Október 25-én elfogadták a házszabályzat módosítását a képviselők 181 támogató és 94 ellenszavazattal. A dokumentum új formája lehetővé teszi Adrian Nastasenek, a képviselőház elnökének leváltását. A liberális-demokrata szövetséget azzal vádolják, lepaktált a Nagy-Románia Párttal (NRP), mivel a Corneliu Vadim Tudor által vezetett szervezet törvényhozói a kisebbségi törvény szenátusi megcsonkításáért cserébe szavazták meg a házszabályt. /Elfogadta a képviselőház a házszabály módosítását. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./
2005. október 28.
Mind a négy kormánypárt határozottan elutasítja a román politikai életben tapasztalt minden olyan diskurzust, amely a szélsőséges nacionalizmus jegyeit viseli magán. A pártok felkérték az ellenzéki Szociáldemokrata Pártot, foglaljon állást az ilyen jelenségekkel szemben. A dokumentum azt követően született, hogy Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke a szenátusban kifejtette, hogy az RMDSZ terrorista és Európa-ellenes szervezet. Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint hivatalból fel kell lépniük az illetékes román hatóságoknak Corneliu Vadim Tudor nemzeti gyűlölködésre uszító, minősíthetetlen magatartása ellen. /Elítélik a kormánypártok a nacionalista retorikát. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./
2005. október 28.
„Előfordulhat, hogy felfüggesztik Corneliu Vadim Tudor mentelmi jogát, amennyiben bebizonyosodik, hogy a kisebbségi törvény szenátusi vitáján tett kijelentései gyűlöletbeszédnek minősülnek” – jelentette ki Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke. /Farcádi Botond: Megvonják Vadim Tudor mentelmi jogát? = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./
2005. október 29.
Corneliu Vadim Tudor és Gheorghe Funar súlyos magyarellenes kijelentései miatt a marosvásárhelyi Pro Europa Liga panaszt tett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál. Korábban a négy kormánypárt is elítélte Tudornak a kisebbségi törvénytervezet szenátusi vitáján elhangzott beszédét. Markó Béla, az RMDSZ elnöke október 27-én Habsburg Ottóval folytatott bukaresti megbeszélésén kérte, hogy az európai fórumokon is figyeljenek fel a romániai nacionalista kirohanásokra. /Össztűzben a nacionalizmus. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./
2005. november 2.
Ismét riadót fújt a Nagy-Románia Párt szavazótábora körében, miután a Corneliu Vadim Tudor által vezetett párt honatyái felfedezték, hogy a Nagy Zsolt által vezetett távközlési minisztérium hivatalos dokumentumain magyar nyelvű fejléc is szerepel. – Meddig tűrjük még, hogy szembeköpjenek? – dühöngött Lucian Bolcas honatya. – Az irredenta RMDSZ totalitárius és fasiszta tendenciáknak kíván érvényt szerezni – mondta Bolcas. /Újabb nagy-romániás delíriumok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./
2005. november 16.
Nicolae Manolescu, a Román Írószövetség elnöke bejelentette, hogy az idei Opera Omnia nagydíjat Octavian Paler kapta. 1990 márciusában a Romania Literara szerkesztősége egyhangúlag szavazta meg az előző rendszerből örökölt igazgató, Octavian Paler leváltását, és helyébe Nicolae Manolescu irodalomtörténészt választotta meg. Ugyanez a Manolesu most ünnepélyes keretek között adta át Palernak a legmagasabb írószövetségi díjat. Annak idején a néhai Fapta című lap 1990. március-májusi számaiban közölte Octavian Paler életrajzát: a kommunista diktatúra évtizedeiben a Rádió-Televízió elnöke, a Romania Libera, majd a Romania Literara főszerkesztője, a Scanteia római tudósítója, az Újságírószövetség elnöke, a párt központi bizottságának póttagja és nagynemzetgyűlési képviselő volt, s a lap szerint mindvégig együttműködött a Securitatéval. Ezt bizonyítja, hogy Olaszországból kiutasították. Palernek a Romania Libera hasábjain 1997 őszén közölt cikkeire válaszként Sorin Rosca Stanescu a Ziua 1997. november 27-i számában figyelmeztette Palert: ne riogassa olvasóit a magyar veszéllyel, mert ilyen nincs; ne minősítse az egész magyarságot szélsőséges nacionalistának. Paler sovinizmusa azonban változatlan maradt. A mostani díj előzményeihez tartozik: a Gheorghiu-Dejtől és Ceausescutól kapott számtalan kitüntetés után, 2003-ban Ion Iliescu elnök lovagi címet adományozott Palernek ugyanúgy, ahogy C. V. Tudornak és Adrian Paunescunak is. /Barabás István: Írószövetségi nagydíj – árnyékosan. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./
2005. november 30.
A Demokrata Párt megbízta Valeriu Tabarat /a Román Nemzeti Egységpárt volt elnökét, aki „demokratává” lett, miután korábbi pártja kibukott a parlamentből/, hogy készítsen jelentést az RMDSZ által készített, és a kormány által – tehát a kormánykoalíció pártjai, közöttük a Demokrata Párt által is – saját törvénytervezetként a parlament elé benyújtott kisebbségi törvénytervezetről. Ez különös értelmezése a koalíciós együttműködésnek. A Demokrata Párt ugyanis elképzelhetőnek tartja, hogy saját kisebbségi törvény tervezettel rukkoljon elő. A DP ugyanis azt állítja, hogy a képviselőház napirendjén levő nemzetiségi statútum „nem az”, amit a címe mond, mert „a kisebbségi statútum vétójogot biztosít az autonómia-tanácsoknak és a kisebbségi tanácsoknak, azaz, a beleegyezésük nélkül nem lehet leváltani az iskolák vagy más intézmények vezetőit”. Ugyanakkor „a helyi és központi hatóságokat egy második nyelv használatára kötelezi”. Ez pedig nem más, mint a magyar nyelv. A DP tehát saját kormánya ellenzékeként viselkedik. Kérdés, hogy az RMDSZ meddig hajlandó kitartani ilyen partnerek mellett, Észre kellene már venni, hogy a szóban forgó törvénytervezet ellen összehangolt aknamunka folyik. Jellemző, hogy a DP olyan személyt bízott meg a törvénytervezet véleményezésével, akiről köztudott, hogy valamikor Gheorghe Funarral egy pártban és Vadim Tudorral egy szólamban „énekelt”. /Mózes Edith: Beijedt a Demokrata Párt. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 30./
2005. december 9.
