Idén háromszáz éve, hogy kirobbant a Rákóczi vezette szabadságharc. A megemlékezések azonban nem csupán a hamarosan véget érő esztendőre terjednek ki, ezúttal jubileumi évekről lehet beszélni, hiszen az erdélyi fejedelem vezette több éves küzdelem, zászlaján az Istennel a hazáért és a szabadságért felhívással 1711-ben bukott el.A megemlékezések sorozatát szolgáló kiadványok közt Erdélyben úttörő szerepet vállalt fel a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság kiadványa: Jubileumi Rákóczi Évek A nagyváradi Dukrét Géza (munkatársai Kupán Árpád és Borbély Gábor) szerkesztette füzet 2011-ig közli az évről évre, a szabadságharc más-más vetületét előtérbe helyező Rákóczi-jubileum eseménynaptárát. Jövőre, például, a szabadságharc és Erdély számtalan vonatkozását elevenítik fel a történelemtől, a zenéig és a drámáig. Ennek kapcsán rendezik meg márciusban a Nagyenyedi Református Kollégium diákjainak hősies helytállásával kapcsolatos vetélkedőt. A vezérlő fejedelem és az államszervezés a vezértéma 2005-ben, majd az ezt követő évben Rákóczi művelődéspolitikája adja a megemlékezések gerincét. A kiadványban megtalálható Rákóczi életének és harcainak kronológiája, önéletírásának részletei, továbbá a kortársak véleménye a nagyságos fejedelemről. /Puskel Péter: Jubileumi Rákóczi Évek. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./
2003. december 23.
A Pro Media Alapítvány által októberben Nagyváradon megszervezett Szerzői és szerkesztői szándékok az etnikumközi kérdések megjelenítésében témájú vitafórumon elhangzott Balló Áronnak, a Szabadság főszerkesztőjének előadása. Ennek szövegét hozta az Erdélyi Napló. Balló Áron leszögezte: Romániában valójában nem létezik országos magyar sajtó a szó klasszikus értelmében. A magukat országosnak tekintő napi-, heti- és más lapok az ország negyven megyéjéből lényegében az erdélyi tizenhatban támaszkodhatnak magyarul tudó olvasóközönségre, s ez még akkor is regionális médiát jelent, ha egyes sajtótermékek kis mértékben eljutnak Bukarestbe, netán egy-két más nagyobb regáti városba, esetleg a csángóvidékre is. A szó hagyományos értelmében vett helyi lapok egy része tehát "helyi-regionális" lap, mert sokszor nemcsak egy megyehatáron belül érhető el. Mindaz a nyolc napilap, amelyet Aradtól Sepsiszentgyörgyig egy-egy megyében, esetenként pedig a szomszéd megyékben is terjesztenek, javarészt általános kitekintésű. Jól elkülönül ezeknek a lapoknak a jellege Erdély három nagyobb térsége közti különbségek tükrözésében is. Több rokon vonás tapasztalható a partiumi lapok között, de talán még markánsabb a helyzet a székelyföldi újságok csoportján belül, és szépen kirajzolódik a belső-erdélyi magyar sajtó arcvonala is. A gyenge vásárlóerő, a bizonyos fokú érdektelenség, a nem megfelelő terjesztés stb. miatt a hatás is szerényebb. A hét erdélyi magyar napilap közül hat piacvezető, azaz ott, ahol kiadják, a legnagyobb példányszámot képviseli, nyelvtől függetlenül. A kolozsvári Szabadság például hiába a legnagyobb példányszámú és legolvasottabb helyi-regionális napilap Kolozsváron, a román hirdetők nem veszik igénybe. A helyi magyar napilapoknak olvasható internetes változata, a Szabadságnak mindenhez képest legrégebb időktől, 1995. márc. 15-étől. Egy nap ne kerüljön fel valami műszaki hiba miatt, vagy csak késve az aznapi szám, reggel tele a levelesláda stockholmi, ausztráliai vagy kanadai kérdőre vonásokkal. Fontos az is, hogy nemcsak a román kormány és a Határon Túli Magyarok Hivatala, no meg számos magyarországi hírügynökség és médium szemlézi rendszeresen, de a New York-i Magyar Emberjogi Alapítványtól az európai kisebbségi napilapok szövetségén (MIDAS) és a brüsszeli Eurolang kisebbségi nyelvi hírügynökségen keresztül az amerikai külügyig többen is elsődleges forrásnak tekintik az erdélyi magyar helyi lapokat. /Balló Áron: A helyi sajtó egyre inkább nemzetközi? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 23./
2003. december 24.
