Nem tűzték napirendre a kisebbségi törvénytervezet megvitatását az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának április 2-i marosvásárhelyi ülésén, ennek ellenére a legtöbb felszólaló érintette ezt a témát Az észak-erdélyi autópálya megépítésének tervét a testület egyhangúlag támogatta. Markó Béla RMDSZ-elnök határozottan kiállt az észak-erdélyi autópálya meg építése mellett. Az SZKT állásfoglalást is elfogadott az ügyben. Az SZKT és a Szövetségi Egyeztető Tanács együttes ülése megbízta Markó Bélát, hogy a parlament, kormány, a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt támogassa a Brassó–Marosvásárhely–Kolozsvár–Nagyvárad–Bors nyomvonalon haladó autópályát. Kónya-Hamar Sándor képviselő a kisebbségi törvénytervezet kapcsán emlékeztetett, hogy az Európa Parlament külügyi bizottsága a Romániáról szóló jelentés védzáradékába foglalta a kisebbségi jogok betartásának kötelezettségét, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvére vonatkozóan. A politikus szerint Európában még soha nem figyeltek ennyire az erdélyi magyarságra, ezért ki kellene használni a lehetőséget, és a kisebbségi törvénytervezetben is tükröződnie kell annak, ami Brüsszelben történt. Toró T. Tibor Temes megyei parlamenti képviselő szerint, a tervezetbe a szubszidiaritás fogalmát is bele kellett volna foglalni, emellett kötelezni kellett volna a települési autonómiatanácsok létrehozatalát. A politikus ezenkívül azt is kifogásolta, hogy nem tűzték az SZKT napirendjére a jogszabálytervezetet, ami a romániai magyar közösségre jellemző demokráciadeficitet tükrözi. /Borbély Tamás: Kiáll az RMDSZ az autópálya terve mellett. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./ Mózes Edith, a lap munkatársa szerint nagyotmondások jellemezték az SZKT ülését, volt aki a kisebbségi törvénytervezetet a „magyar narancshoz” hasonlította, vagy: a szövetségnek már nem RMDSZ kellene legyen a neve, hanem RMASZ vagy RMESZ, azaz az elitek vagy arisztokraták szövetsége, mások demokráciadeficitről beszéltek. /Mózes Edith: Markó Béla: A török kamionok kedvéért nem mondhatunk le Erdély jövőjéről. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./ Az SZKT-n az autópálya szükségességével mindenki egyetértett, a kisebbségi törvényről néhányan kritikus véleményt is megfogalmaztak, a hozzászólók többsége jelentős előrelépésként, vívmányként ünnepelte a jogszabály-tervezetet, és akadt, aki egyenesen ellenségként határozta meg azokat, akik ellenzik a törvény RMDSZ által kidolgozott formáját. Markó Béla kifejtette, hogy az RMDSZ betartja választási ígéreteit, az autonómiát vállalták, ennek érdekében kidolgozták a kisebbségi törvénytervezetet. Rámutatott: „furcsállva figyelem, hogy egyeseknek megint savanyú a szőlő, és attól félnek, hogy a törvény úgymond bebetonozza az RMDSZ-t, nem lehet bejegyeztetni egy másik szervezetet, és emiatt együtt kell maradnunk, és a végén még 2008-ban is meg találjuk nyerni a választásokat. Ennél nagyobb baj ne legyen, szőlő savanyúságán kesergő róka urak!” Kelemen Kálmán a Kereszténydemokrata Fórum vezetőjeként a konzultációt hiányolta a kisebbségi törvénytervezet esetében, de a különböző vezető funkciók betöltésekor is. Névváltoztatást javasolt, ha néhány ember döntésén múlik minden, jobb lenne, ha Romániai Magyar Elitszervezetnek vagy Romániai Magyar Arisztokrata Szervezetnek neveznék a szövetséget. Kónya Hamar Sándor arra hívta fel a figyelmet, az Európai Parlament két nappal ezelőtt korszakalkotó záradékot fogalmazott meg az erdélyi magyarság védelmében, ez politikai dimenzióváltást jelenthet, és oda kell figyelni rá – hangsúlyozta. ,,Hihetetlenül nagy áttörésnek” nevezte annak lehetőségét Varga Attila, hogy a nemzeti kisebbségek és az autonómia meghatározását az általuk megfogalmazott módon fogadja el a román parlament, ehhez képest másodrangúnak nevezte azt, ki, hogyan, mikor szervezi meg a belső választásokat. Toró T. Tibor szerint a tervezet kísérletet sem tesz arra, hogy felszámolja a kisebbségi társadalmon belüli demokráciadeficitet. Toró szerint a létrehozandó autonómiatanácsokat nem megyei, hanem helyi szinten kell megszervezni. Javasolta, a parlamenti képviselet illessze be az erre vonatkozó módosításokat. Mátis Jenő szerint a kerettörvény csak abban az esetben tölthető fel tartalommal, ha megalkotják a romániai magyarság statútumáról szóló törvényt. Javasolta, hozzanak létre egy bizottságot, amely szeptember 30-ig megalkotja ezt a jogszabályt. Az SZKT mindkét javaslatot elvetette, a Toróé kommentár nélkül maradt, Mátis azt a választ kapta, hogy a kisebbségi törvény alapján létrehozandó Nemzeti Kisebbségi Tanács feladata lesz kijelölni a törvényalkotó bizottságot. Az SZKT elfogadta a sepsiszentgyörgyi kezdeményezésű Nemzeti Szabadelvű Kör platformként bejegyzését, az új mozgalom a liberális frakcióhoz tartozik majd. /Farkas Réka: A kisebbségi törvény – ,,kicsi, savanyú, de a miénk”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 4./Elmulasztotta napirendjére tűzni az RMDSZ kormányra lépéséről hozott operatív tanácsi döntés elfogadtatását a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). Az SZKT és a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) hétvégi marosvásárhelyi együttes ülésén csak Markó Béla politikai beszámolójában került szóba a kormányra lépés. A kormányra lépésről december 26-án döntött az RMDSZ Operatív Tanácsa. A szövetség alapszabálya szerint a döntést az SZKT következő ülésén, tehát most kellett volna szavazásra bocsátani. Az RMDSZ-en belüli demokráciadeficit szóba is került, és meg is mutatkozott a