádió a keresztény értékeket akarja eljuttatni a hallgatóhoz. Romániában Nagyváradon fog indulni a Mária Rádió, tájékoztatott Szatmári Ferenc elnök. Az 1485-ös középhullámon advent idején induló, egésznapos adás kétnyelvű lesz: fele-fele arányban oszlanak majd meg a magyar és román nyelvű római és görög katolikus adások. /Tüzes Bálint: Háztetőkről is... = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 18./2005. február 6.
IV. Béla király mindhárom leányát a szentek közösségében tisztelik világszerte. Közülük a hosszú évszázadok során a „boldognak mondott” Margit lett a legismertebb, az ő ünnepére hívott az új margittai nagytemplom harangja. Dr. Marton József, a kolozsvári katolikus teológiai kar dékánja celebrálta a szentmisét Horváth Istvánnal, a főegyházmegye tanfelügyelőjével. Egy nagyváradi kettős doktori disszertáció-védést követően érkeztek Margittára. Dr. Marton József először annak a Kodolányi Jánosnak megtéréséről szólt, aki pályája elején regényt írt Boldog Margitról, majd a kommunista időkben időlegesen eltávolodott az egyháztól. Visszatalálását Belon Gellért nyomán Szent Margit által kieszközölt kegyelemnek mondta a szónok. /Tüzes Bálint: Szent Margit ünnepén. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 6./2005. szeptember 4.
A nagyváradi Szent László Gimnázium ősztől az elemi tagozaton is indít osztályokat, jelezte Zalder Éva Mária igazgatónő. Eddig a kanonoksori nyolc teremben folyt az oktatás. Ide csak felsősök, IX–XII.-esek jártak. Az itt tanuló 200 gyermek mellé jönnek a kicsik százan. Ők a közelmúltban visszakapott épületben lesznek. Az átadó iskola teljes magyar elemi tagozatát átvették tanítóstul, gyerekestül. Mind a négy tanteremben teljesen fel kellett újítani a bútorzatot, a padokat, ebben az oroszlánrészt a Caritas Catolica vállalta. /Tüzes Bálint: Kiteljesedő tanítás. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 4./2005. december 18.
A nagyváradi Caritas egyik legnagyobb megvalósítása a Szent Márton Öregotthon, amely tíz esztendeje negyvenkét rászoruló idős embernek jelent biztonságot. 2000-re kívül-belül megújult az épület. Radu Alíz, az otthon vezetője elmondta, hogy az összköltség 17 százalékát kapják az államtól. A fennmaradó összeget a Caritasnak kell előteremtenie. /Tüzes Bálint: Bensőséges Márton-nap. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 18./2006. március 2.
Február 28-án Nagyváradon közgyűlést tartott a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC). A rendezvény elején zenés műsort hallgattak meg a részvevők, fellépett többek között a Varadinum vonósnégyes. A közgyűlést Tőkés László püspök nyitotta meg, a Pro Universitate Partium Alapítvány elnökeként. Hajdu Géza színművész, a PMMC igazgatója eddigi tevékenységükről számolt be, bejelentette, hogy megalakult a Váradi Egyetemi Színpad. Benedek Árpád, a néptánc tagozat kurátora ismertette a gyermekeknek szánt rendezvényeket. Lászlóffy Zsolt egyetemi tanár elmondta, szeretnének hagyományt teremteni a Találkozások címet viselő műsoros estekből. /Tüzes Bálint: Közgyűlést tartott a Partiumi Magyar Művelődési Céh. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 2./2006. március 26.