Hosszú távú együttműködési megállapodást kötött a határon túli magyarság informatikai programjainak támogatására a magyar Miniszterelnöki Hivatal (MeH), valamint az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM). Az IHM még az idén 200 millió forinttal támogatja e célok megvalósítását, amit a határon túli magyar célok támogatását szolgáló éves kormányzati pénzügyi keret felett biztosít. Az együttműködés a "Nagyváradi célok" című nyilatkozat nyomán született, amelyet a "Magyarság az Információs Társadalomban" című konferencián fogadtak el idén ősszel Nagyváradon. A nyilatkozat kiemelte: "... az info-kommunikáció eszközei, az elektronikus világban való megjelenítés jelentős mértékben hozzájárulnak a szomszédos államokban és a világ más részein élő magyarság szülőföldön való boldogulásához, fejlődéséhez, az egymással és az anyaországgal való kapcsolatainak fenntartásához és a magyar kulturális örökséghez való kötődéséhez". A dec. 22-én aláírt együttműködési megállapodás értelmében Szabó Vilmos, a MeH politikai államtitkára és Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke gondoskodtak arról, hogy a határon túli magyar szervezetekkel kötendő informatikai fejlesztésekre vonatkozó támogatási szerződések még idén decemberben megszülessenek. A támogatások az adott országban meghirdetett pályázat útján nyerhetők el. /Informatikai támogatás a határon túli magyaroknak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 24./
2003. december 24.
Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását felügyelő bizottság évzáró mérlege szerint a történelmi magyar egyházak által visszaigényelt ingatlanok közül az elmúlt hat hónapban a bizottság 129 épület visszaszolgáltatásáról hozott pozitív és végleges elvi döntést (amiből 38 az Erdélyi Református Püspökség, 30 a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, 17 a Királyhágómelléki Református Püspökség, 13 a Temesvári Római Katolikus Püspökség, 12 az Unitárius Püspökség, 11 a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, 8 pedig a Kolozsvári Evangélikus Püspökség által kérvényezett egykor egyházi tulajdonban lévő ingatlanra vonatkozik), ebből 49 ingatlan visszaszolgáltatásáról szól határozatot már kézhez is kaptak a kérvényező egyházak, jelezte Markó Attila helyettes államtitkár. /(Szász Attila): Mérleg az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./
1996. augusztus 5.
Aug. 5-én a Reformátusok III. Világtalálkozójának a rendezvényeit Temesváron tartották. Megkoszorúzták a református parókia falán elhelyezett emléktáblát és az Opera-téri fakeresztet, majd felavatták a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából a templom két harangját. A város sportcsarnokában mintegy 3000 hívő vett részt az ökumenikus istentiszteleten. Igét hirdetett Tőkés László püspök, a béke és igazság motívumaira építette fel beszédét. Sérelmezte, hogy még mindig nem tudják, kik voltak az 1989-es gyilkosok. A bűnösök felelősségre vonásának szükségességét, az igazságtétel igényét kézfelemeléssel szavazta meg a hallgatóság. Felszólalt Gheorghe Ciuhandu polgármester, majd a többi egyházak képviselői következtek az ünnepi istentiszteleten: dr. Jakubinyi György gyulafehérvári katolikus érsek /az anyanyelv fontosságáról beszélt/, Bütösi János, a Magyar Református Világszövetség leköszönt elnöke, Sebastian Kräuter temesvári katolikus megyéspüspök, Hegedűs Lóránt református püspök, Ilie Matei ortodox helynök, dr. Neumann Ernő temesvári főrabbi, Petre Dugulescu baptista prédikátor, végül Bálint Pál baptista prédikátor. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 7., 839. sz., Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 14./
1997. január 31.
A magyar nyelvű egyetem kérdése a megváltozott helyzetben címmel szervezett megbeszélést Kolozsváron az RMDSZ Szabadelvű Köre jan. 31-én. Az egyetemi diákokból és érdeklődőkből álló közönség előtt Cs. Gyimesi Éva, Magyari Vincze Enikő, Egyed Péter és Magyari Nándor László olvasott fel vitaindító tanulmányt. Az előadók szerint önjelölt illetékesek nem képesek a korszerűségi követelményeket felismerni, a hajdani Bolyai Egyetemből mítoszt csináltak, a négy előadást tartó szerint időszerűtlen egy különálló egyetemi infrastruktúra most kezdődő kiépítése. Egyelőre egy önálló, de a megerősödött egyetemi kört el nem hagyó magyar tagozat megalakítását tartják optimálisnak. Cs. Gyimesi Éva beszélt önjelölt illetékesekről, akik sohasem dolgoztak egyetemeken vagy főiskolákon: "Politikusok, laikusok, becsvágyó szervezők." - minősített. Dezső Gábor, a Bolyai Társaság titkára felolvasta a Bolyai Társaság nyilatkozatát: kiállnak az önálló állami magyar egyetem mellett, és tolmácsolta Horváth Andornak, a társaság elnökének a részvevőkhöz intézett levelét, melyben ő is a magyar egyetem mellett tett hitet. A