testületek ülésén. Frunda György például úgy tűzte szavazásra két nemrég kinevezett ügyvezető alelnök, Veress Emőd és Lakatos András tisztségében való megerősítését, hogy a két tisztségviselő nem kapott alkalmat a bemutatkozásra. Mátis Jenő emlékeztetett arra, hogy 1993-ban még az SZKT vitatta meg és fogadta el a kisebbségekről és autonóm közösségekről szóló törvénytervezetet. A mostani kisebbségi törvény tervezete viszont csak azt követően került az SZKT elé, hogy azt első olvasatban már a kormány is tárgyalta. A törvénytervezet olyanok is bírálták, akik korábban mindig kiálltak az RMDSZ vezetősége mellett. Kelemen Kálmán hiányolta, hogy nem volt lehetőség érdemi vitát folytatni a szövegről. Kifogására Borbély László válaszolt, aki úgy vélte, 13 év alatt mindenki kialakíthatta a véleményét az autonómiáról, úgyhogy szükségtelen volt több időt szánni a közösségen belüli vitára. Kónya-Hamar Sándor az Európai Parlament külügyi bizottsága múlt heti Románia-jelentésére figyelmeztetett, melybe azt is belefoglalták, hogy a magyar kisebbség védelmét a szubszidiaritás és az önkormányzatiság jegyében kell biztosítani. Úgy vélte, a törvény kevesebbet kér, mint az Európai Unió. A brüsszeli ajánlásra hivatkozva javasolta Toró T. Tibor is, hogy az SZKT bővítse a törvénytervezetet a helyi autonómiatanácsokra és a sajátos státusú településekre vonatkozó cikkelyekkel. Asztalos Ferenc nagy tévedésnek tartotta azt, hogy a törvényt az SZKT-nak kellene megvitatni. Verestóy Attila úgy vélte, aki a székelyföldi területi autonómiát is ebbe a törvénybe szeretné beiktatni, az olyan személygépkocsival akarna haladni, amire előzőleg rátettek egy úthengert. Az SZKT elutasította, hogy megvitassák az erdélyi magyar gazdák helyzetét. Az elutasítás elégedetlenséget váltott ki a jelen lévő gazdák körében. Márton István kijelentette, nincsenek olyan jó traktoraik, hogy Bukarestig mehessenek velük, de egy SZKT-ülésig csak eljutnak. /G. Á.: Hiányolt demokrácia. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 4./
2005. április 4.
Az év végéig 300 közösségi hozzáférési pontot hoznak létre a magyarok által is lakott határon túli vidékeken az Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatásával – közölte Kovács Kálmán miniszter. A magyar informatikai szaktárca vezetője április 1-jén Nagyváradra látogatott, ahol megbeszélést folytatott Nagy Zsolt romániai távközlési miniszterrel. A találkozó után szervezett sajtótájékoztatón Kőhalmi Zsolt, a Puskás Tivadar Közalapítvány igazgatója szerződést írt alá a Szülőföldön az információs társadalomba 1 nevű program romániai nyertesének, a Progress Alapítványnak a vezetőivel. Erdélyben a pályázat révén a Progress Alapítvány 89 ilyen pont létesítésére nyert jogot. Kovács Kálmán szerint az e-magyar pontok létrehozásának az az előnye, hogy a határon túli magyar közösségek is hozzáférhetnek a magyar országi oktatási tananyag és könyvtári anyag digitalizált változatához. A pályázat részeként a kolozsvári könyvtárban lévő mintegy 25 ezer könyvcímet is feldolgozzák. A két miniszter megállapodott, hogy az uniós informatikai szabályozás területén szerzett tapasztalatokat Magyarország megosztja Romániával. /E–magyar pontok Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./
2005. április 5.
Gazdag közművelődési programot kínál az április 8-án kezdődő Bánsági Magyar Napok tizedik rendezvénysorozata. Szász Enikő visszatekintett a megtett útra. 1996 tavaszán, a Temesvári Magyar Nőszövetség megalakulása után javasolta Szász Enikő: “a honfoglalás 1100. évfordulóján nézzünk szembe önmagunkkal, vegyük számba a bánsági közművelődést.” Siralmas kép tárult eléjük. Hagyományápolás mai fogalmak szerint nem létezett, a hivatásos művészek előadásainak nem volt közönsége. Kőkemény akarat és megszállottság kellett a változtatáshoz. Szász Enikő kialakította azt a műsorszerkezetet, amely leginkább megfelel a közönségnek, de minden évben valami újat is hozzátett a bejáratott programokhoz. Az idei közművelődési napok egyik újdonsága a régió egyetlen magyar könyvkiadója, az Irodalmi Jelen Könyvek bemutatkozása lesz. Újból megrendezik a magyar főiskolások képzőművészeti kiállítását és az ópusztaszeri kirándulást. Fellép a magyarországi, algyői népszínház, a nagyváradi Kiss Stúdió, a temesvári Bartók Béla Líceum színjátszó csoportja és a Puck & Co. Bábszínház. Időközben a DKMT eurorégiós rendezvénnyé tette a magyar napokat. Az évek során felidézték elfelejtett nagy személyiségek életművét, a Maderspach és Hoffmann család örökségét, Szász Enikő albumot adott ki Székely László, Temesvár első főépítésze munkáiról. Ennek betetőzése lesz április 15-én Székely László köztéri mellszobrának, Szakáts Béla képzőművész alkotásának felállítása. /Szekernyés Irén: Kezdődnek a Bánsági Magyar Napok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 5./
2005. április 6.
Románia első Interregionális Fejlesztési Irodáját avatták fel április 4-én Nagyváradon. Mostanáig Bihar megyének az európai uniós pénzalapok elosztásában vajmi kevés szerep jutott. Aradi irodán keresztül folynak a nyugati határövezet megyéinek PHARE-CBC pályázatai, a szatmáriak a SAPARD-pénzek elosztásában érdekeltek, így az Interreg-iroda nagyváradi megnyitását fontos mérföldkőnek nevezte Kiss Sándor, Bihar megyei tanácselnök. Megjelent Csutak István, az integrációs tárca államtitkára, aki a decentralizáció és a helyi érdekek érvényesülésének fontos fázisaként értékelte az iroda megnyitását. /Lakatos Balla Tünde: A régiók önállósodása elkezdődött. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./
2005. április 6.