Traian Basescu megkérdezettek 52 százaléka bízik, derül ki a CURS felméréséből. Őt követi, Mona Musca liberális politikus, volt művelődési miniszter (47 százalék). Sorrendben a harmadik Theodor Stolojan elnöki tanácsos (35 százalék), majd Mircea Geoana (33 százalék), illetve Corneliu Vadim Tudor (32 százalék). A közvélemény-kutatás szerint a kisebbségi törvény körüli vita miatt Markó Béla volt az a politikus, akinek a bizalmi indexe a leginkább romlott (74 százalék). Őt Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök követi (73 százalék), majd Ion Iliescu volt elnök (72 százalék) és Adrian Nastase (71 százalék). Mind a liberális és demokrata pártból álló D.A. Szövetség, mind pedig a Szociáldemokrata Párt (SZDP) támogatottsága enyhén csökkent novemberhez viszonyítva 2, illetve 3 százalékkal. A Nagy-Románia Párt (NRP) népszerűsége mintegy 5 százalékkal ugrott meg, az RMDSZ, a Konzervatív Párt (KP) megítélése nem módosult különösképpen. /Sz. K.: Máris érezteti hatását a kisebbségi törvény körüli vita. Növekszik a Nagy-Románia Párt és vezetőjének népszerűsége? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./ A kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatban a szemfüles Cozmin Gusa felismerte a tálcán kínálkozó lehetőséget: betölteni az ellenzéki szerepkörben is eléggé szűk mozgástérben keletkezett űrt. Tizenhat évvel a rendszerváltás után azonban már nem olyan egyszerű zsebpártokat felduzzasztani. Gusa és Boc, a Demokrata Párt elnöke észre sem veszik, hogy a tervezet elleni támadásaikkal a sokszor eltemetett Vadim Tudort erősítik. Ezt jelzi, hogy sok év után először a Nagy-Románia Párt támogatottsága növekedni kezdett, a közvélemény-kutatások szerint. /Salamon Márton László: A nevető harmadik. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./
2005. december 10.
Ilie Sandru maroshévízi tanár fejébe vette, hogy megvédi Romániát. Legújabb könyvében a magyar irredentizmus mumusát szajkózza. Újságcikkeit kötetbe gyűjtve megjelentette Sepsiszentgyörgyön, a hangzatos elnevezésű Eurocarpatica Kiadónál. A könyv címe: O stafie bantuie prin Ardeal, vagyis kísértet járja be Erdélyt. Könyvében a hungarizmus a kísértet. A cikkgyűjteményben egyetlen olyan eredeti gondolat nincs, amit előtte ne írtak volna meg a román szélsőséges sovén-nacionalizmus hangadói, mint Corneliu Vadim Tudor, Adrian Paunescu, Raoul Sorban, Petre Turlea, Gheorghe Funar. Többek között megkérdezte, hogy olyan pesti irredenták, mint Dávid Ibolya, mi jogon járnak-kelnek románföldön, és hasonló nagy „leleplezések” vannak a könyvben. Adrian Paunescu Flacara című hetilapjában elsőnek közölt recenziót erről a könyvről, szerzője Mircea Dogaru, hírhedt soviniszta történész. Értékelésében említést tesz az erdélyi román földön évszázadok óta idegenekként megtűrt ázsiai jövevényekről. A Flacara cikke szerint Ilie Sandru könyve az erdélyi románok jajkiáltása a magyar irredentizmus fojtogató szorításában. Az Adevarul Harghitei november 2-i számában Vasile Gotea lelkendező cikkében mindazokat, akik a művet dicsérték, tekintélyes tudósoknak állítja be, így emelkedik ki a névtelenségből Ioan Lacatusu, Dimitrie Poptamas, T. Valahul, Stefan Voda és Pompiliu Manea. Kolozsvárott az Orvosi Elektronikai Felszerelések nevű cég rendezett találkozót a szerzővel. Az Observatorul de Cluj azt írta, hogy Ilie Sandru állást foglal a székely eurorégió, az ország megcsonkításának kísérlete ellen, bátran leleplezte Tőkés Lászlót, Katona Ádámot, Sántha Pál Vilmost, Takács Csabát és más, hasonló irredentákat. /Barabás István: Marosmenti Jeremiás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./
2006. január 10.
A Nagy-Románia Pártban Corneliu Vadim Tudor elnököt sorra hagyják ott emberei, egy év alatt csak honatyából tizenhatot veszített, és jócskán megfogyatkoztak helyhatósági képviselői is. Nemrég a párt legerősebb területi szervezetéből, a kolozsváriból váltak ki tizenketten. Érdekes, hogy miközben a nacionalizmus, a magyarellenesség Romániában még mindig nyerő lap – az RMDSZ kormánykoalíciós partnerei is nem egyszer rájátszanak -, a Nagy-Románia Párt lassan eloszlik. A párt hívei közül mind többen látják be, hogy Vadim Tudorral az élen soha nem kerülnek még kormányközelbe sem. Nem azért távoznak tehát a párt tisztségviselői, mert a nacionalizmusnak bealkonyult. Aggasztó viszont, hogy a távozók pályafutásukat valószínűleg más pártokban, esetleg éppen a demokraták és liberálisok soraiban folytatják. /Bogdán Tibor: Nagy rompárt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./
2006. január 20.
1941 januárjában, a Vasgárda államcsíny-kísérletét megelőzően, fasiszta bandák 150 zsidót öltek meg, zsinagógákat, üzleteket, lakásokat dúltak fel, fosztottak ki. A halálos áldozatokról mértékadó forrás Manfred von Killinger bukaresti német nagykövet titkos jelentése. Mihail Sebastian író (Jurnal 1935–1944. Bukarest, 1996) megörökítette Radu Gyr költő zsidóellenes szónoklatait, idézte Camil Petrescut, aki panaszkodik, hogy neki nem jutott egy kiürített zsidó lakás. A pogrom dokumentumai több helyen megtalálhatók, ennek ellenére sokan tagadják a pogromot. Corneliu Vadim Tudor szenátor, a szélsőséges Nagy-Románia Párt elnöke Romania Mare című hetilapjában 1997 novemberétől végeérhetetlen cikksorozatot közölt. Szerzője Ion Coja bukaresti egyetemi tanár, a Vatra Romaneasca Egyesület alelnöke, aki szerint a bukaresti pogrom zsidó fantáziaszülemény. A neoholokauszt néven ismertté vált tagadás új doktrínája kapóra jött a román szélsőségesek számára. Hatékonysága 2003-ban érte el tetőfokát: június 13-án az Adrian Nastase vezette kormány nyilatkozatban szögezte le, hogy 1940-1944. között Romániában nem volt holokauszt. Corneliu Vadim Tudor és Ion Coja történelemrevíziója így állampolitikai rangra emelkedett. Az izraeli kormány, a romániai Zsidó Közösségek Szövetsége, valamint az Aven Amentza roma szervezet azonnal tiltakozott. A kormány ezért már június 18-án helyesbített. 2004. november 11-én a Nobel-díjas Elie Wiesel, a Romániai Holokausztot Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság elnöke Ion Iliescu elnöknek dokumentumokat mutatott be, amelyekből kiderül, hogy a korabeli hatóságok 280-380 ezer román és ukrán zsidó haláláért felelősek. Iliescu elnök hirtelen megvilágosodott: „A holokauszt történelmünk egyik súlyos tévedése, amelynek felelősségét a román államnak vállalnia kell.” Ezt követően a kormány október 9-ét a holokauszt napjává nyilvánította. Úgyszintén a nagy fordulat jele volt, hogy ezelőtt egy évvel, a bukaresti pogrom évfordulója alkalmából, a Nemzeti Múzeumban megnyílt a Holokauszt 1933-1945 dokumentumkiállítás. Jelen volt Ion Iliescu elnök is, aki beszédét ezzel kezdte: „Az emlékezéshez bátorság kell.” A szélsőséges erők hangadói tüntetőleg távol maradtak. /Barabás István: Pogrom és a neoholokauszt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./
2006. február 13.