Nagyváradon az olaszi plébánia melletti lakásban él a 80 éves Stoff M. Zita mallersdorfi ferences nővér. Gyermek- és ifjúkoráról a két éve megjelent Jézus kopogott – neki adtam című önéletrajzi kötetében vallott. A szétszóratás éveiben szülővárosában is megtartotta fogadalmát és közben legalább két ember munkáját végezte. Hazakerülése után a kórházban dolgozott, szabad idejében hitoktatott. Erdély különböző pontjain, tizenöt helyen, mindenütt, ahol kérték. A nyolcvanas években fiatalok egy csoportját szervezte elő-Caritas csoporttá a nővér. Ebből az előzetes Caritasból néhányan a fordulat után legálissá váló szervezet munkatársai ma is. A fordulat után a nővér lett „Jézus ócskása”: külföldről használt ruhaneműt és más dolgokat kapott és azt szétosztotta. 1994-ben lett a Bihar megyei Mozgássérültek Szövetségének tiszteletbeli tagja, majd aktív részt vállalt a Máltai Segélyszolgálat váradi fiókszervezetében. A nővér nem tudja elhagyni a házat, most otthoni imamissziót végez. /Tüzes Bálint: Nyolcvan esztendő derű. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 26./2006. április 30.
Tempfli József nagyváradi püspök betöltötte 75. életévét. Munkavállalásáról, munkabírásáról legendák keringenek papi körökben. Tempfli József a bukaresti Maxim Gorkij Intézetben nyelvvizsgázott, ennek alapján taníthatott orosz nyelvet. Pappá szentelése után Tenkefürdőn, Tasnádon és Váradolasziban volt a plébánián, immár 16 éve a váradi egyházmegye püspöke. Örömmel emlékezik a templomépítésekre és a templomok rendbetételére: a vártemplomra, a Szent László menedékházra, a Váradhegyalján felépített első erdélyi ökumenikus templomra. A hosszantartó pereskedés után visszakapott püspöki palotában még sok a tennivaló, a felújítás rengeteg időbe telik. Más ügyekben még 44 perük van a román állammal. A nagyváradi Mária Rádió székházának avatóján Tempfli József felajánlotta lemondását. /Tüzes Bálint: Hetvenöt év tanúságtétel. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 30./2006. június 7.
Idén június 5-én, pünkösdhétfőn negyedik alkalommal gyűltek össze Nagyváradon a várad-újvárosi Szent László-templom hívei, hogy szentmisén emlékezzenek meg az egykori templomvédőkről. Történt, hogy 1964. május 17-én, e napra esett pünkösd, Dászkál István felolvasta a Szent László-templom „.halálos ítéletét”, azt a tanácsi határozatot, mely szerint a hatalom lebontatja a templomot. A hívek körülállták a templomot, nem mozdultak onnan. Az eddigi hagyományhoz híven az akkori ellenálló szemtanúk közül szólaltak meg hárman. Hetzke Jenő elmondta, az akkori pünkösdkor nagy hőség volt, és a fiatal Jenő mind az őrtállásból, mind az ivóvízhordásból kivette részét. Barcza István nyugalmazott színész arra emlékezett, hogy a bontásra kirendelt utász század parancsnoka megtagadta a bontás megkezdését, mondván: a lehulló törmelék emberéleteket követelne, erre pedig senki sem kötelezheti. Más vallásúak, sőt más nemzetiségűek is vállalták az akkori hatalommal való nyílt szembeszegülést, védték a Szent László-templomot. Berinde Rozália emlékezett: természetesen féltek a védők, de az istenháza körül három napig mégis ott álltak. Hiába volt a Securitate fenyegetése, mindenki kitartott. Végül harmadnapon újra megnyitották a templomot. /Tüzes Bálint: A Szentlélek járt Nagyváradon. A testükkel védték a templomot. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 7./2006. június 9.
Nagyváradon, a Partiumi Írótábor második munkanapján, június 8-án az előadások gyűjtőcíme a Tiszta beszéd volt. Pomogáts Béla irodalomtörténész A szabadság áramában címmel személyes emlékeiről, a budapesti írótársadalom 1956-os szerepvállalásáról szólt. Pomogáts Béla szerint nem egyetlen vers hívó szavára csatlakoztak a tömegek a forradalomhoz, mint 1848-ban, de mindenképpen ki kell emelni Illyés Gyulának Egy mondat a zsarnokságról című versét. Székelyhidi Ágoston író, egykori forradalmár nemzettörténeti keretek közé foglalta 1956-ot. Előadásában kitért arra, hogy újfajta szereplők és események összetűzése jellemezte 1917 után a magyar társadalmat. A világuralmi törekvés, a szocialista nemzetfejlődés téves képlete 1956-ra torkollott kudarcba. Péter Miklós váradi teológiai tanár személyes élményeiről beszélt, amikor 56-ról szólt. A forradalom leverése után eszközölt erdélyi letartóztatásokat úgy időzítették, hogy sikerüljön megfélemlíteni mindazon intézményeket, melyeket átszervezni kívántak. Lásd a Bolyai Egyetemet, az unitárius teológiát. Az ismeretlen magyarországi teológustársak meggyászolása miatt kapott Péter professzor 14 évi kényszermunkát. Lelkésszé szentelésének első évfordulóját a szamosújvári börtönben ünnepelte, de amint azt mondta, a börtönévek iskolát is jelentettek számára. /Tüzes Bálint: Tiszta beszéd – írók között. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 9./2006. július 17.