tanácskozás második részében Béres András oktatásügyi államtitkár és Takács Csaba, az RMDSZ Ügyvezető elnöke ismertették az RMDSZ álláspontját a magyar nyelvű egyetemi oktatás kérdésében, majd válaszoltak a jelenlevők kérdéseire. A vitában felszólalók szerint az erdélyi magyar diákok és egyetemi oktatók továbbra is kitartanak a külön, magyar nyelven működő állami egyetem létrehozása mellett, melynek székhelye gyakorlati és szakmai meggondolások miatt csak Kolozsváron lehet. Vita tárgyát képezte viszont, hogy a jelenlegi feltételek mellett reális lehet-e az az igény, hogy a közeljövőben megalakuljon és működjön az egyetem. A tanácskozáson meghívottként jelen volt Egyed Albert, a magyarországi Közoktatási és Kulturális Minisztérium főosztályvezetője. /Horváth Anikó: Önálló magyar egyetem a megváltozott helyzetben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 3., 958. sz., Horváth Anikó: Lényegében erről volt szó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./
A Bolyai Társaság Elnökségének nyilatkozata: jan. 23/
Magyari Nándor László a Szabadelvű Kör ülésén elhangzott előadásában arról szólt, hogy eddig senki sem vállalkozott a Bolyai Egyetem tevékenységének kritikai feldolgozására. Szerinte kritizálni tilos, így azután "az egész egyetem-tradíció: mítosz és szent tehén". Ironikusan megjegyezte, hogy a Bolyai Társaság hozzánőtt a "megemésztetlen tradícióhoz", ténykedése pedig felszívódik a sűrű ködben. Magyari László Nándor szerint az egyetem ügyével foglalkozó kultúrpolitikusok "nem bírnak kiszabadulni egy rosszul felfogott tradíció fogságából", ez akadálya a korszerű intézmény tervének kidolgozásának. Anakronisztikus a hagyományba merevedés. "A nemzeti hagyományba, a múltba való bezárkózás" járhatatlan. Elitcserére van szükség, állapította meg. Olyan elit kell, amely "mer a korral haladni". - "Az egyetemreform főáramától eltérő törekvésnek tűnik" hangsúlyozta, "az etnikai alapon elkülönített egyetem létrehozásának kizárólagossága is." /Magyari Nándor László: Universitas és környezete. A magyar egyetem-eszme beágyazottsága a kisebbségi elitek diszkurzusába. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./
Magyari-Vincze Enikő jan. 31-i előadásában /Intézményfejlesztési törekvések és dilemmák/ arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyetemen oktatóknak ki kell vonniuk magukat a politikai döntéshozatal mechanizmusai alól és szakmai érdekeltségeik szerint kell vélemény mondaniuk az egyetem fejlesztéséről. Az európai integráció megköveteli a "többnyelvűségben, a multikulturális környezetben való mozgást." Magyari-Vincze Enikő szerint a járható út a Babes-Bolyai Egyetem közös keretében való intézményfejlesztés. /Magyari-Vincze Enikő: A magyar nyelvű oktatás - megváltozott helyzetben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./
Egyed Péter nem fogadta el a kolozsvári egyetemi centrum rovására kiépítendő székelyföldi egyetemi hálózat elképzelését. Szerinte a magyar nyelvű egyetem végiggondolásra szorul, mert a román államiságban való részvétel a román nyelviséghez is kapcsol. /Gál Mária: Egyetemvita. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 18./
Hozzászólások: Kása Zoltán egyetemi tanár kétségbe vonta Horváth Anikó beszámolóját, aki szerint a hozzászólók mérlegelték, hogy mi volna optimális. Valójában a felszólalók többsége kiállt az önálló Bolyai Egyetem mellett. Kása Zoltán vitába szállt azzal, hogy a Bolyai Egyetemet "önjelölt illetékesek, egyetemi tanári pályára hívatlanul törekvők" szorgalmazzák és felidézte a Bolyai Tudományegyetem újramegnyitását követelők listáját, melyet a Szabadság 1990. jan. 7-i száma közölt. A névsorban szinte az összes egyetemi tanár szerepel, köztük az önálló magyar egyetemet most ellenző Cs. Gyimesi Éva is. /Kása Zoltán: Tényleg erről volt szó? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./ A Szabadelvű Kör az egyetem jövőjéről szóló vitára nem hívta meg a Kolozsvári Magyar Diákszövetséget /KMDSZ/, ez azt jelenti, hogy rólunk, nélkülünk. /Kiss Olivér, a KMDSZ elnöke. Rólunk. Nélkülünk? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./ A Bolyai Tudományegyetem visszaállítása nem vitatéma, nemcsak a liberálisok ügye, hanem az egész erdélyi magyarságé. Nagyon kell az önálló magyar egyetem. /Nagy-Tóth Ferenc: A diverzitástól az Univerzitás ürügyén. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./
Emlékeztető: A Bolyai Társaság képviselői 1991. aug. 8-án tárgyaltak Gheorghe Stefan oktatási miniszterrel. A tárgyalásról a Bolyai Társaság képviselői aide-memoire-t készítettek. Előadták a miniszternek a magyar egyetem, a Bolyai Egyetem újjáalakítására vonatkozó igényt, hangsúlyozták, hogy a magyar egyetem iránti igényt, 220 ezer magyar írta alá. /Szabadság (Kolozsvár), 1991. aug. 16./
1998. december 15.