A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) létrehozására vonatkozó rendelet szenátusi elutasítását számos civil szervezet, valamint Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok nagykövetei is élesen bírálták. Az Európai Bizottság is elemzi a rendelet elutasításának következményeit. Calin Popescu-Tariceanu kormányfő kérésére Traian Basescu államelnök egyeztetésekre hívta meg a politikai pártokat. A demokraták alelnöke, Ioan Oltean elfogadhatatlannak nevezte, hogy a kormánykoalíció ne tudja mozgósítani honatyáit egy ennyire fontos jogszabály elfogadtatása érdekében. Ion Iliescu PSD-szenátor szerint megengedhetetlenek a nagykövetek bírálatai, közben Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke bejelentette: pártja kész megszavazni a sürgősségi rendeletet, amennyiben az visszakerülne a parlamentbe. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint nem megfelelő az igazságügy-miniszter kapcsolata a parlamenttel, ezzel magyarázható a sürgősségi rendelet elutasítása. Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője a kormánykoalíción belüli kommunikációs zavarral indokolta a rendelet elutasítását. /Heves nemzetközi reakciókat váltott ki a DNA létrehozására vonatkozó rendelet elutasítása. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./
2006. február 22.
Több román tévé és lap időutazást tett, visszatért a kilencvenes évek elejére, amikor a magyar irredenta veszélytől volt szó nap mint nap. A Ziua bukaresti lap robbantotta ki a Frunda-botrányt: a román nemzeti érdekek elárulásával vádolta meg Frundát. Közben a Nagy-Románia Párt elnöke, Corneliu Vadim Tudor ,,alkut” kínált az államfőnek: támogatják a korrupcióellenes ügyészség működésére vonatkozó törvényt, ha egyfelől ,,az igazságügy-miniszter megtisztítja a román igazságszolgáltatást a politikai befolyástól”, másfelől pedig ,,menesztik a kormányból az RMDSZ-t”. Vadim szerint ugyanis az RMDSZ képviselői ,,árulók” és ,,horthysták”. A Ziua a napokban olyasmiket állított, miszerint Magyarország egy pillanatig sem mondott le a Nagy-Románia területének csorbítása árán visszaállítandó Nagy-Magyarország létrehozásáról. A lap szerint a magyarok hegemóniára törekszenek a Kárpát-medencében. Bizonyítékul egy 1992-es külügyi tisztviselői nyilatkozatot idézett, mely szerint a magyar külpolitika fő célja a határon túli magyarság védelme. (Közben Iliescutól Basescuig elnökök sora és külügyminiszterek csapata fogalmazta meg: céljuk a határon túli románság védelme.) A Ziua lap szerint Orbán Viktor miniszterelnöksége idején megparancsolta az AVO főnökének, Kövér Lászlónak (így!): indítaná újra a Duna-akciót. Ez a ,,délkeleti magyar régió” létrehozására irányult volna, s minderről a román titkosszolgálat időben figyelmeztette az illetékeseket. Hivatkoztak Bogdan Papadie és Gabriel I. Nastase tanulmányára, akiket a kilencvenes években áltörténészeknek minősített a román sajtó. /Bogdán László: A magyarellenes kampány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./
2006. február 27.
2003. június 12-én a román kormány jóváhagyta az Országos Levéltár és a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum közti együttműködési megállapodást, ugyanakkor „hangsúlyozza, hogy Románia határain belül 1940 és 1945 között nem volt holokauszt”. Ion Iliescu elnök 1993 tavaszán Washingtonban részt vett a Holokauszt Emlékmúzeum avatásán, hazatérte után Corneliu Vadim Tudor, Eugen Barbu és Mircea Musat a Romania Mare hetilap április 30-i számában nyílt levélben ítélte el azzal, hogy „minden méltóságérzetét félredobva, behódolt a világot átfogó cionizmusnak”, mert nem tiltakozott amiatt, hogy Románia is jelen van azon országok között, ahol a múzeum dokumentumai szerint genocídium zajlott, noha „az egész világ tudja, hogy Románia 1940-1944 között valóságos oázis volt a zsidók számára.” A Romania Mare következetesnek bizonyult a kérdésben: 1997. november 14-étől kezdődően Ion Coja szenátor tollából cikksorozatot közölt a következő címmel: Romániában nem volt semmiféle holokauszt. A tagadás új változatát vezette be Iosif Constantin Dragan milánói üzletember, a Vasgárda volt tagja, jelenleg a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke. Natiunea című hetilapjának 1990. június 23-i első számában azt hangoztatta, hogy a pogromok tulajdonképpen a legionárius mozgalom jogos ellenlépései voltak, miután a Besszarábiából visszavonuló román csapatokat civil zsidók megtámadták, és tiszteket öltek meg. A Romania Libera 1990. július 11-én idézte Moses Rosen főrabbi beszédéből: a holokauszt tagadása a Ceausescu-diktatúra idején kezdődött el azzal az intézkedéssel, hogy a párt betiltott minden, ezzel kapcsolatos megemlékezést, egyidejűleg antiszemita kampányba kezdett, amelyhez a hangot Corneliu Vadim Tudor 1983-ban megjelent Idealuri című cikkgyűjteménye adta meg. A román kormány a heves nemzetközi tiltakozások nyomán változtatott 2003. június 12-én megfogalmazott álláspontján, amely szerint Romániában nem volt holokauszt: 2004. október 12-én nyilatkozatban ismerte el, hogy az Antonescu-rezsim idején mintegy 250 ezer zsidót küldtek halálba. Ugyanezen a napon a Ziua közölte: Ion Coja volt PUNR-szenátor legújabb könyve, a Protocoalele Kogaionului tagadja, hogy Romániában valaha is zsidókat öltek volna. /Babarás István: A holokauszt és a törvény. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./
2006. március 6.
Nem alkudozik többet az RMDSZ a kisebbségi törvénytervezet kapcsán – jelentette ki Puskás Bálint szenátor, aki szerint a tervezetet a parlament elfogadja a május közepére várt Romániáról szóló országjelentésig. Antal Árpád képviselő reméli, hogy Traian Basescu államelnök március 15-i ajándéka az lesz, hogy nyilvánosan kifejezi a kisebbségi törvénytervezet támogatását. A politikus szerint jelen pillanatban Emil Boc DP-elnök, Mircea Geoana SZDP-elnök és Corneliu Vadim Tudor NRP-elnök retorikája között nincs semmi különbség. /Kisebbségi törvénytervezet: nem alkudozik többet az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./
2006. március 6.