Szobrot kap Mercurius, a hajdani apát Szetjobbon, jelentette be Tempfli József megyéspüspök a szentmisén, az alapkő letételénél. A készülő szobor Sánta Csaba alkotása. Mercurius alapította a települést, aki előbb egyszerű fatemplomban őrizte az általa szerzett ereklyét. A település immár 900 éves múltra tekinthet vissza, és első szent királyunk jobbja azóta nemzeti ereklyénk. A szentmisét Szabó Ervinnel, a falu újonnan kinevezett plébánosával koncelebrálta Tempfli püspök. Szent László volt az, aki kőmonostort építtetett a településre, és ebben őrizték évszázadokig az ereklyét. Augusztus 19-én avatják fel a szobrot. /Tüzes Bálint: Alapkőletétel Szentjobbon. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 17./2006. november 24.
Ady Endre egy évszázaddal ezelőtt csupán három évig élt Nagyváradon, de rövid ittlétével örökre beírta magát a helyi irodalomtörténetbe. Születésének 129. évfordulójára az Ady Emlékmúzeumban könyvbemutatóval és a költő szobrának megkoszorúzásával emlékeztek. Tüzes Bálint és Tóth János közös munkájaként napvilágot a Forrongó századelő /Europrint Kiadó, Nagyvárad/ című könyv, alcíme: – Beszélgetések Tóth Jánossal a Holnap korszakáról. A könyvben Tüzes Bálint újságíró Tóth Jánost, az Ady Endre Emlékmúzeum igazgatóját közel 40 éves kutatómunkája eredményeiről faggatta. Az írások két éven át a Reggeli Újság című nagyváradi napilapban jelentek meg. /Gergely Gizella: Ady Endrére emlékeztek Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24./2007. március 21.
Jövőre harmadik évtizedébe lép a Békés megyei Gyulán évenként megrendezett Implom József-helyesírási verseny, amely anyanyelvi hungaricumnak számít, akárcsak a többi, országhatárokon átívelő nyelvvédő, beszédművelő rendezvény. Valamennyinek az alapját a Kárpát-medencei magyar iskolák képezik. Erdélyben másfél évtizede az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) szervezi a regionális versenyeket, a selejtezőket. Ugyancsak Sepsiszentgyörgyről küldik szét mindig a tesztlapokat, amelyeket aztán Kolozsvárra kell eljuttatni, ott dől el, hogy ki utazik Gyulára. Mint eddig mindig, 2007 februárjának végén is a gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban tartották a döntőt. A megnyitón másodszor adták át a magyarországi nyelvésztársadalom Implom József-díját. Kurunczyné Tarnóczki Katalin tanárnő azért kapta meg, mert az l988-as kezdet óta szívvel-lélekkel vesz részt a szervezésben, a kolozsvári Péntek János professzor pedig azért, mert elévülhetetlen érdemeket szerzett a verseny Kárpát-medenceivé bővítésében. /Tüzes Bálint: Verseny a tavasz küszöbén. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 21./ Ilyen nagyszabású, Kárpát-medencei döntőn háromszor mérettetnek meg a tanulók, az Implom Józsefen Gyulán, Győrben a Kazinczy Ferenc-versenyen, illetve Sátoraljaújhelyen, az Édes anyanyelvünk anyanyelv-használati versenyen. Erdélyben az AESZ és a kolozsvári Aranka György, vagy ahogy újabban nevezik őket, a Gregorius Aranka Társaság bonyolítja le a szervezést, a kolozsvári Szabó T. Attila Intézet szakmai irányítása mellett. A nyelvi versenyek erősítik a gyermekekben az anyanyelv fontosságának, szépségének tudatát, hangsúlyozta Péntek János professzor. /Miért fontosak az anyanyelvi vetélkedők? = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 21./2008. november 5.