Románia első Interregionális Fejlesztési Irodáját avatták fel április 4-én Nagyváradon. Mostanáig Bihar megyének az európai uniós pénzalapok elosztásában vajmi kevés szerep jutott. Aradi irodán keresztül folynak a nyugati határövezet megyéinek PHARE-CBC pályázatai, a szatmáriak a SAPARD-pénzek elosztásában érdekeltek, így az Interreg-iroda nagyváradi megnyitását fontos mérföldkőnek nevezte Kiss Sándor, Bihar megyei tanácselnök. Megjelent Csutak István, az integrációs tárca államtitkára, aki a decentralizáció és a helyi érdekek érvényesülésének fontos fázisaként értékelte az iroda megnyitását. /Lakatos Balla Tünde: A régiók önállósodása elkezdődött. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./
2005. április 8.
Moldvában mintegy kilencezer gyermek ma is beszéli anyanyelvét, a magyart, a mintegy hatvan településen. Bákó megyében egyetlen magyar nyelvű középiskola sincs, mert a települések csángó-magyarsága szétszórtan él, egyik sem „bírna meg” egy magyar tanintézményt, a fennálló törvények szerint. Tizenhárom településen sikerült beindítani a magán magyarórákat, s ebből az írni-olvasni tanító képzésből mintegy kilencszáz moldvai gyermek veszi ki a részét. Böjte Csaba dévai ferences szerzetes és Hegyeli Attila tanár kezdeményezésére alapítványi pénzekből vásároltak tizenhat hektárnyi területet, azon áll majd a kilencezer négyzetméternyi csángóföldi campus (étkezdével, diák- és tanári bentlakással, I-XII. osztállyal). Az intézmény felépítéséhez azonban újabb pénzekre van szükség. Kapcsolatkiépítéssel, rokoni szálak igénybe vételével, a világban élő magyarok megszólításával-segítségével hiszik, hogy sikerül tető alá hozni mindezt. Böjte atya felhívása: „Hogy az iskola minden egyes osztálytermének, hálójának arca legyen, arra szeretném felszólítani a Kárpát-medencei és a tengerentúli magyarságot, hogy minden egyes közösség, amelyik magában életerőt érez, vállaljon föl egy-egy osztálytermet, egy-egy hálót. És akkor nemcsak az lenne kiírva az osztály fölé, hogy IX.B., hanem az is, hogy mondjuk a marosvásárhelyi magyarok támogatásából épült, és ott lenne a közösség címere; és akkor az a moldvai osztály tudná, egész évben tudná, hogy né, vásárhelyi testvéreink jóvoltából tanulhatunk itt, ebben az osztályban...” Az évek során Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Nagyvárad és megannyi anyaországi település fel tudta karolni s csángómagyarok ügyét, csángóesteket, csángónapokat szervezve, Marosvásárhely se maradjon ki a sorból? /Bölöni Domokos: Lesz csángó campus is. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./
2005. április 8.
Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere április 5-én a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban vehette át hivatalosan is Wagner Nándor szobrászművész díjnyertes József Attila szobrát, amelyet a Festum Varadinum rendezvénysorozat záróakkordjaként, május 1-jén avatnak föl a váradi Petőfi parkban., a magyarok kialakulóban levő kultuszhelyén. Wagner Nándor /sz. Nagyvárad, 1922. okt. 7./ a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett. Először Budapesten dolgozott, majd Svédországban, végül Japánban telepedett le feleségével, Chiyo Akiyama japán képzőművésszel. Hitvallása: „Az én működésem itt is a magyarság hitelképességére törekszik. Én hiszek a munkám fontosságában. Biztos vagyok abban, hogy a hazám javát szolgáltam munkámmal. Széchenyi István útján kell járni, ha élni akar a Nemzet!” Munkásságával az emberek közti szeretetet és megértést hirdette. Wagner Nándor 1997. november 15-én Japánban halt meg, a hagyatékát gondozó alapítvány Magyarországon és szülőhelyén is igyekszik népszerűsíteni a nemzetközileg elismert életművet. Wagner Nándor végakarata szerint kerülhet alkotása Nagyváradra. /(Lakatos Balla Tünde): József Attila szobra Nagyváradra érkezik.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./
2005. április 8.
Nagyvárad Lótusz (Nufarul) lakónegyedében, a tömbháznegyedben van a régi várad-szőllősi római katolikus templom, mely a hajdani Szőllős falu középkorába enged bepillantani. Régészeti feltárások folynak. A falakon felfelé futó repedések megmutatták a régi istenháza lehetséges helyét, jelezte az ásatást irányító műépítész, Emődi Tamás és Lakatos Attila régész. Szőllős az egyik legrégibb katolikus kultuszhely. A román hatóságok a második világháború után csatolták a városhoz Szőllőst, amely pár évtized alatt jószerével el is tűnt a föld színéről a kommunista buldózerpolitika miatt. A hetvenes években épült hatalmas tömbháznegyed épült a helyén. Szőllős a Várad környéki kora középkori települések egyik legrégebbike. Szent László alapítása előtt, már a tizedik század végén és a tizenegyedik század elején létezhetett, vagyis régebbi Nagyváradnál. Első közvetlen említése a falunak 1232-ből való, a Váradi Regestrumban. A mai Szőllős területén kialakul Nagyszőlős, vagy Hídközszőllős és északra Kisszőllős, vagy Kusztosfalva. A kutatások során sikerült feltárni Szőllős középkori plébániatemplomának gótikus fázisát. A templom körüli középkori temető sírgödreiből számos, 12. századi lelet is előkerült. /Lakatos Balla Tünde: Kora középkor üzen – betonrengeteg mélyéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./
2005. április 9.
Mindenhol a nagyvilágban ahol magyar él, ezekben a napokban megemlékeznek József Attila születésének 100. évfordulójáról. Néhány rendezvény: a Csíki Játékszín művészeinek előadásában Tedd a kezed... című emlékműsor; Fiatal életek indulója – a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház művészeinek előadásában a Salamon Ernő Gimnáziumban; József Attila-napok a költő nevét viselő csíkszeredai iskolában; Összmagyar szavalóverseny József Attila verseiből a Magyar Rádió és a Veszprémi Petőfi Színház szervezésében magyarországi, erdélyi, felvidéki, vajdasági művészek részvételével; József Attila-versek a marosvásárhelyi rádióban; Nagyváradon felállítják József Attila egész alakos bronzszobrát, nyáron Székelyudvarhelyen is bemutatják a költő életművéből ízelítőt nyújtó vándorkiállítást; április 11-én, a költő születésnapján 25 jeles magyar költő és író – köztük Kányádi Sándor – mondja el legkedveltebb József Attila-versét, stílszerűen a budapesti József Attila Színházban; április 11-én koszorúzás lesz a Kerepesi temetőben; este Költészetnapi Versfesztivál a Nemzeti Színházban... A Hargita Népe művelődési oldalainkon hetek óta közölte József Attila kevésbé ismert verseit. Április 11. József Attila születésének 100. évfordulója. Egy idő óta a Magyar Költészet Napjaként él a köztudatban. /100 éve született József Attila. Megemlékezések, ünnepségek. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 9./
2005. április 11.