Százezer román hazafit szeretne március 15-én Székelyudvarhelyen látni Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke, hogy tiltakozzanak Székelyföld autonómiájának kikiáltása ellen. A pártelnök „óriási békés” gyűlést szeretne szervezni, hogy tiltakozzanak „a magyar soviniszták által az egységes román nemzetállam ellen tervezett gyilkos merénylet” ellen. Tudor szerint a magyarok el akarják szakítani Romániától Hargita, Kovászna és Maros megyét. Tudor azt ígérte, hogy személyesen vezeti majd a rendezvényt. /Március 15.: román nagygyűlés Székelyudvarhelyen? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./
2006. március 6.
Bánffyhunyad városi tanácsa elutasította a helybeli magyarság önálló iskola megalakítására vonatkozó kérelmét. Tordán a városi tanács levette napirendről az önálló magyar iskola kérdését, majd a nagy-romániás városi tanácsos Kiss László helybeli unitárius lelkipásztorra förmedt, megkérdezte, hogy merészelt részt venni az ülésen, majd a folyosón is kiabált: a lelkészt soha többé ne engedjék be az épületbe. A román nacioanlista viselkedését az ülésen készült felvétel rögzítette. A 35 éves Kiss László meghalt, a nagy-romániás tanácsos Kiss László személyében mártírt adott a magyaroknak. Mert a lelkészt minden magyar saját halottjaként gyászolta. Emlékezetes, hogy a 2004-es általános választásokat megelőző kampány idején C. V. Tudor nagy-romániás pártvezér a meggyilkolt Ytzak Rabin izraeli miniszterelnöknek emeltetett szobrot. Felvette pártjába Nati Meirt, akitől most a pártvezér meg akar szabadulni. A nagy nézettségű tévéadó híradójában Tudor kijelentette: Nati Meir sírt, hogy be akar jutni a parlamentbe. „Gondoltam, annyi idióta bejutott már, hadd legyen még egy marha ott.” C. V. Tudor most azt ígérte, kivizsgálja az ügyet, és ha hibásnak találja, megbünteti a tordai tanácsost. Nem szabasd elfelejteni Kiss Lászlót, remélhető, hogy halála nem volt hiábavaló. Áldozatából táplálkozva legyen magyar iskola Tordán. /Kerekes Edit: Ne legyen hiábavaló áldozat! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./
2006. március 7.
Március 6-án Traian Basescu elnök találkozott a pártok vezetőivel. Az RMDSZ felkéri Traian Basescu államfőt, hogy határozottan foglaljon állást a nemzetgyűlöletre buzdítók ellen – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes a megbeszélést után. Markó szerint a találkozók akkor válnak igazán hatékonyakká, ha reformról, integrációról, stratégiai kérdésekről tárgyalnak a pártok képviselői. A nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet kapcsán Markó Béla elmondta, a koalícióban sincs konszenzus, nemhogy az ellenzék körében. A konzultáción megegyeztek abban, hogy a koalícióban sürgősen megoldást kell találni a kialakult helyzetre, annál is inkább, mert a Nemzeti Liberális Párt és a Konzervatív Párt nem emelt kifogást a kisebbségi törvény ellen. A Demokrata Párt azonban továbbra is elutasítja a kormányprogram részét képező, a kulturális autonómia jogi kereteit megteremtő törvényt. Markó Béla határozottan elítélte Corneliu Vadim Tudornak, az NRP elnökének a március 15-i ünnepség kapcsán megfogalmazott fenyegetőzését. Traian Basescu elnök kéréssel fordult a Székely Nemzeti Tanácshoz és az NRP-hez, egyiktől azt kérve, hogy ne fogadjanak el Székelyföld autonómiájáról szóló „alkotmányellenes” kiáltványt, a másiktól pedig, hogy ne szervezzenek ellentüntetést Székelyudvarhelyen. /Nincs előrelépés a kisebbségi törvénytervezet esetében. Traian Basescu a pártok vezetőivel találkozott. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ Traian Basescu államfő haszontalan kampánynak és sportszerűtlen politikai játéknak nevezte a megbeszélésen a hat jogszabályból álló nemzetbiztonsági törvénycsomag kapcsán a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD) közötti nyilatkozatháborút a pártok képviselőivel folytatott egyeztetéseket követően. Traian Basescu azt is bejelentette, továbbra is kiáll eredeti javaslata mellett, hogy a törvénycsomagot először a parlament szakbizottságai és a politikai pártok vezetői vitassák meg, és csupán ezt követően kerüljön újra a Legfelsőbb Védelmi Tanács elé. Basescu a megbeszélésen minden politikai párt elnökének átadta a törvénycsomagot tartalmazó, „titkos” felirattal ellátott CD-t. A liberálisok /PNL/ kezdettől tiltakoztak a nemzetbiztonsági törvénycsomag titkosítása ellen, és az RMDSZ-szel egyöntetűen azt hangoztatták, hogy a jogszabályokat közvitára kell bocsátani, a titkosszolgálatok esetleges túlkapásainak megelőzése érdekében. A Demokrata Párt az egyetlen, amely az államfő által továbbított – vélhetőleg a titkosszolgálatok által kidolgozott tervezeteket – támogatja. „Ha a törvénycsomagot a parlament elfogadja, az rendkívül nagy csapás lenne a hazai demokráciára” – nyilatkozta Gabriel Andreescu, a romániai Helsinki Bizottság (Apador-CH) vezetője. A tervezetek lehetővé tennék többek között, hogy a hírszerzők a bűnvádi perekben felhasználható bizonyítékokat gyűjtsenek; házkutatást tartsanak, és elkobozzanak bármilyen iratot vagy tárgyat, amely bizonyítékként szolgálhat; mi több, bizonyítéknak minősülnének a hírszerző tiszt személyes tapasztalatai is. Toró T. Tibor RMDSZ-képviselő, a védelmi bizottság tagja szerint a hírszerzés legalizálni akarja a fedett ügynökök intézményét, illetve az ilyen személyeket foglalkoztató magánjogi szerveződések létrehozását. „Erre vonatkozóan nem létezik ellenőrző mechanizmus, mint ahogyan a hírszerzés egészére sem sikerült 15 év alatt megfelelő megoldásokat találni” – mutatott rá a képviselő. /Béres Katalin, Gujdár Gabriella, Szőcs Levente: Rendőrállam készülőben? A nemzetbiztonság procedurális kérdéseit tisztázták, a jogsértés marad. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./
2006. március 7.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetősége „megfélemlítésnek és provokációnak” minősíti Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt felhívását arra, hogy március 15-én százezer „hazafi” gyűljön össze Székelyudvarhelyen. Mircea Dusa, Hargita megyei SZDP-s képviselő szerint rendkívüli esetekben szélsőséges megoldások is alkalmazhatók, mint például a szükségállapot bevezetése. – Nem mondunk le a rendezvényünkről, mindenkinek meg kell értenie, hogy a Székely Nagygyűlés békés rendezvény. Az SZNT pedig nem akar egyebet, mint demokratikus eszközökkel harcolni a Székelyföld területi autonómiájáért – mondta Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke. Hozzátette: számítanak a rendőrség közbelépésére, ha valakik konfliktust próbálnak kirobbantani. /SZNT: megfélemlítés és provokáció. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2006. március 7.