Ezúttal is hiánypótló könyvvel jelentkezett a Partiumi Füzetek sorozata. Az 56. sorszámot viselő füzet Orosz Otília Valéria kántorkarvezető munkája, és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Érmelléki Egyházmegyéjének műemlék orgonáit mutatja be, veszi számba. A Műemlék orgonák az Érmelléki Református Egyházmegyében című könyv megismertet az egykori orgonakészítő mesterek munkáival, a régió református templomainak történetével is. /Tüzes Bálint: Királynője hangszernek, hitnek. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 5./2008. december 3.
Évről évre megörvendezteti tagjait és az irodalomkedvelőket a nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete egy-egy kötettel. Az elnököt, Pásztai Ottót munkájában Bodóczi Erzsébet, Rauscher Erzsébet és Zalder Éva tanárnők segítették Emőd Tamás szinte egész költői életművét tartalmazza az Ez a város című kötet. Emőd Tamás a legfiatalabb holnapos volt (mindössze 20 éves az antológia megjelenésekor). /Tüzes Bálint: Volt Víg-Várad, volt Vég-Várad. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 3./2009. január 7.
Tavalyig az egyes katolikus plébániák többsége – Nagyváradon tíz van belőlük – úgynevezett plébániai értesítőkön keresztül is kapcsolatot tartott a hívekkel. Karácsonytól annyiban változott a helyzet, hogy a nagyváradi magyar anyanyelvű katolikusok számára a Katolikus Várad című periodika egységesen vállalja fel mindazt, ami addig az egyes plébániai értesítők feladata volt. A próbaszám megjelenése alkalmával Vakon Zsolt váradolaszi káplán, az új kiadvány főszerkesztője elmondta, az új lap kiadója a székesegyházi plébániáé. Fodor József nagyprépost, általános püspöki elnök, plébános az ötletgazda és a lap felelős szerkesztője is egyben. Ő jegyzi a karácsonyi próbaszám vezércikkét. /Tüzes Bálint: Új katolikus kiadvány. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 7./2013. június 10.
Az űrlap alja
Itthagyott árnyékvilág
Meghalt Tüzes Bálint (Nagyvárad, 1951. december 11. – Nagyvárad, 2013. június 8.). Szombatra virradóra megállt a ketyegője – ahogy ő mondaná keserédes (ön)iróniával. Minden különösebb felhajtás nélkül. Egy csomó váradi és nem váradi embernek már nem fog megcsörrenni a telefonja, már nem fog senkit „zaklatni” kényszerű bezártságából, amelyre a gyerekkorában tragikus körülmények között szerzett fogyatékosságát tetéző otthoni balesete ítélte. Talán épp örmény gyökereiből eredő férfias dacossága és hitvalló helytállása segítette egész élete során abban, hogy felül tudjon emelkedni testi elesettségén, és úgy végezze tanári munkáját és önként vállalt közéleti feladatait, mint bárki közülünk.