Magyarság kint és bent címmel rendezett konferenciát az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre a hétvégén Nagyváradon. Az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvény a korporatisztikus berendezkedés kiteljesítését jelenti a romániai magyar társadalmon belül, olyan maximumot, ami egyben végpont is: csak integrálódni lehet, vagy szembefordulni vele – jelentette ki Molnár Gusztáv politológus. Kántor Lajos, a Korunk folyóirat főszerkesztője elmondta: az anyaországi és a határon túli magyarok viszonyát boncolgatta volna, hiszen mindez a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca miatt kirobbant vita nyomán óhatatlanul napirendre került. Molnár Gusztáv elmondta, a rendszerváltáskor választani kellett, hogy a két világháború közötti kisebbségi, illetve az 1945 utáni nemzetiségi sztereotípiák mentén halad tovább a kisebbségi magyarság, vagy létrejön egy új nemzetkoncepció, amelyben az alulról fölfelé építkező, önmagát politikai közösséggé szervező autonóm, civil polgári társadalom játssza a főszerepet. Molnár szerint ezzel szemben az RMDSZ megalakulásával a kisebbségi-nemzetiségi vonalon szerveződött tovább a romániai magyar társadalom, ez az alakulat lett annak szervezeti és intézményi kerete, e koncepció pedig most a kisebbségi törvényben csúcsosodik ki. „Magyarországon azonban változás állt be, miután a Trianont is magába foglaló, 1867-től 1945-ig tartó katasztrófasorozat, az ebben az időszakban kialakult nemzetkoncepció csődje nyomán kialakult közegben a magyar állampolgárok többsége már úgy gondolja, a nemzet és az állam tökéletesen fedi egymást, ezért el sem tudják képzelni, hogy olyan magyaroknak is állampolgárságot adjanak, akik nem élnek az ország határain belül. Ezzel beilleszkednek abba a koncepcióba, amelyet jelenleg az Európai Unió is alapvetőnek tekint” – hangoztatta Molnár. Bodó Barna politológus a témához kapcsolódva kifejtette, a népszavazással a magyar kormány elérte, amit akart, mivel nem kellett pluszterheket magára vállalnia. A temesvári politológus szerint az is nyilvánvalóvá vált, hogy az anyaországi ellenzék nem volt kellőképpen következetes, a referendum kudarcának harmadik olvasata pedig az, hogy a magyar polgárnak „nem fáj Trianon”. Bodó úgy véli, az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete azért elfogadhatatlan, mert egy magánjogi szereplőre – az RMDSZ-re – akar közhatósági struktúrát építeni. Bodó éppen ezért új kisebbségvédelmi koncepció kidolgozását szorgalmazta, amely rögzíti a kisebbségi közösségek státusát, határozottabban lép fel a szomszédsági kapcsolatok terén, és elfogadja azt a többes állampolgári lojalitást, amely természetes a kisebbségi közösségek esetében. /Balogh Levente: „A magyar polgároknak nem fáj Trianon”. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./
2005. április 12.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület /EMKE/ aggódva figyeli a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum helyzetét, az ortodox egyház tulajdonába került épület rendeltetése a jövőben esetleg megváltozhat. Az intézmény szimbolikus jelleggel bír a Kárpát-medencei magyarság körében, rendezvényei az elmúlt évtizedekben mindig a híd szerepét töltötték be a román és a magyar nemzet között. A múzeum az Ady-kultusz legismertebb centrumává vált a Kárpát-medencében. Az EMKE felkéri mindazokat, akik s befolyással bírnak az Ady Múzeum körül kialakult áldatlan állapotok megoldására, segítsenek, hogy ez a nemzetközi hírű magyar kulturális központ a jövőben is betölthesse küldetését. /EMKE Országos Elnöksége: Közlemény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 12./
2005. április 12.