A Székelyudvarhelyre készülő Corneliu Vadim Tudor szenátor az Új Magyar Szónak úgy fogalmazott: „aki autonómiát akar, menjen Magyarországra”. Az udvarhelyi polgármesteri hivataltól a Nagy-Románia Párt nem kért engedélyt március tizenötödikei rendezvény szervezésére, tájékoztatott Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester. A polgármester arra reagált, hogy Corneliu Vadim Tudor szenátor felhívta a „hazafiakat”, vegyenek részt a március tizenötödikei székely nagygyűlés ellenrendezvényén, és „akadályozzák meg a magyar soviniszta erőket a Székelyföld területi autonómiájának kikiáltásában”, valamint az „ország feldarabolását.” A Corneliu Vadim Tudor által meghirdetett „román hazafias” tüntetéssel kapcsolatban Szász Jenő elmondta, hogy van egy jó oldala is, megmutatja Európának és a román közvéleménynek is, hogy mért van szükség autonómiára a Székelyföldön. Az ellen-tüntetésre a Nagy-Románia Párt százezer résztvevőt vár. A pártelnök az ÚMSZ-nek elmondta, „békés, de határozott” megnyilvánulást akarnak. Kifejtette: a határozott kifejezésen azt érti, hogy „egyszer és mindenkorra határozottan meg akarják értetni azokkal, akik Romániában területi autonómiát akarnak, hogy ez lehetetlen.” „Semmi bajom a magyarokkal. Romániában alig 299 székely él. Nem 299 ezer. Ez mind csalás, és a csalás mögött az RMDSZ áll. A magyarok, azaz a székelyek területi autonómiát akarnak. Azok, akik ezt akarják, menjenek Magyarországra”. Arra a kérdésre, hogy lehet-e számítani március 15-én összecsapásokra, Vadim elmondta, hogy nem szeretné, ha a tüntetés idáig fajulna és Romániában a koszovóihoz hasonló helyzet alakulna ki. Az államfő is megszólalt az ügyben, és arra figyelmeztette a „székelyek vezéreit”, hogy hiba elfogadni egy alkotmányellenes dokumentumot. „Elemezni fogjuk a helyzetet és mindenkit biztosíthatok arról, hogy a román állam meg tudja védeni az ország területi egységét, a rendelkezésre álló alkotmányos és törvényes eszközökkel.” Markó Béla RMDSZ-elnök szerint március 15-e megünneplése a romániai magyarok elnyert joga, ám, mint mondta, ezt a napot nem szabad politikai célokra használni. /Gujdár Gabriella, Isán István Csongor: Vadim: kisasszony, maga magyar? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./
2006. március 11.
Traian Basescu elnök Bukarestbe kérette Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármestert, hogy személyesen tájékozódjék a március 15-i székely nagygyűlésről. Egyes hírek szerint Basescu előzőleg a belügy- és az igazságügyi miniszterrel, valamint a titkosszolgálatok vezetőivel tárgyalt. Székelyudvarhelyen zavartalanul zajlik majd le a március 15- i székely nagygyűlés – biztosította március 10-én Bukarestben Szász Basescut. Szász meghívta Basescut a március 15-ei ünnepségre, az államfő elfogadta a meghívást, de jelezte: ha nem is tudna elmenni éppen március 15-én, egy későbbi időpontban megteszi látogatását. Szász sérelmezte, hogy az MPSZ választásokon való részvételét megakadályozták 2004-ben és kérte az államfőt, hogy legyen tekintettel a választási törvény módosításának szükségességére. Elmondta: nem számít provokációra, incidensre, Corneliu Vadim Tudor fenyegetésének nem hisz. Sófalvi László, az RMDSZ helyi szervezetének vezetője szerint semmi értelme annak, hogy Basescu megjelenjen Székelyudvarhelyen. Hargita megye prefektusa, Constantin Strujan úgy nyilatkozott: nem lesznek incidensek, a szervezők ugyanis egyeztettek a csendőrséggel és rendőrséggel. C.V. Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke kijelentette, neki és híveinek nincs szükségük engedélyre, hogy saját hazájában oda utazzon „sétálni”, ahova akar. /Basescu Bukarestbe kérette Szász Jenőt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./
2006. március 13.
A Székely Nagygyűlés betiltását kéri a Nagy-Románia Párt, ha ez nem történik meg, legalább százezer román utazik Székelyudvarhelyre – jelentette be Gheorghe Funar március 11-én Sepsiszentgyörgyön. Tájékozódni, szervezkedni érkezett Hargita és Kovászna megyébe, elkísérte kollégája, a brassói, nagy-romániás Nicolae Iorga szenátor. Funar és kollégája gyűlölettől fröcsögő, Románia területi egységét féltő, aberrációkkal fűszerezett felszólalásukban összeesküvés-elméletet ismertettek. ,,Magyarország és az RMDSZ áll az akció hátterében, az autonómia kikiáltása első lépés, Székelyföldet szeretnék kiszakítani Románia szívéből” – hangsúlyozta Gheorghe Funar. Iorga szerint az RMDSZ és az MPSZ vezetőségében van néhány ,,elmeháborodott”, akik a kis lépések politikája mögé bújva aláássák az állam egységét. Hozzáfűzte, Corneliu Vadim Tudor pártelnök állandó kapcsolatban áll az államfővel, és keresik a megoldást, hogy ,,megmentsék az ország területi egységét”. Funar leszögezte, ügyészségi feljelentést tettek a nagygyűlés szervezői ellen. A NRP-s szenátorok találkoztak a Kovászna megyei románok képviselőivel, támogatást, védelmet ígértek nekik, Funar távozásakor külön gratulált az itt élő román újságíróknak ,,hősies helytállásukért”. /Farkas Réka: A Székely Nagygyűlés betiltását kérik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./
2006. március 13.