Péter Ferenc a Securitate tisztje volt, közben embereket próbált menteni. Elmondta mindazt, amit tudott. Őt is beszervezték, Erdélyi Elemér tábornok előtt tette le az esküt. A lehallgató részlegnél dolgozott. Amikor Király Károlyt kezdték lehallgatni, akkor Péter Ferenc a segítségére sietett. Király Károly öccsének jelezte, hogy bátyját lehallgatják. Király Károly jóban volt Jeszenszky Ferenc főorvossal, neki adta oda az orvosi leleteit, hogy azokat továbbítsa Budapestre, hogy ott ellenőrizzék azokat. Péter Ferenc figyelmeztette Király Károlyt, hogy Jeszenszky Ferenc is a szekusok beépített embere. – 1968-ban létrehozták Csíkszeredában a Hargita napilapot, új szerkesztőséget alapítottak. A Securitate elkezdte a beszervezést, a szerkesztőség 15 tagjából hetet beszerveztek. A hetvenes évek második felében Albert Antal volt a főszerkesztő, őt is figyelték. Mellette dolgozott Kolozsi Márton, aki beszervezettként figyelte főnökét, hasonlóképpen a szerkesztőségben volt és jelentett Zöld Lajos és Hecser Zoltán. Tőzsér József is vállalta a kollaborálást. – Sütő András sikaszói házába is lehallgató-készüléket szereltek be. Buzgón jelentette Sütőről Bertalan Sándor néptanácsi titkár, aki Csíkszeredán Albert Antallal egy házban lakott, így róla is jelentett. – Voltak olyanok, akiket nem tudtak beszervezni a szekusok, hiába tettek meg mindent, így például Ferenczes Istvánt, ifj. Hegyi István tiszteletest Székelyudvarhelyről, de Katona Ádámot sem. – Antal József katolikus esperest zsarolták, így elérték a fiatal papok elhelyezését, Incze Dénes katolikus papot is zsarolták. Száva István unitárius lelkész egyben a Securitate tisztje is volt. Kiküldték Németországba, hogy figyelje a magyar emigrációt, lehet, hogy ma is aktív. – Márkos András festőművész is beszervezett volt, Németországba ment. – Nagy Benedeket is beszervezték, ő Kiss Lajos szekus alezredeshez tartozott. Nagy Benedek az RMDSZ szenátora, így rendkívül sok kárt tud okozni az RMDSZ-nek, írta Péter Ferenc. – Hajdú Gábort, a későbbi szenátort és Borbély Imrét nem tudták beszervezni. – Verestóy Attila fiatalon belekerült a Vipera nevű bandába, egyedül neki nem lett baja. Mielőtt Bukarestbe ment, őt is beszervezték.
Péter Ferenc hibának tartja, hogy kezdetben az RMDSZ nem követelte meg, hogy tagjai, vezetői vallják be, az esetleges beszervezést. Így ezután a titkosszolgálat bármikor újra megzsarolhatja őket. – 1989 decemberében, amikor a tömeg behatolt Csíkszeredában a szeku épületébe, Péter Ferenc ott volt köztük, ő tudta, hol vannak a fontos dossziék, elhozta azokat. Utoljára Pataki Imrénél voltak ezek a dokumentumok, aki 1992-ig Hargita megye prefektusa volt. – Koszta Nagy István szintén besúgó volt, a nyugati magyar emigrációt figyelte, majd hazatért. Bitay Ödön feladata volt Demény Lajos történész figyelése. – Sánta Imre keramikus is besúgó volt, áttelepült Pápára. – A belügynek dolgozott Gaál András festőművész is. – Svédországba települt, onnan jelentett Szakács András és Rátóti Gyula ügyvéd. – Barabási László csíkszeredai múzeumigazgató is besúgó volt. Csíkszeredában közismert besúgó volt Jánosi Pál, szintén a múzeumnál dolgozott. Bokor Gyula székelyudvarhelyi tanárember is a belügynek dolgozott. /Péter Ferenc: A Securitate és a magyarok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 1., folyt.: dec. 8., dec. 15./"
1994. január 12.
1987. febr. 26-27-én Ceausescu összehívta a Magyar és a Német Nemzetiségű Dolgozók Tanácsát. Ez a két fantomszervezet korábban sem fejtett ki semmilyen tevékenységet, de már évek óta a látszat kedvéért sem ülésezett. A diktátor akkor azért hívta össze a két tanácsot, hogy elítéljék a Budapesten megjelent Erdély történetét. A történelmi munkát nem is ismerték, de az ülésen el kellett ítélniük. Többek között Bálint Ferencet, a szászrégeni sörgyár párttitkárát is felrendelték Bukarestbe. Ez volt az utolsó útja. Azt mondták, hogy kiugrott a bukaresti szálloda ablakán és meghalt, még a gyűlés előtti napon, febr. 25-én. Talán nem akarta elmondani az elítélő szöveget? A családja nem tudta meg, valóban mi történt. Holttestét hazahozták. Teljesen összetört, felhasított volt, szúrás nyomát is látták a holttesten. A gyilkosság tényét erősíti meg, hogy nagyszámú szekus lepte el a környéket, figyelték a családot és kérdezgették őket. /Tófalvi Zoltán: Túlságosan sokat tudott, kidobták az ablakon. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 12./"
1994. január 20.