Április 21-én tíz éve lesz annak, hogy újból felállították Mátészalka és Kocsord között, az egykori harcok helyszínén, a Székely Hadosztály emlékművét. Erre az eseményre emlékeznek a térségben április 22-én. Kőröstárkányban az 1919. április 19-én legyilkolt tárkányi magyarokról emlékezve a Székely Hadosztály sorsát is felidézték. 1919. áprilisában vonultak be a román megszállók a Bihar megyei nagyvárosokba. Április 19-én Szatmárnémetibe, április 20-án Nagyváradra és Érmihályfalvára nyomulnak be, de négy nap múlva már Debrecenben és április végére a Tisza vonalánál sorakoznak fel a román megszálló alakulatok. A megszállókkal szemben a Székely Hadosztály és néhány más alakulat vette fel a harcot. A főleg Partiumban és Észak-Erdélyben működő Székely Hadosztályt, Székely Különítmény néven, Kratochwill Károly ezredes szervezte meg székely és erdélyi magyar menekült katonákból, de ide tartozott a korábbi kolozsvári 38. honvéd gyaloghadosztály maradványa és egy kárpátaljai rutén zászlóalj is. Az alakulat legnagyobb létszáma 649 tiszt, 12 438 fő legénység, 68 löveg és egy repülőosztály volt. A Székely Hadosztály nevet 1919. január 20-án vették fel, amikor már harcban álltak a 26 ezer fővel támadó román megszálló sereggel. A hadosztály felszerelése gyenge volt, lőszerutánpótlást nem kapott. A Székely Hadosztály példás hősiességgel harcolt a túlerővel szemben, és szép sikereket is elért. Hadadnál, Kocsordnál, Mátészalkánál is megfutamították az ellenséget. A Tanácsköztársaság vezetői vörös alakulatokat küldtek ellenük. Egyik oldalról a kommunista alakulatok, másik oldalról a román túlerő támadta őket. Emiatt a Székely Hadosztály április 26-án Demecsernél letette a fegyvert a román megszállók előtt. Kb. 400 tisztet és 4000 fő legénységet a románok Brassóba internáltak. Kratochwill Károly ezredest a románok haditörvényszék elé állították és bebörtönözték. 1920 októberében szabadult, később tábornok lett, majd altábornagy. A revíziós mozgalom egyik legismertebb képviselője lett, 1946-ban hunyt el Budapesten. A Székely Hadosztály harcainak tiszteletére az utolsó harcok színhelyén emlékművet emeltek, ezt az 1950-es években a kommunista hatóságok leromboltatták. Újbóli felavatása 1995. április 21-én történt. Koréh Endre tábori lelkész Erdélyért – A székely hadosztály és dandár története 1918–1919 című könyvében leírta, hogy a Székely Hadosztály harcában Kőröstárkány népe példátlan hősiességgel vett részt. A román túlerő miatt a harcoló magyar alakulatok kénytelenek voltak meghátrálni. A románok közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a községháza elé. Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Halomra lőtték a fegyvertelen lakosságot. A református templom előtti téren 91 (más források szerint 93) áldozata lett a tömegmészárlásnak. A szomszédos Kisnyégerfalván szintén kivégeztek 17 magyart. A kőröstárkányi öldöklés alatt a szomszéd román falvak lakosai is megjelentek, és garázdálkodni, rabolni kezdtek a jómódú magyar faluban. A három napig tartó szabad rablásban teljesen kifosztották a falut. A gyilkosok nem elégedtek meg a lövésekkel, volt, akinek kezét, lábát, nyakát is átvágták. 16 évestől 80 évesig, férfiak, nők, leányok voltak az áldozatok között. Beke György Itt egymásra találnak az emberek című, 1984-ben megjelent könyvében Kőröstárkányt is bemutatta. A faluban való gyűjtésekor kikötötték, mindenről írhat, csak 1919. április 19-ről nem. A könyvben nem is jelenhetett meg az a beszélgetés, amit az író az egyik még élő szemtanúval folytatott. A gyalázatos gyilkosságokra évtizedekig nem volt szabad emlékezni, olyannyira nem, hogy a temetőben lévő sírkövekről a román kommunista hatalom lekapartatta az 1919. április 19-ét, nehogy feltűnjön valakinek a sok sírkereszt ugyanazzal a dátummal. Féltek az emberek. Ezt a félelmet csak 1999-re tudták levetkőzni. 1999 augusztusában felállították az emlékművet a román öldöklés során, valamint az első és második világháborúban elhunyt tárkányiak emlékére. /Nagy József Barna: Kőröstárkány és a Székely Hadosztály tragédiája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 12./
2005. április 12.
Aradi bemutatkozó előadásával országos körútját folytatja a Nagyváradi Állami Filharmónia folklór szakán belül működő Nagyvárad Táncegyüttes. Partium első hivatásos magyar népi táncegyüttese 2002-ben alakult. Az előadás rendező-koreográfusa László Csaba. Április 23-án fellépnek Aradon. /Aradon a Nagyvárad Táncegyüttes. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 12./
2005. április 12.
Dr. Péter Miklós református lelkész, egyetemi tanár gyermekkorát Sepsiszentgyörgyön töltötte, majd Nagyváradra költözött családjuk. Kolozsváron él. A rádiózással a nagyváradi vezetékes rádió révén került kapcsolatba, Boross Zoltánnal együtt. Két külvárosi stúdiója volt ennek a vezetékes rádiónak, a város két részét így fedték le. Boross Zoltán megmaradt a pályán egészen a nyugdíjazásig, ő pedig ötvenéves szünet után kezdett el ismét rádiózni. Péter Miklós református teológus lett Kolozsváron. Az 1956-os forradalommal való együttérzése jeléül novemberben fekete szalagot tűzött ki, amiért 14 évi kényszermunkára ítélték. A börtönből szabadult lelkészeket az egyházban gyanakvással fogadták, Papp László püspöksége alatt nem is lehetett másként. Péter Miklós hangsúlyozta, amit a börtönben lelkileg és szellemileg nyert, azt egyetlen más iskolában sem kaphatta volna meg. A börtönben gróf Tisza Györggyel nagyszerűen lehetett beszélgetni a 20. század magyar történelméről, bel- és külpolitikájáról. Roppant tájékozott volt. Őt azért ítélték el, mert adventista prédikátor lett. /Fábián Tibor: Egy darab történelem. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 12./
2005. április 13.
Megyei Egyeztető Tanács (MET) létrehozásáról döntött az RMDSZ bihari szervezete – jelentette be Nagyváradon Földes Béla, a szövetség megyei ügyvezető elnöke. A kezdeményezés célja, hogy a szövetség nyitottá váljék a civil szféra irányában. A tanácsnak 49 tagja lesz, tizenöt olyan személy vesz részt benne, akik kulturális, szociális vagy közéleti szinten fontosnak számítanak, valamint huszonnégy, a megyében működő civil szervezet, illetve oktatási intézmény képviselője. „A megkeresett személyek között a történelmi egyházak vezetői, így Tempfli József római katolikus megyés püspök és Tőkés László királyhágómelléki református püspök is szerepelnek. Az új testületnek beleszólása lesz a szervezet költségvetésének elfogadásába, az ügyvezető elnök személyének kiválasztásába, valamint a közpénzek elosztására hivatott pályázatelbíráló testületek összetételébe is. /Balogh Levente: Megyei egyeztető tanács alakul. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 13./ A tanácsba meginvitálták Szilágyi Aladár közírót, Szombati Gille Ottó nyugalmazott rendezőt, Jakab Noémi képzőművészt, Tavaszi Hajnal könyvtárost, Péter I. Zoltán helytörténész- újságírót, Kiss Törék Ildikó színésznőt, Koncsek Zita megyei szociális igazgatót, Szűcs László költő-újságírót. A meghívottak listáján szerepel: az EME, az EMT, az RMPSZ, az RMGE, az Anna Nőszövetség, valamint a Tibor Ernő Galéria, a Pro Familia, a Sapientia, a Studium Academicum Alapítvány, a Partiumi Népfőiskola, a Caritas Catolica, az Agnuli Dei Alapítvány, az Alma Mater Alapítvány, a Partiumi Keresztény Egyetem, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség, a Szent László Gimnázium, a MIDESZ és a Romániai Magyar Doktoranduszok Szövetsége. Vidéki művelődési egyesületek közül a nagyszalontai Arany János Társaságot, a margittai Horváth János Társaságot, és az érmihályfalvi Nyíló Akác Egyesületet is meginvitálták az egyeztető testületbe. Az újságírók Földes Bélának szögezték a kérdést, nem volna-e rendjén, hogy az MPSZ-t is bevonják e nyitási folyamatba. Az ügyvezető szerint ez még a jövő kérdése. /Lakatos Balla Tünde: Nyitás a civil társadalom felé. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./
2005. április 14.