A március 15-i megemlékezések mögött félkatonai szervezkedés húzódik meg – olvasható a bukaresti Ziua március 9-i számában, továbbá: A négy-ötezer fős Legion Siculis különítményt Budapesten Révész Tibor, Sepsiszentgyörgyről áttelepült belügyi munkatárs szervezte meg és irányítja kiképzését, hogy a határokon túl is bármikor bevethető legyen. Terhelő bizonyítékként a lap közölte Révész Tibornak az 1997. évi országos cselgáncsbajnokságon szerzett diplomáját. A román nemzetállam megcsonkítására készülő magyar rohamosztagok „leleplezése” tizenhat éve szakadatlanul folyik. A Romania Mare 1990. november 9-én közölte: „Több romániai magyar nemzetiségű ifjú Budapesten tanulja a hírszerzést, diverziós tevékenységet. Itthon az RMDSZ képez ki rohamosztagokat az erdélyi románság elűzésére.” Szervezett kampány indult, ezt bizonyította a folytatás. A Romanul című, néhai hetilap 1991. május 27-én közölte: „Magyarországon külföldi bevetések céljára szervezett kommandók állnak készenlétben. Tagjaik budapesti, bicskei, mohácsi, békéscsabai kiképzőtáborokban tanulják a közelharc technikáját. Főhadiszállásukat a budapesti Keleti téren rendezték be, legjobb harcosaikat 1989 decemberében innen küldték Temesvárra zavargáskeltés céljából.” Romanul, 1991. szeptember 16.: Radu Ceontea marosvásárhelyi szenátor politikai nyilatkozatából: Erdély magyarsága készül Hargita és Kovászna autonómiájának kikiáltására, ezért a magyarországi Keret helységben karateoktatás folyik. – Romanul, 1991. december 15.: „Magyarország újraélesztette nemzeti gárdáit. A Honvédelmi Minisztérium képviselője az avatóünnepségen kijelentette, rendkívüli eseményekre kell felkészülni. Talán katonai akcióra Románia ellen?” Romania Mare, 1995. november 3.: Corneliu Vadim Tudor szenátor, a lap főszerkesztője, a Nagy-Románia Párt elnöke írja: „Az RMDSZ rohamosztagai Hargita és Kovászna megyében etnikai tisztogatást folytatnak, de én keresztülhúzom bárki számítását, aki Románia megcsonkítására törekszik.” – Gheorghe Funar (akkor még a PUNR elnöke és Kolozsvár polgármestere) 1995. november 13-án nyílt levelet intézett a Nagy-Románia Párthoz, ebben említi: „Kértem Ion Iliescu elnököt, utasítsa a főügyészséget, hogy vizsgálja ki Magyarország kormányának és parlamentjének hargitai és kovásznai tevékenységét, úgyszintén Erdélyben kobozza el a magyar különítmények fegyvereit és robbanóanyagait.” Ziua, 1996. március 18.: Ioan Gavra képviselő, a PUNR alelnöke szerint március 15. elmúltával is fennáll a veszély, hogy az RMDSZ fegyveres különítményei bevetésre kerüljenek Erdélyben. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ cáfolta, hogy a magyarságnak félkatonai szervezetei működnének az országban. – Evenimentul Zilei, 1997. október 14.: Hargita és Kovászna megyében a magyarok rohamosztagokat szerveztek. Kiképzőtáboraik működnek Zetelakán, Maroshévizen, Csíkmadarason, Sikaszóban, a Libán-tetőn. Zsögödfürdőn ötezer kutyát idomítanak bevetésre. C. V. Tudor sajtóértekezlete 2001. október 11-én, az 1956-os forradalom közelgő évfordulója alkalmából: az RMDSZ terrorista alakulatai az év végére nagyszabású akciókat terveznek. Romania Mare, 2006. március 3.: Fogjunk fegyvert, és vegyük célba: a magyar irredentizmus március 15-re páratlan provokációt készít elő! Államot az államban! /Barabás István: Puskaporos fantáziák. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./
2006. március 14.
Corneliu Vadim Tudor szenátor, a Nagy-Románia Párt (NRP) elnöke március 13-án a szenátusban közölte: lefújta a székelyudvarhelyi nagy-romániás akciót. Kifejtette: beszélt Vasile Blaga belügyminiszterrel és Radu Timofte SRI-igazgatóval, akik megnyugtatták, hogy március 15-én nem kiáltják ki Székelyföld autonómiáját, és hogy a hatóságok urai az ottani helyzetnek. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök közölte: gondoskodott arról, hogy március 15-én a hatóságok képesek legyenek megvédelmezni az alkotmányt és a törvényeket. Gheorghe Baciu, a Demokrata Párt (DP) Kovászna megyei szervezetének elnöke kijelentette: pártja képviselői is Székelyudvarhelyre mennek március 15-én, amennyiben ott „súlyos” dolgok történnének. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke így jellemezte a székelyudvarhelyi nagygyűlést: „sok hűhó semmiért”. Az autonómiáért nem hangzatos szólamokkal kell küzdeni. A RMDSZ elnöke egyébként nem tart az NRP által meghirdetett ellentüntetéstől. Az RMDSZ Kézdivásárhelyen rendezi központi ünnepségét. /C. V. Tudorék nem mennek Székelyudvarhelyre. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./
2006. április 6.
A marosvásárhelyi Cuvantul Liber azt állította, hogy Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke szoros kapcsolatban volt a Szekuritátéval. Smaranda Enache sajtótájékoztatóján elmondta, bepereli ezt a lapot. Közölte, hogy egy ideje sajtókampány indult a Pro Európa Liga és őellene. Az elnök asszony emlékeztetett, hogy tizenhat éve rendszeresen támadja őt Corneliu Vadim Tudor, a Cuvantul Liber és a Flacara című lap, az utóbbi időben azonban a demokratikus sajtó /Buna Ziua Ardeal és a Ziua/ is olyan rágalmakat fogalmaz meg, hogy „idegen körök bérence”, „a magyar titkosszolgálatok pénzelik” vagy a Magyar Polgári Szövetség fizeti. Smaranda Enache kijelentette: „nem hagyom magam megfélemlíteni, sem zsarolni”. Utalt arra, hogy az egyik helyi lap képviselője azzal kereste meg, hogy nála van a szekuritátés dossziéja. A válasza az volt, hogy értelmetlen a zsarolás. A múltja közismert, itt élt Vásárhelyen. Az állítólagos írásai is úgy „születtek”, hogy intézményvezetőként (a bábszínház igazgatója volt) időnként felkérték, írjon egy-egy cikket. Smaranda Enachét kétszer akarták beszervezni, sikertelenül. /Mózes Edith: Smaranda Enache: Kétszer próbáltak meg beszervezni. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./
2006. május 6.
Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszternek a Realitatea TV-ben ismét meg kellett magyaráznia Bécsben tett megjegyzését: osztrák üzletemberek úgy jöjjenek Romániába, mintha egy otthoni tartományba akarnának befektetni. Ezt a román sajtó úgy tálalta, hogy Ungureanu eladta az országot Ausztriának, következésképpen hazaáruló, amit az is bizonyít, hogy európai fórumokon kiáll a kisebbségi törvény és a Gozsdu Közalapítvány mellett. Márciusban Corneliu Vadim Tudor, a szélsőséges Nagy-Románia Párt elnöke a külügyminiszter lemondását követelte. Miért támadják ennyire Ungureanut? Válaszként Barabás István idézte a Lettre Internationale román kiadásának 1998/26-os számát, melyben Ungureanu – akkor a iasi-i Tudományegyetem tanára és külügyi államtitkár – tanulmányt közölt a következő címmel: Milyen jövőjük van a jelenkori román történelmi mítoszoknak? Néhány gondolata már merényletnek hathatott a szélsőséges nacionalizmus számára, talán ezért van az iránta tanúsított ellenszenv. Tanulmányában azt írta: „A történelmi mítoszoknak nagyon jól meghatározott helyük van a historiográfiában: olyan formában szabják át a történelmet, hogy a múlt kényelmessé és elviselhetővé váljék, hogy feloldjanak a vétkek alól, megszabadítsanak a lelkiismeret-furdalástól. És ugyancsak a mítoszok segítenek egy nemzetnek megbékülni saját bűneivel. Stephen Fischer Galati professzor 1979-ben a témának szentelt New York-i konferencián tételesen kimondta: a történelmi mitológia arra hivatott, hogy a 19. és 20. század román államának vezetői számára biztosítsa a legitimitást. Ebből a tételből kiindulva, a mítoszok két fajtáját határozta meg úgy, ahogy azok a romantikus román történészek laboratóriumaiban klónozással megszülettek. Kifelé arra hivatottak, hogy igazolják a románok történelmi jogát Besszarábia, Bukovina, az egész Bánát és Dobrudzsa területéhez. Befelé pedig megfigyelhető politikusoknak az a törekvése, hogy érveiket a román nemzet forradalmi és nemzeti hagyományaival támasszák alá. A történelmi jogok ugyanis szerintük az ősöktől (trákok, dákok, dák-rómaiak) származnak, ezért minden területnek, amelyet ők is laktak, Románia határain belül kellene lennie – így született meg az első világháború után Nagy-Románia. Ez a momentum a nemzeti történelem csúcsa, mert föltette a koronát a sok évszázados harcokra, amelyeket a románok szüntelenül vívtak rosszindulatú szomszédaikkal... A román történészek számára a nacionalizmus egyet jelent a nemzeti öntudattal. A román nacionalizmus egész sor mítoszt szült. Ilyen például az a tétel, miszerint a román nacionalizmus gyökerei a dák-római ősökig nyúlnak vissza, hogy Mihai Viteazul nacionalista beállítottságú volt, és hogy tudatosan vallotta a románok jogát Erdélyhez. A román történészek pátosszal beszélnek a múlt nagy személyiségeiről, sokuk számára a román múlt egyet jelent a román öntudattól áthatott elődök életrajzával.” /Barabás István: Balkáni bosszú. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 6./
2006. május 8.
A sajtószabadság nemzetközi napját május 3-án több szerkesztőség olvasótalálkozóval köszöntötte. Romániában 1989-ig május 5-e volt a sajtó ünnepe, mivel ezen a napon jelent meg a Pravda. 2004-ben próbálkozás történt új, nemzeti hagyomány megalapozására: a szenátus április 8-án megszavazta, hogy minden év áprilisának harmadik péntekje legyen a román sajtó napja. Indoklásuk az volt, hogy 175 évvel azelőtt, 1829 áprilisában jelentek meg az első román lapok, a Curierul Bucurestilor és az Albina Romaneasca. A Román Sajtóklub tiltakozott, az ENSZ 1991-ben hozott határozata értelmében ugyanis május 3. a sajtószabadság nemzetközi napja. 1990. október 27-én az Adevarul közzétette jeles értelmiségiek vélekedését: égetően szükség volna sajtótörvényre, amely azonnali hatállyal büntesse a rágalmazást, koholt hírek terjesztését, a soviniszta-rasszista uszítást. A sajtótörvény azóta is várat magára. 2002 szeptemberében az Országos Audiovizuális Tanács többszöri figyelmeztetés után betiltotta a soviniszta-antiszemita nézetek szócsövéül szolgáló OTV kereskedelmi adót. Két évi kényszerszünet után újraindult, jelenleg is az extrémizmus fóruma, ahol Corneliu Vadim Tudor szinte mindennapos vendég. /Barabás István: Változatok a sajtószabadságra. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./
2006. május 9.
Nem írja alá az együttműködési megállapodást a két ellenzéki alakulat. A Szociáldemokrata Párt (PSD) csak „gentlemen agreement”-et, azaz szóbeli egyezséget köt a Nagy-Románia Párttal (PRM) a parlamenti összefogásról – döntötte el a PSD vezetősége. Az európai szocialisták ellenzik, hogy a PSD az általuk idegengyűlölőnek tartott PRM-vel működjön együtt. A Szociáldemokrata Párt (PSD) felhatalmazta frakcióit arra, hogy tárgyalásokat folytassanak a Nagy-Románia Párt (PRM) frakcióival a parlamenti együttműködésről. Cristian Diaconescu a PSD szóvivője közölte, első közös feladatuk annak a bizalmatlansági indítványnak a megfogalmazása lesz, amelyet a PSD és a PRM még a jelenlegi parlamenti ülésszak végéig benyújt. A PRM elnöke, Corneliu Vadim Tudor a múlt héten személyesen tárgyalt Mircea Geoanával az együttműködésről. /Cseke Péter Tamás: A szociáldemokraták nem akarnak írásos egyezséget a nagy-romániásokkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./
2006. május 29.
Folytatódik a trianoni határok átrajzolásának, illetve az ott mesterségesen létrehozott államok szétesésének folyamata: Montenegró népszavazással döntötte el, hogy független országgá váljék, ezzel Nagy-Szerbia álma végképp szertefoszlik. Előzőleg Horvátország (4,8 millió lakos), Bosznia-Hercegovina 4,4 millió), Macedónia (2,2 millió) és Szlovénia (2 millió) élt a lehetőséggel, hogy lemondjon Belgrád gyámkodásáról, és folyamatban van a koszovói albánok sorsának rendezése. A Szovjetunió és Csehszlovákia után tehát megszűnt Jugoszlávia is. Miközben Montenegró ünnepelt, Moldávia Köztársaság kormánya visszautasította a parlamenti ellenzék egy frakciójának kérését, hogy az ország váljon ki a Független Államok Közösségéből, szakítson Moszkvával. A Mi Moldovánk nevű ellenzéki tömörülés reménységének 1990 óta a romániai ultranacionalizmus hangadói, elsősorban Corneliu Vadim Tudor és Adrian Paunescu szenátorok adnak szárnyakat. Moldávia exportjának jelentős része Oroszországba irányul, cserében a nélkülözhetetlen energiahordozókért. Az első világháborút követően, az 1812 óta Oroszországhoz tartozó Besszarábia 1917 őszén bejelentette autonómiáját, 1918 januárjában függetlenné válását, hogy végül március 27-én az Ország Tanácsa „örökre és az idők végezetéig” hatóan elrendelje az egyesülést Romániával. Ez azonban csak 1940-ig tartott, amikor Moldávia visszatért Moszkva kebelébe. Huszonkét év című könyvében Mikó Imre így írt erről: „A több mint ötvenezer négyzetkilométernyi terület elvesztésénél még nagyobb erkölcsi vereség érte a román hadsereget. Huszonkét éven át egyebet sem hallottak, mint azt, hogy egyetlen barázdát sem fognak vér nélkül másnak átengedni... A Nagy-Románia illúziójában élő románság elvesztette lelki egyensúlyát.” Az egyensúlyt a Nagy-Románia Párt igyekszik helyreállítani azzal, hogy követeli az újraegyesülést, és erre biztatja a moldáviai ellenzéket is. Angela Buciu NRP-képviselő idén március 28-i politikai nyilatkozatában elismeréssel adózott a hős elődöknek, akik Nagy-Románia ősi álmát valóra váltották. Előzőleg, január 13-án a Romania Mare című lap felrótta Moszkvának: az idők folyamán 3 millió idegent telepített be Moldáviába, hogy a lakosság nemzetiségi megoszlására hivatkozva igazolja területi követeléseit (a 4,5 millió lakosú ország 65 százaléka román, a többi ukrán, orosz, gagauz, bolgár és zsidó). Ugyancsak a Romania Mare az egyesülés 88. évfordulója alkalmából cikksorozat közlését kezdte el a történelmi igazság bizonyítására: Besszarábia Romániát illeti meg. /Barabás István: Trianon ördöge nem alszik. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./
2006. május 31.