Magyarország és a magyarságtudat volt a témája annak a vitának, melyet Gödöllő polgármesteri hivatala, a Magyar Televízió és az Esti Hírlap rendezett. Az estre meghívták Csapody Miklós /MDF/ és Tabajdi Csaba /MSZP/ országgyűlési képviselőt, a harmadik székbe meghívták Konrád Györgyöt és Eörsi Istvánt, de ők nem vállalták a nyílt színi megmérettetést, jelezte Franka Tibor, az Esti Hírlap főszerkesztője. Csapody méltatta az ellenzék körében vihart kavart Nemzeti Tájékoztatási Hivatal jelentését, Tabajdi szerint viszont elég lenne társadalmi mozgalom formájában megvalósítani Magyarország külső képének javítását célzó kezdeményezéseket. A találkozón elmarasztalták Eörsi Istvánt a ZDF német televíziónak adott nyilatkozatáért. Eörsi István ugyanis ebben a nyilatkozatában a kommunistákat reformkommunistákká szelídítette és sajnálkozásának adott hangot a jobboldali erők ha nem is testi, de szellemi kiirtásának elmulasztása miatt. /Albert Attila: Magyarságkép, némi szeplővel. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 20./
1994. január 28.
Jan. 28-án Nagyváradon tanácskoztak a romániai magyar lap- és könyvkiadók. Megállapodtak abban, hogy a válságos helyzet megoldása érdekében létrehozzák a külön jogi személyként működő Lapkiadó Szövetséget és a Könyvkiadók Egyesületét. Ápr. 9-re, Kolozsvárra összehívják az alakuló ülést. A két testület közös irodát fog működtetni. /RMDSZ Tájékoztató, febr. 1., 211. sz./ Súlyos problémát jelent, hogy ismét emelte a monopolhelyzetben levő bákói papírgyár az újságpapír árát, az importpapír vámmentességét pedig megszüntették. A résztvevők kezdeményező csoportot hoznak létre, hogy megalakítsák az érdekvédelmi szervezetüket. /Papírárak, nyomda, terjesztés. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./
1994. február 2.
A katolikus lelkiségi lap, a Lélek Szava /Budapest/ 1993. máj. 5-i száma közölt részletet Scholtz Klára nővér Nagyváradi emlékeim című művéből egy részletet. Ebben a szerző emlékezett a vértanú püspökről, dr. Scheffler Jánosról /Kálmánd, 1887. okt. 29. - Jilava, 1952. dec. 6./, akit letartóztattak és a jilavai börtönbe vittek. Amikor a püspök érezte, hogy már nem sokáig bírja, akkor megkérte zárkatársát, Nimburger kolozsvári cipőnagykereskedőt, hogy amikor haldoklik, imádkozza felette a Miatyánkot és a bánat-imát. "Így szeretnék jutni az Örök Bíró elé" – mondta. A püspök dec. 6-án meghalt zárkatársa, zsidó rabtársa karjaiban. Nimburger egy jobb érzésű őrt megkért, figyelje meg, hová temetik a püspököt. A zárkatárs Nimburger szabadulása után Szatmárra sietett és mindent elmondott az ottani papoknak, egyben később saját költségén elhozatta a püspök hamvait, hogy a szatmári székesegyházba temessék el. Elmondta, hogy élete legmeghatóbb idejének tartja, amit a börtönben töltött, ott megtért. Püspök fogolytársa vezette be őt a hit titkaiba. Nimburger egész családjával katolikus lett. /Hadrava Nándor tb. kanonok, Nagyvárad: Vértanú püspökünk utolsó napja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./
1997. október 1.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa szept. 19-i ülésén megállapította, hogy teljes mértékben síkraszáll a jogtalanul elkobzott egyházi vagyonok "restitutio in integnum" elv alapján történő visszaszolgáltatásáért és követeli a vallásfelekezeti diszkrimináció minden fajtájának maradéktalan kiküszöböléséért. Szolidaritást vállal a nagyváradi görög katolikus hívekkel, akik tüntetnek elvett templomaik visszaadásáért. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./
1997. október 2.