Nem bontja le a helyi tanács által megszabott határidőig a püspöki palota kertjében a bazilika köré a közelmúltban felhúzott fémkerítést a nagyváradi római katolikus püspökség – jelentette ki Fodor József püspöki helynök. Elmondta, az utóbbi években egyre áldatlanabb állapotok uralkodnak a kertben. Fölmásznak Szent László király szobrára, a székesegyház lépcsőit extrém sportokat űző kerékpáros fiatalok használják ugratónak, autók és traktorok hajtanak be rendszeresen, telehordják szeméttel a helyet, a napokban elloptak húsz darab tuját. /Balogh Levente: Nem bontja le a fémkerítést a váradi katolikus püspökség. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 14./
2005. április 14.
Erdély huszonöt városának végzős magyar középiskolásaihoz viszi el a legfrissebb egyetemi felvételi tudnivalókat az a diákkaraván, amely a héten Nagyváradon az Ady Endre Középiskolában is megfordult, hogy tájékoztasson az egyetemeken választható szakokról, a tandíjról és a felvételiről. A mobil-brigád az országos RMDSZ és a diákszövetség jóvoltából járja az országot. A középiskolások a www.oktatas.ro honlapon is tájékozódhatnak a legfontosabb tudnivalókról. /(Lakatos Balla Tünde): Váradon is járt a diákkaraván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./
2005. április 14.
A jelenleg zajló Bánsági Magyar Napok közművelődési rendezvénysorozat keretében április 12-én Temesváron a Csiky Gergely Állami Színházban a nagyváradi magánszínház, a Kiss Stúdió mutatta be az Üzenet az otthoni hegyeknek című előadóestet. A Wass Albert életét, írói munkásságát, hitvallását bemutató est nagy érdeklődésnek örvendett, pótszékeket, padokat kellett behozni. Temes megye más településeiről is jöttek az előadásra. Ez az est azt bizonyította: minél inkább tiltják a Wass Albert-kultuszt, annál népszerűbb az író. Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színművészek játékával a veretes Wass Albert-i szövegekkel mindenki elkalandozhatott Belső-Erdélybe, a Mezőségre, az Istenszékére, megelevenedtek A funtinelli boszorkány, a Kard és kasza, az Adjátok vissza a hegyeimet! szereplői. /Pataky Lehel Zsolt: Egy este, amelyen visszakértük a hegyeinket. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./
2005. április 15.
A magyarországi zsidó szervezetek felvállalják a határon túli magyar zsidóság képviseletét is azokon a tárgyalásokon, amelyek a második világháború idején az akkori Magyarország területéről deportált zsidók vagyonát szállító, amerikai kézbe került aranyvonat ügyében zajlanak – tájékoztatta Nagyváradon egy izraeli, valamint magyarországi tagokból álló küldöttség a helyi izraelita hitközség képviselőit. Izraelből Gál Meir, a Magyar Nyelvű Bevándorlókat Segítő Szervezet elnöke volt jelen. Az aranyvonat-ügyben 2001 májusában indítottak pert Floridában élő magyar zsidók. /Balogh Levente: „Erdélybe ér” az Aranyvonat? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 15./
2005. április 15.
Tőkés László püspök mérlegeli, hogy mit válaszoljon a Bihar megyei RMDSZ megkeresésére, amelyben felkérték, legyen tagja a Megyei Egyeztető Tanácsnak. A püspök bírálta a Communitas Alapítvány kuratóriumát, amiért nem osztotta szét átláthatóan a romániai magyarságnak szánt támogatásokat. A kulturális események támogatásának témájánál maradva úgy vélte, bár üdvözlendő, hogy egy olyan neves művész lép fel április 29-én Nagyváradon, mint Richard Clayderman, a koncertre, illetve az azzal egy időben megrendezett gálaműsorra szánt több mint húszmillió forintot méltóbb célokra is fordíthatták volna, például a Sapientia vagy a Partiumi Keresztény Egyetem finanszírozására. /Balogh Levente: Tőkés még mérlegel MET-tagsága kapcsán. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 15./
2005. április 16.
Nagyváradra érkezik József Attila egész alakos borz szobra. A Bihoreanul hetilapban fasisztázó hecckampány indult a költő ellen „Nem! Nem! Soha!” címmel. József Attila ifjúkori zsengéjét felhasználva kárhoztatták a költőt. A Bihoreanul hetilap ezt állította többek között: „Líraiságáról, de főleg a nacionalizmusáról ismert extremista költő, Joszef Attila a Nem! Nem! Soha! című vers szerzője, mely az irredenta magyarok szlogenje, himnusza lett Magyarországon. Ha nem volna ez a verse, lehet, hogy ma nem is tudnánk Jozsef Attiláról. A nacionalista költő soha nem fogadta el az 1918. december 1-jei Nagy Egyesülést, amit Trianon szentesített. Az irredentizmus emlékművét készülnek felavatni Nagyváradon”. A horthysta csapatok az erdélyi bevonuláskor, 1940-ben József Attilát tűzték zászlajukra, hangzik a képtelen vád. A román lap még a költő nevét sem volt képes helyesen leírni József Attila a trianoni fájdalomban 17 évesen írta ezt a versét. Ez a verse csak 1945. után került elő Radnóti Miklós hagyatékából. Nagyváradon a Bihar megyei RMDSZ április 15-én tartott sajtóértekezletére egy magyar–román nyelvű József Attila-kötettel érkezett Lakatos Péter parlamenti képviselő, aki felolvasást tartott József Attilából románul. A képviselő visszautasította a magyarság nevében a nagyváradi hetilap gyalázkodásait. Nagyváradon május 1-jén a Festum Varadinum legfőbb eseményeként készülnek felavatni a költő egész alakos bronzszobrát. A Bihoreanul nagyváradi hetilap megrótta a román többségű városi tanácsot, amiért „tudatlanságuk” miatt egy irredenta magyar szobrát engedik közterületen felállítani, József Attilát pedig a „fasiszta Wass Albert” és Koltay Gábor Trianon-filmje mellé sorolta. /Lakatos Balla Tünde: Irredentának és fasisztának nevezték József Attilát! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./
2005. április 18.