Tüzes Bálint nemcsak pedagógus, költő, közíró és egyben átlagpolgár (fiú és szülő, élettárs és barát, kolléga és szomszéd) volt, hanem ténylegesen is Várad egyik emblematikus figurája, aki erején felül nyújtott maradandót: az Ady-emlékmúzeum őrével, Tóth Jánossal összehozott, 2006-ban megjelent Forró századelő című „beszélgetőkönyve” egyszerre irodalomtörténeti kuriózum és dokumentum, amely korántsem csak Ady Endrének állít sajátos emléket. Elsőnek és utolsónak szánt versgyűjteményét pár évvel korábban adta ki a szavatartó költő: önálló kötetként valóban az első volt, és lám, immár tényleg az utolsó, ami életében megjelenhetett (Életfaárnyék címmel). Persze azelőtt és azután is publikált még Bálint itt meg ott meg amott, a Reggeli Újságnak például indulása óta külmunkatársa volt, de legutóbb akkor kapta fel a nevét a „világsajtó”, amikor tavaly nyáron magyar állampolgári esküt tett az észak-magyarországi Borsodszentgyörgyön. Ami olyan messze van Váradtól, mint ide Szamosújvár. Hogy miért pont ott? „Úri passzióból”, és mert ott született Fehér Dezső, Ady egyik mentora. „Boldog vagyok” – ezek voltak Tüzes Bálint első szavai magyar állampolgári esküjét követően. A nagyváradi pedagógus-költő hozzátette: „az eskü akkor igazán eskü, ha közösségben mondja az ember, ezért választotta keretnek a szentmisét, mert a hívek közössége az ő közössége is”. Így tudósított egy miskolci hírportál az eseményről.
Nos, Bálint barátunknak nem adatott meg még egy évnyi magyar állampolgárság sem, ahogyan sok minden más sem 1951-ben történt világrajötte óta. Irigylésre méltó szellemi fölénnyel, esendőségét leplező kivagyisággal tudta túltenni magát a szorult helyzeteken. Az egri Agriában 2010 őszén megjelent pár soros versében, az Utószóban így villantotta meg azt az arcát, amit meg fogunk őrizni: „a győzd le – győzd meg között / gyémánthíd feszül / alatta mélység / középen Isten / és te egyedül”.
Dénes László
Reggeli Újság (Nagyvárad)2013. június 18.
Az űrlap alja
Tüzes Bálint végleg hazatért
Mintegy kétszáz megemlékező részvételével péntek délután a nagyváradi premontrei templomban ravatalozták fel a város kulturális életének emblematikus alakját, Tüzes Bálintot, abban az istenházában, ahol élete során rendszeresen gyakorolta hitét. A szentmisét celebráló Fejes Rudolf Anzelm váradhegyfoki prépost prelátus, premontrei főapát Lukács evangéliumából azt a részt olvasta fel, amelyben az asszonyok a halott Krisztus testét keresik a sírnál, de odaérve az élő Krisztus valóságával szembesülnek. Mint hangsúlyozta, a bibliai asszonyokhoz hasonlóan a templomban összegyűlt megemlékezők érzései is leírhatatlanok – felelevenednek bennük az elvesztett baráthoz, kollégához, tanárhoz kötődő emlékek, egyetemes érzések, melyeket mindenki ismer, s melyekben tovább él az elhunyt.
Fejes Rudolf Anzelm személyes emlékeit is megosztotta az elhunyttal kapcsolatban, akinek az életéről is beszélt. Mint elmondta, Tüzes Bálint sohasem használta doktori címét, s disszertációja megvédésének hírét is csak szűk ismerősi körével osztotta meg. Tanár lévén a tanító premontrei rend templomát választotta hite gyakorlásához. Vasárnaponként a hátsó padsorból csöndesen figyelte a miséket, s néha utólagosan megkritizált egy-egy prédikációt. Anzelm atya emellett beszélt Tüzes Bálint életútjáról, kitérve örmény spirituszára, amely lehetővé tette számára, hogy a fizikai gyengeség és szenvedés közepette is megőrizze emberi tartását és példás szellemi magasságokba emelkedjen. A ravatalozó szentmise keretében felolvasásra került az elhunyt két verse is, melyekben hitéről és az elmúlással kapcsolatos gondolatairól vallott.
A néhai tanárt, publicistát, költőt hétfőn helyezték végső nyugalomra a szamosújvári Tüzes-kápolnában.
Szombati-Gille Tamás
Reggeli Újság (Nagyvárad)2013. július 2.
Tíz éves a Partiumi ÍrótáborIdén immár tizedik alkalommal szervezik meg Nagyváradon a Partiumi Írótábort július 4–6. között. A tíz éves évfordulóról és az elmúlt évek írótáborairól Barabás Zoltánnal beszélgettünk.
A Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Partiumi Írótábor Egyesület közös szervezésében idén már a X. Partiumi Írótábort szervezik meg a nagyváradi Góbé Csárdában Hagyomány, haladás, megmaradás címmel. Az évforduló kapcsán Barabás Zoltán a Partiumi Írótábor Egyesület elnöke mesélt az elmúlt évekről, elért célokról, és a jövőbeni tervekről. „Tíz éve vetettük fel közösen barátaimmal az írótábor ötletét. Partiumban a kulturális intézményeknek (Ady-kör, Kortárs Színpad, Irodalmi Kerekasztal) még a múlt század 70-80-as éveiben is nagy hagyományai voltak, de írótábori hagyomány a régióban nemigen volt. Vettük magunknak a bátorságot, hogy minden előzmény nélkül, de komoly kulturális kapcsolattal nekivágjunk. Elkövetkezett 2004 júliusa, amikor az első Partiumi Írótábor debütált, melynek témája Város az irodalomban volt. A rá következő évben, 2005-ben a Magyar kulturális régiók a Kárpát-medencében címet kapta, míg a harmadik írótábor az „Ezerkilencszázötvenhat, te csillag” témakörben zajlott. Az elkövetkező években is igyekeztünk olyan eseményekhez, olyan történelmi tényekhez kapcsolódni, amelyek nagyon erősen körberajzolódtak a magyar irodalomban, jelesül az egyetemes magyar irodalomban. Mindig az a szándék vezérelt bennünket, hogy a nagy testvérrel, a Tokaji Írótáborral ne versengjünk, hanem egymást segítsük.”
Egyetemes magyar irodalom
Barabás Zoltán a célokról is beszélt: „Az elmúlt tíz évben célunk az volt, hogy egy olyan élő, értékteremtő fórumot hozzunk létre az írótáborral – reméljük ez sikerült is –, amiben újra azon munkálkodhatunk, hogy megteremtsük a magyar kultúra egységét, jelesül a magyar irodalom egységét. Túlságosan hozzászoktunk azokhoz a kifejezésekhez, hogy erdélyi magyar irodalom, felvidéki, kárpátaljai és délvidéki magyar irodalom, de vissza kell térni ahhoz, hogy egy magyar irodalom van, mégpedig az egyetemes magyar irodalom. Ezen cél elérése érdekében és megfelelően hívtuk meg az előadókat is. Másrészt, bár írótáborról beszélünk, a magas kultúrának részét alkotó zenét, színházat és képzőművészetet mindig beépítettük programjainkba, köszönhetően többek között nagyváradi művészbarátainknak. Úgy érezzük, hogy érdemes volt belevágni, hiszen létrehoztuk, és képesek vagyunk működtetni egy értékteremtő, értékőrző közösséget. Úgy gondolom, hogy az írótábor révén létrejött egy összmagyar közösségi tér.”
Idei rendezvény
1943-ban az összmagyarság, illetve a magyar irodalom szempontjából jelentős esemény zajlott Balatonszárszón, ez volt az első jelentős találkozó, amelynek témája az volt, hogy a történelmi mélypontján levő Magyarországot meg lehet-e menteni. „Ennek már hetven éve, de az elmúlt években volt még egy mérföldkő, 1993-ban a szárszói találkozó ötvenedik évfordulója, amelynek megnyitó beszédében Kanyar József így fogalmazott: „A haza és a nemzet féltése volt a 43-as szárszói konferencia lényege. Erről szólt a nemzet evangéliuma s minden tiltás ellenére a haza magasba emelése”. Hetven év után mi írók is feltesszük a kérdést, hogy mit lehet tenni a magyarság megmaradásáért, nekünk hány Szárszónk volt az elmúlt 70 esztendőben, és egyáltalán még érvényesek azok a próféciák, amelyek 43-ban elhangzottak? Szeretnénk egy számvetést készíteni, tudós embereket, politikusokat hívtunk ehhez segítségül. A programban látszik milyen változatos előadásokkal készültünk a szakmai írótáborra. Az előadók között szerepel Tüzes Bálint is, hiszen mikor elkezdtük a szervezést még köztünk volt. Az iránta való tiszteletből nem húztuk ki a programból, amelyen az ő emlékére is elhangozik több mű”- tette hozzá végezetül Barabás Zoltán.
Nagy Noémi
erdon.ro