Pillich László is megírta, mit vár az RMDSZ kongresszusától. Elolvasta az előzetes vélekedéseket, de szegényesnek ítéli meg a "menüt". Csak ennyien voltak, akik véleményt nyilvánítottak? Lassan nem veszik észre, hogy a szakadás veszélyével riogatók végzik az RMDSZ-ben a "folyamatos tisztogatást". Közben új magyar oligarchia körvonalazódik. Pillich azt sem ért, miért volt szükségszerű, hogy az 1989 decemberében a magyar szellemi élet akkori leghitelesebb képviselőiből alakult Kolozsvári Magyar Demokrata Tanácsra rátelepedjen a népiszövetségi, frontbarát bukaresti RMDSZ-kezdemény? Pillich rámutatott arra, hogy az RMDSZ-nek két szándéknyilatkozata van. Az egyiket a küldöttgyűlés jóváhagyásával Horváth Andor, Kántor Lajos és Pillich László rendezte sajtó alá, a Szabadság közölte. A másik, "elnökileg átdolgozott pedig néhány nap múlva" jelent meg a Romániai Magyar Szóban. Érdemes összehasonlítani a két szöveget. Pillich megállapította, hogy nagy kárt okozott hét év alatt a "totális szerkezetben gondolkodás", ehhez jött a Nagyvárad, Kolozsvár és Marosvásárhely közötti "hegemónia"-küzdelem. - Pillich emlékezetett arra, hogy a közösség vállára emelte Frunda Györgyöt /nem írta ki a nevét/, aki az első szabad választások idején "az RMDSZ ellenében létrehozott. diverziós Független Magyar Párt képviselőjelöltjeként" indult. - Az RMDSZ-nek egyetlen esélye az lehet, ha elfogadja a növekvő polgári kontrollt. A létező civil intézményi rendszer hitelessé vált személyiségeinek kell összefogni, hogy az RMDSZ-szel szembeni elvárások rendszerét kidolgozzák. /Pillich László: Mit várok önmagunktól? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./
1997. október 3.
Dr. Bogdánffy Szilárd vértanú püspökre emlékeznek okt. 4-én az ünnepi szentmisén, egyben boldoggá avatásáért imádkoznak, jelentette be Tempfli József püspök. Dr. Bogdánffy Szilárd 1911. febr. 21-én született Feketetón /ma: Jugoszlávia/. 1934-ben szentelték pappá, Nagyváradon majd Szatmárnémetiben volt az ifjúság lelkiatyja. 1949. febr. 14-én Bukarestben titokban püspökké szentelte a pápai nuncius. 1949. ápr. 5-én Nagyváradon letartóztatta a titkosrendőrség. Megjárta a román börtönöket, 1953. okt. 1-jén meghalt Nagyenyeden, a börtönben, a rabtemetőben temették el. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 3./
1997. október 4.
Okt. 3-án és 4-én rendezték meg az RMDSZ V. kongresszusát Marosvásárhelyen. Az első napon a küldöttek meghallgatták Markó Béla szövetségi elnök, Tőkés László tiszteletbeli elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Csávossy György SZET-elnök, Dézsi Zoltán SZKT-elnök, Verestóy Attila és Varga Attila frakcióvezetők, Demeter János OÖT-elnök, valamint Tokay György kisebbségvédelmi és Birtalan Ákos turisztikai miniszter beszámolóját. Okt. 4-én az alapszabályzat és a program módosítására, valamint más dokumentumok elfogadására került sor. Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára beszédében a magyar kormány nevében köszöntötte az RMDSZ-t és a kétmilliós erdélyi magyar közösség valamennyi tagját. Hangsúlyozta, hogy a pozitív változások "elősegítője volt a magyar szomszédságpolitika, annak fontos elemeként a magyar-román alapszerződés", amely 1920 óta először rögzítette jogi igénnyel az erdélyi magyarság jogos igényeit, alapot teremtve a kisebbség jogos törekvésinek számonkérhető érvényesítésére. Az erdélyi magyarságnak a történelmi esély megvalósításához hosszú küzdelemre van szüksége, mert senki sem képzelheti, hogy a több évtizedes nacionalista, magyarellenes politika egyszerre megáll - figyelmeztetett Tabajdi Csaba. "Mi azt szeretnénk - mondotta - ha ebben a történelmi folyamatban egy percig sem engednénk el egymás kezét". Emil Constantinescu elnök nevében Zoe Petre asszony politikai főtanácsos üdvözölte a kongresszust. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke beszámolójában kiemelte, hogy a szövetség meg tudott felelni az elmúlt két év kihívásainak, még ha jelenleg újabb korrekciókat is kívánnak végrehajtani. Az ideológiai sokszínűségnek megvannak a garanciái az RMDSZ-ben a platformok, a társszervezetekben működő párok és csoportosulások révén. Markó Béla elfogadhatatlannak nevezte, hogy "közös döntéseinknek ne vessük alá magunkat" és hogy a különvélemény ürügyén "az egész szövetséget gyengítsük". A romániai magyar közösség nem a kormánybalépéssel hozta meg alapvető döntését, hanem 1990-ben, amikor szenátorokat és képviselőket küldött a parlamentben, mivel ennek a döntésnek része volt az az esély, hogy "a kisebbségi helyzet rendezésének elkötelezett partnerekkel koalícióra léphetünk." A szövetségi elnök a jogsérelmek orvoslását és az új jogi szabályozók elfogadását emelte ki a kisebbségpolitika változását elemezve, hozzátette, hogy még hátravan az 1990-es marosvásárhelyi események kivizsgálása, a vétkesek felelősségre vonása, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása pedig még nem kezdődött meg. Az RMDSZ politikájában továbbra is kiemelt helye van a Magyarországgal, minden magyarországi parlamenti párttal, a magyar kormánnyal, a Határon Túli Magyarok Hivatalával és más intézményekkel való kapcsolatoknak a közös nemzeti hovatartozás alapján. Markó Béla kitért a kisebbségek javára meghozott