Nagyszalontára, majd Nagyváradra látogatott a napokban Horn Gyula, a magyar kormány 1994 és 1998 közti miniszterelnöke. A kettős állampolgárságról tartott tavaly decemberi népszavazást követően úgy tűnt, kormánypárti politikus nemigen fog Erdélybe látogatni. Horn Gyula úgy vélte, „a népszavazás rossz, félresikerült kezdeményezés volt, annyira, hogy a nemre buzdítók maguk sem tudták megindokolni, miért tették”. Szerinte „a kormányoldalnak nincs restellnivalója a határon túli magyarokkal szemben, mivel az ő sorsuk mindig elsődleges volt számára”, és sajnálja, hogy „egyeseknek sikerült összeugrasztaniuk a különböző nemzetrészeket”. Elindulása előtt találkozott a miniszterelnökkel, aki kijelentette, „senki sem vonhatja kétségbe, hogy bizonyos feltételek mellett a kettős állampolgárság joga minden magyart megillet. Ezért meg kell vizsgálni, hogyan lehet ezt biztosítani a külhoni magyaroknak”. Horn Gyula pufajkásként jelen volt a Nyugati pályaudvar előtti, 1956 decemberi sortűznél, és – állítják – szódásüveggel verte szét két „ellenforradalmár” állkapcsát, akinek e tevékenységére vonatkozó iratai nyomtalanul „eltűntek”, s aki, mikor 1994 után, miniszterelnöksége idején, mindezt ráolvasva, lemondásra szólították föl, egy cinikus „Na és?”-sel felelt. Horn Gyula kormányfő 1994 és 1998 között, különböző ürügyekre hivatkozva, többször is fölvetette a határon túliak számára a vízumkényszer bevezetését, „anyagi okok” miatt a Kossuth Rádió teljesítményének a csökkentését, a Duna TV felszámolását stb. Kovács László, a magyar–román alapszerződés előkészítése idején kijelentette: nem kívánja feláldozni Magyarország tíz és félmillió lakosát a határon túli két milliós (!) magyarság vélt érdekeiért. Az alapszerződés aláírása után kiderült, a szerződés előzetesen közölt szövege nem volt azonos az aláírttal. Ezek után Kovács László mégis azt hangoztatta, hogy „a magyar kormány nem hagyta cserben, nem árulta el a romániai magyarságot”. 1998 tavaszán, az országgyűlési választások előtt a Horn-kormány határozottan ellenezte a határon túli magyaroknak adandó magyar állampolgárságot. /Asztalos Lajos: A határon túliak és Horn Gyula. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./
2005. április 18.
Az Ady Endre Emlékmúzeum védelmében kéthete kértek segítséget a nagyváradiak, mert a Legfelsőbb Bíróság a görög keleti egyháznak ítélte az intézménynek otthont adó hajdani Müllerájt, a régi Széchenyi-szálló épületével, és hétezer négyzetméternyi területtel egyetemben. A Müller-féle kávéház 50 évig volt Ady Endre méltó nagyváradi kegyhelye, a nagyváradiak most attól tartottak, hogy kegyeletsértő módon utcára kerülhet az intézmény. A költői hagyatékot ápoló Nagyváradi Ady Társaság, utcai demonstrációt helyezett kilátásba. Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere most nyilvánosságra hozta: az Ady Endre Emlékmúzeum épülete nem ortodoxoké, hanem a Bihar megyei Tanács tulajdonában van. A megyei önkormányzat megfelelő iratokkal igazolni is tudja ezt. A nagyváradi Polgármesteri Hivatal jogászai korábban elmulasztottak utána járni, és mellékelni a perdöntő dokumentumokat. /(Lakatos Balla Tünde): Nem az ortodoxoké a Mülleráj! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./
2005. április 19.
Nagyváradon kétes a fogadtatása annak az április 29-i gálaműsornak, amelynek vendége a zongorista, Richard Clayderman. A gálának kellene előmozdítania Nagyváradon a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szervezett gyászos végű december 5-i, magyarországi népszavazás utáni engesztelődést. A Magyarországról több tízmillió forinttal finanszírozott április 29-i, 20 perces Clayderman show-nak vannak kritikusai. Az önérzetesebb nagyváradi magyarok megalázónak érzik az ilyenfajta magyarországi alamizsnát. Tőkés László, a Királyhágómelléki Egyházkerület püspöke szerint a rendezvény a Festum Varadinum teljes költségvetésének a sokszorosát teszi ki, az árát érdemesebb lett volna az erdélyi és partiumi iskoláknak adni. „A határon túli magyarok támogatására nincs pénz, de ilyen gálákra van...” – jegyezte meg. A püspök úgy tudja, az MSZP-hez közeli gazdasági érdekeltségű Eurofilm.Co.Hu Kft. szervezi a Clayderman-turnét, mely Újhelyi István MSZP-s politikussal is kapcsolatba hozható. Idén április 24. és május 1. között rendezik Nagyváradon a Varadinumot. Két előrendezvénye is lesz: április 20-án az egyházkerületi székház dísztermében lép fel Bogányi Gergely zongoraművész, aki Böjte Csaba árváinak gyűjt, április 23-án pedig Bánffy György színművész Wass Albert-előadóestjét hallgathatják az érdeklődők. Április 24-én, a Varadinum nyitó napján, az 50 esztendős Deák Árpád szobrászművész kiállítása nyílik, április 28-án a nagyváradi költők tisztelegnek József Attila emléke előtt. Április 29-én Magyarország és a határon túli magyarság címmel fórumot szerveznek, amelyre hivatalosak a Határon Túli Magyarok Hivatalának eddigi elnökei és jelenlegi vezetője, illetve a kisebbségügyi államtitkárok: Entz Géza, Törzsök Erika, Tabajdi Csaba, Lábody László, Szabó Tibor, Németh Zsolt és Szabó Vilmos. Április 30-án anyák napi családnapot rendeznek Orbán Viktorné Lévai Anikó fővédnökségével. A záró ünnepség József Attila szobrának felavatása lesz. /(Lakatos Balla Tünde): A nemzeti megengesztelődés Claydermanja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./
2005. április 19.