Az utóbbi időben ismét nacionalista felhangok töltik be a román közéletet. A kormánypárti demokrata honatyák akadályozták a kisebbségi törvény elfogadását, támadva a kulturális autonómiát; az ellenzéki szociáldemokrata párt vezető politikusai magyarellenes retorikát alkalmaznak, közben a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) önálló magyar karainak, illetve egy esetleges önálló magyar egyetemnek az ötlete „nemzeti alapú” ellenállást vált ki a románok körében. A Ziua című napilap támadta az elmúlt hónapokban a közös Gozsdu-közalapítvány létrehozásáról szóló román–magyar államközi egyezményt, és cikksorozatban fejtette ki, hogy a magyarok továbbra sem nyugodnak bele Trianonba. Bukarestben hazafiatlan cselekedetnek minősült, hogy Frunda György szenátor elfogadtatta az Európa Tanácsban a nemzet fogalmára vonatkozó jelentését. Román nemzeti érzelmeket látszott sérteni tavaly Koltay Gábor Trianon-filmjének bemutatása, és bizonyos politikai erők szakadár törekvésnek tekintették a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) rendezvényeit. A magyarellenes támadások élén áll a Nagy-Románia Párt (NRP). Corneliu Vadim Tudor pártvezér gyűlöletkeltő szólamai visszhangra találnak más politikai erők soraiban is. „Romániában néhány hónapja egyre erősödik a szélsőséges nacionalista beszédmód, egyre több a magyarellenes megnyilvánulás, egyre több a próbálkozás az RMDSZ kiszorítására a román politikai életből” – fogalmazott nemrég az MTI-nek Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Bíró Béla szerint a nacionalizmus nem köthető kultúrákhoz, etnikumhoz, hanem helyzetekhez. Adrian Cioroianu történész, a bukaresti egyetem történelmi tanszékének docense szerint Ceausescu megbízásából a román történészek nacionalista szellemben szálltak vitába a magyar történetírás olyan műveivel, mint amilyen például Erdély háromkötetes története volt. A docens szerint a legjobb román egyetemek és főiskolák történelem szakain ma már korántsem tapasztalható az egykori görcsösség, túlfűtöttség. Rögtön a diktatúra bukásakor, 1989. december 22-én, miután lincselés áldozata lett a kézdivásárhelyi rendőrparancsnok, Romulus Vulpescu költő, volt nagy-romániás szenátor úgy adta elő a történetet: Székelyföldön a magyarok románok fejével futballoznak. Ezt természetesen nem volt igaz. Azután jött az 1990 márciusi marosvásárhelyi magyarellenes pogrom volt, amikor a tudatosan feltüzelt vidéki románok csaptak össze a helyi magyarokkal. A véres összeütközés után Marosvásárhely sokáig a félelem városa volt. Radu Ciontea, a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) első elnöke a marosvásárhelyi pogrom előtti hetekben adott nyilatkozata szerint családi forrásból tudja, hogy minden magyar zsebében ott lapul a kötél, amelyre fel akarják akasztani a románokat. A nacionalizmus a kilencvenes évek közepéig erőteljesen jelen volt a román politikában, mind az írott, mind az elektronikus média vak indulattal beszélt a magyarokról. Varga Andrea Romániában élő és kutató magyarországi történész felidézett egy korabeli televíziós beszélgető műsort. Egy betelefonáló azt akarta kifejteni, milyen jól képes együtt dolgozni magyar kollégájával, s hogy nem igaz, amit a sajtó ír. Mondanivalóját nem tudta végigmondani, mert lekeverték a hangját, és a műsorvezető kikelt magából: mit szólna a kedves néző, ha az ő rokonának vágták volna le a fejét, és azzal fociztak volna a porban? A kilencvenes évek közepétől kezdve a sajtó leállt ezzel az általános uszítással. Akkor a politika úgy döntött: paradigmaváltást hajt végre a magyarokhoz fűződő viszonyában. Az RMDSZ akkorra már kormányzati tényezővé vált, mint a Demokratikus Konvencióba tömörült pártok egyike (1996–2000). Varga Andrea emlékeztet arra a vissza-visszatérő riogatásra, miszerint jönnek a magyarok, visszaveszik Erdélyt, például hátizsákos turistáknak „álcázva” magukat. Egy időben a szélsőséges román politikusok azt sugallták a lakosságnak, hogy a magyar vállalatok romániai befektetéseik révén apránként vásárolják fel Erdélyt, a Mol-kutak romániai terjeszkedése pedig arra szolgál, hogy az esetleges későbbi konfliktusos időszakokban a magyar harckocsiknak biztosítsanak üzemanyagot. Az effajta „üzenetek” egyik legfőbb terjesztője Gheorghe Funar egykori kolozsvári polgármester volt. Sokan Markó Béla legutóbbi kézdivásárhelyi beszédét is a „magyar nacionalizmus” megnyilvánulásának tekintették, amikor a szónok így szólt a hallgatósághoz: „Aki itt, a Székelyföldön hivatalnok, az a mi kenyerünket eszi. Végtére is a mi adónkból, a székely ember adójából kapja a fizetését, nem másból. Akkor pedig tessék megszólalni magyarul, vagy ha nem tud valaki, aki hivatalt visel, tanuljon meg”. Sok román idézi a hivatalos tételt, miszerint a román ember egyik lényegi jellemvonása, hogy a mindennapi életben befogadó, nyitott a másság iránt. Azonban az alkotmány is „nemzetállamként” határozza meg a soknemzetiségű Romániát. Ezt a kitételt az RMDSZ-nek nem sikerült kivetetnie még a 2003 végén végrehajtott – népszavazással megerősített – alkotmánymódosítás során sem. A romániai magyarság aggódva figyeli a kormánykoalíciót alkotó Demokrata Párt (DP) nacionalista felhangjait. E pártba beolvadtak az NRP-ből kivált politikusok, s így tett testületileg Funar egykori pártja, a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) is. Az ellenzéki szociáldemokraták (SZDP) a nagy-romániásokkal (NRP) terveznek együttműködést a parlamentben. Bíró Béla kifejezetten derűlátó. Szerinte a román értelmiségi elitben és a román közvéleményben kihunyni látszik számos hamis félelem (például az irredentizmustól). /Garzó Ferenc MTI – Bukarest: A nacionalizmus felemelt tyúktolla a porba kívánkozik Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./