intézkedésekre, hozzátéve: mindez "rendkívül törékeny, és egyik napról a másikra összeomolhat". A csalódások "nem jogosítanak fel arra, hogy ne bízzunk saját erőnkben, s abban, hogy szövetségeseink is felmérik: mi egymásra vagyunk utalva ebben a térségben". - A szélsőséges nacionalizmus megpróbálja megbontani az RMDSZ és a koalíciós román pártok együttgondolkodását. A koalíció tétovasága, sőt egyes koalíciós politikusok ellenséges megnyilatkozásai tették lehetővé, hogy az RMDSZ-ellenes és magyarellenes uszítás elszabaduljon. Markó Béla bízik abban, hogy egységes fellépéssel elejét lehet venni ennek a kampánynak. Rámutatott arra, hogy vissza kell utasítani a gyűlöletre való izgatást. Ha megengedik a reform megtorpanását a kisebbségi jogok területén, az megkérdőjelezheti a demokratikus nyitás egészét is. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke beszámolójában kijelentette: "Mindenekelőtt pusztuló fajtánk iránti kollektív felelősségünket kívánom hangsúlyozni". Időnként kísérletet tesznek arra, hogy a társadalmi és egyházi közéletből eltávolítsák, mert személyéhez "a hivatalossá izmosodott RMDSZ-irányvonaltól eltérő, másfelől a nacionalista román és a szocialista liberális magyar uralkodó politikával ellentétes politizálás kapcsolódik" - mondotta. Kijelentette, hogy szigorúan tartotta magát az RMDSZ programjához. Érthetetlen számára, miért bélyegzik radikálisoknak azokat, akik a szövetség programját következetesen képviselik, háromszintű autonómiát akarnak. - Tőkés László nyolc pontban foglalta össze javaslatait. Elsőként sürgette, hogy a kongresszus "utólagosan, tételes formában" fogalmazza meg igényeit a román kormánnyal szemben, és ezekről román-romániai magyar kerekasztalt javasolt. Az Európa Tanács elsietetten megszüntetett felügyelete helyébe az RMDSZ-nek kellene gondoskodni a kisebbségi jogok helyzetének monitorizálásáról. Javasolta továbbá, hogy az RMDSZ szervezzen új magyar-magyar csúcstalálkozót, támogassa a titkosszolgálati dossziék megismerésének lehetővé tételét, több javaslatot tett az anyanyelvű oktatásra, így a Sulyok István Református Főiskola egyetemmé alakítására, a Bolyai Tudományegyetem maradéktalan helyreállítására. Tőkés László püspök hangsúlyozta, hogy az RMDSZ-nek "gyökeresen változtatni kell" tanügyi politikáján. Sürgette az RMDSZ belső választásának megtartását, az autonómia-statútumok elkészítését és azt, hogy az RMDSZ lépjen fel az egyházi ingatlanok visszaadása érdekében. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 6., Markó Béla beszámolójának teljes szövege: Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./ A második napon, okt. 4-én a kongresszuson pontról pontra szavazva elfogadták a szervezeti szabályzat módosítását. A vitában a központosítási és a decentralizálási szándék ütközött egymással. A módosítás szerint a kormányba lépésről, a kilépésről a Szövetségi Képviselők Tanácsa /SZKT/ dönt, a miniszterek kinevezéséről és visszahívásáról az ügyvezető elnökség javaslata alapján az Operatív Tanács, a prefektus jelölése és a döntés a területi szervezetek hatásköre. Kincses Előd, aki az 1990-es márciusi eseményekig Maros megyei RMDSZ-vezető volt, majd az alaptalan vádak miatt Magyarországra kényszerült, többpontos javaslatot terjesztett elő arról, hogy az RMDSZ igényelje Románia főügyészétől - többek között - az 1946 és 1990 között hozott, azóta törvénytelennek minősített politikai ítéleteket követő vagyonelkobzások tekintetében a főügyész éljen a semmisségi fellebbezéssel, állítsák bíróság elé azokat, akik bűnösek az 1989. decemberi gyilkosságokban és bántalmazásokban, tisztázzák a titkosrendőrség szerepét az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekben, továbbá rendeljenek el nyomozást a nyilvánosan törvénybe ütköző kijelentéseket tevő politikusok ellen. Kincses Előd javaslatát a kongresszus elfogadta. - A kongresszus végül Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nyolcpontos javaslatából ötöt átvett és az SZKT feladatává tette részletes kidolgozásukat. Ezek a következők: román-romániai magyar párbeszéd intézményes kereteinek létrehozása, a kisebbségi jogsértések nyomon követésének intézményesítése, a magyar-magyar csúcstalálkozó folytatása, a Securitate dossziéinak megismerése, a nagyváradi Sulyok István Református Főiskola egyetemmé fejlesztése. Az elfogadott pontokból kimaradt az, hogy az RMDSZ kongresszusa utólag fogalmazza meg elvárásait a kormánnyal szemben. - A kongresszus foglalkozott Szőcs Géza fellebbezésével, amelyet az SZKT tavaszi ülésén elfogadott, őt alapítványi pénzek kezelésével kapcsolatban elmarasztalta. Szőcs Géza új dokumentumot nyújtott be. A bizottság az idő rövidsége miatt nem tudta megvizsgálni az okmányokat, ezért átadták az RMDSZ ügyvezető elnökségének, amely három hónapon belül befejezi a vizsgálatot és dönt arról, hogy az igazságügyi hatóságokhoz fordul-e ebben az ügyben. - A kongresszus - a Bihar megyei RMDSZ javaslatára - elítélte a lakosságcsere gondolatát, Meciar szlovák miniszterelnök javaslatát, és szolidaritását fejezte ki a szlovákiai magyarsággal. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7.. Kincses Előd javaslatáról: /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 9./
1997. október 9.