Elhunyt Fábián Imre /Nagyszalonta, 1945. júl. 2. – Nagyvárad, 2005. ápr. 15./, a nagyváradi magyar értelmiségi lét egyik utolsó lélekbástyája volt, szerette, féltette anyanyelvét. Költészete finoman cizellált, újságírói munkásságában is megannyi irodalmi gyöngyszemnek beillő írása született. – Fábián Imrét szívesen hallgattuk mi, az újságírás ifjabb generációi, írta Lakatos Balla Tünde. Fábián volt pedagógus, és a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum igazgatója is. 1972-ben Nagyváradra helyezték, a Fáklya napilaphoz újságírónak, majd a Bihari Napló főszerkesztője lett. Újságíróskodása idején bihari néprajzkutatással kezdett foglalkozni, amit 1993 után is folytatott, amikor családi vállalkozásként feleségével, Fábián Csillával megalapította a Literator Könyvkiadót. A Bihari gyermekmondókák címen 1982-ben megjelent, Faragó Józseffel közös gyűjtését még körülbelül 20 vers-, próza-, mesekötet és néprajzi gyűjtés követte. Fábián Imre tempója sosem lankadt, mert tudta, pótolni kell az erdélyi és partiumi magyar veszteségeket, és menteni a fogyatkozó népi értékeket. /(Lakatos Balla Tünde): A fényforrás kihunyt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./
2005. április 19.
Nagyváradon a várad-olaszi református templomba hívta nézőit a So-Ha Társulat. A három tagból álló amatőr társulatot fellelkesítette a legutóbbi – Arany Jánosnak szentelt – előadásuk sikere. Hajdó Emil, a társulat rendezője elmondta: a legszebb irodalmi szemelvényeket szeretnék felmutatni, amelyek váradi épületekhez fűződnek. A díszletül szolgáló festményeket Somogyi László festőművész, a társulat legifjabb tagja készítette. A társulat két tagja vitte épülettől épületig a hallgatókat, felvillantva Várad régi arcát. /F. T.: So-Ha bemutató: Egy kis séta. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 19./
2005. április 20.
Április 18-án zsúfolásig telt a Bihar megyei RMDSZ-székház tárgyaló terme a Megyei Egyeztető Tanács alakuló ülésére érkezőkkel. Nagyváradi egyházi és világi notabilitások, tudományos, kulturális alapítványok, egyesületek képviselői telepedtek a hosszú asztal mellé. Dr. Földes Béla, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezetője, a Keresztény Orvosok Szövetségének országos alelnöke ismertette, hogy 49 főből álló testületet akarnak létrehozni. Biharban a „bölcsek tanácsát” nem csak tanácskozói és javaslattevői jogkörrel, de szavazati joggal is ellátták, beleszólhatnak a szervezet költségvetésébe, az elnökválasztásba. Nem jelent meg Tőkés László, de a református egyház és a Partiumi Keresztény Egyetem képviseltette magát. Tempfli József római katolikus megyéspüspök részt vett a tanácskozáson. Zétényi Zsigmond, az Erdély Magyar Műszaki Tudományos Társaság nevében javasolta, hogy legyen a testületnek egy általános kérdésekben állást foglaló és javaslattevő ülése. A testület, Biró Rozália javaslatára dr. Földes Bélát választotta meg elnöknek. Tartalmas együttműködést kért Szűcs László újságíró és Tavaszi Hajnal könyvtáros. /Lakatos Balla Tünde: Erősíteni az RMDSZ ernyőjét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./ Nagyváradon megalakult az RMDSZ által életre hívott Megyei Egyeztető Tanács (MET). Tőkés László püspök külföldi útja miatt nem jelent meg az alakuló ülésen, de nem zárkózott el a testület munkájában való részvételtől. /Balogh Levente: Tőkés nem zárkózik el a MET-tagságtól. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 20./
2005. április 20.
Április 19-én Kolozsváron ülésezett a Romániai Magyar Nyelvű Helyi és Regionális Lapkiadók Egyesülete. A rendkívüli közgyűlésen a vezetőségben történt változások és az egyesület székhelyének Nagyváradról Kolozsvárra való áthelyezése képezték a fő napirendi pontokat. Magyarországi vendégek is jelen voltak, akik az egyesületben jelen lévő hat kiadó hét erdélyi magyar napilapjának egy közös, Magyarországon készülő melléklet megjelentetését ajánlották fel. /(-bb): Kolozsváron tanácskozott a lapkiadók egyesülete. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./
2005. április 22.
Bogányi Gergely világhírű, Kossuth-díjas zongoraművész már több alkalommal felajánlotta koncertjeinek bevételét a Böjte Csaba atya által kezdeményezett célok érdekében. Április 20-án Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában Chopin-hangversenyt adott Böjte Csaba tervének megvalósulására, a moldvai csángó iskola felépítésére, amelynek alapkövét pünkösd vasárnapján helyezik el Rekecseny község határában. Felolvasták a ferences szerzetes nagyváradiakhoz írott levelét, melyben többek között azt írta, „milyen szép lenne, ha a nagyvilágba szétszórt magyarság, a csángó testvéreink megmaradásért vívott harcát egy-egy osztályterem megépítésével segítené. Így arca lesz minden osztálynak, hálónak, ebédlőnek. Milyen szép lenne, ha a VI. B osztályban kinn lenne Esztergom címere, a XI. A-ban meg Csíkszeredáé lenne, vagy ha az egyik óvodai csoport termében a Duna Televízió, másikban a Krónika újság logója hirdetné, hogy a szolidaritás, a szeretet december 5. után is él a magyar nemzetben.” /(Lakatos Balla Tünde): A moldvai csángókért koncertezett. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./
2005. április 22.
A nagyváradi akció után közel 1300 könyvet és munkafüzetet adományozott a Krónika napilap a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumnak. Az adományt Herman Éva, az iskola igazgatónője vette át. A Krónika könyvadományozó akciója folytatódik: a kolozsvári Báthory István Gimnázium, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium, továbbá a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Gimnázium, a Váradi József Általános Iskola és a Kós Károly Iskolaközpont diákjai kapnak könyveket. /Krónika-Könyvadományok. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 22./