Okt. 9-én Nagyváradon mutatták ne az új magyar nyelvű ábécés könyvet, amelyet három nagyváradi tanítónő /Rauscher Erzsébet, Lovász Andrea és Tunyogi Katalin/ szerkesztett. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 10./
1997. október 10.
Okt. 10-12. között rendezik meg az Erdélyi Magyar Nőszövetségek III. találkozóját, a helyi Lorántffy Zsuzsanna Nőegylet szervezésében. Az első nőszövetségi találkozót két évvel ezelőtt Marosvásárhelyen tartották, míg a tavaly Kolozsváron gyűltek össze a nőszervezetek. A mostani találkozóra 11 szövetség jelezte részvételi szándékát Temesvárról, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Nagyváradról és máshonnan. A találkozó során a nőegyletek képviselői meghallgatják egymás beszámolóit, eldöntik, hogy alakítsanak-e országos szövetséget, s ha igen, megvitatják ennek alapszabályzatát is. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 10., 1030. sz./
1997. október 10.
1948-ig működött Szatmárnémetiben, Nagyváradon és Temesváron az irgalmasok férfi szerzetesrendje. Romániában már csak egyetlen élő tagja van a rendnek, Horváth Ágoston 81 éves szerzetes. Szatmárnémetiben a rendnek kórháza és gyógyszertára is volt. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 10./
1997. október 11.
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elindította a Partiumi Füzetek sorozatot. Első számát a honismereti konferencia /III. Partiumi Honismereti Konferencia/ első napján, szept. 26-án mutatták be Biharon. A tizenkét oldalas kiadvány Bihar nagyközséget mutatja be /Bihar, Partiumi Füzetek 1./. A három szerző - Borbély János, Csernák Béla és Mahajduda János - rövid történelmi visszapillantás keretében ismerteti a községet, majd bemutatja a református és katolikus templomot. Remélhetőleg a Dukrét Géza által szerkesztett Partiumi Füzetek sorozat folytatódik. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 11-12./
1997. október 13.
Béres András oktatásügyi államtitkár /a minisztérium neve: Nemzeti Nevelésügyi vagy Nemzetnevelésügyi Minisztérium/ nyilatkozott a magyar oktatás helyzetéről. Kifejtette, hogy javulás észlelhető a romániai magyar oktatás tekintetében. A sürgősségi kormányrendelet minőségi változást hozhat az anyanyelvi oktatásban. "Az RMDSZ-nek nem szabad visszalépnie ebben a kérdésben." "Az eddigiekhez képest megnőtt az egyházak mozgástere. Lehetőségük van, hogy minden korlátozás nélkül saját tanintézetet szervezzenek." Egy PHARE-program segítségével felmérik a szakoktatási igényeket. - Béres András optimista. Ugyanakkor arra a kérdésre válaszolva: hogyan halad a minisztériumban a kisebbségi igazgatóság átszervezése, azt felelte: "Még nem alakult ki az új osztály szervezési kerete." A jelenlegi kisebbségi igazgatóság főigazgatóságként működik majd. Rajta kívül csak Murvai László foglalkozik a kisebbségi oktatás kérdésével, "de a létszámot növelni szeretnénk" - tette hozzá. Az átszervezés befejezése hetek kérdése. /Rais W. István: Tényekké kell változtatni a lehetőségeket. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 14./ Megjegyzés: Béres Andrást 1997. jan. 14-én nevezték ki államtitkárnak. Az új osztályt még mindig nem szervezték meg.-
1997. október 15.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület hivatalos lapjában közölte az egyes egyházmegyék - és összesítve - az egyházkerület 1997. első felében történt lélekszám változását. Összesítve az egyházkerületben fél év alatt 1489 fős a fogyás /2560 temetés volt és 1071 keresztelés/. /Partiumi Közlöny (Nagyvárad), okt. 15./
1997. október 16.
Kántor Lajos írását első oldalon hozta az A Hét, amelyben az RMDSZ legutóbbi kongresszusán elhangzott felszólalásának bővített változatát közölte. Feladni Kolozsvárt, "az itt újraindítandó Bolyai Tudományegyetemet - nemzeti és »multikulturális« öncsonkítás". Ebben még Cs. Gyimesi Évával is vitatkozik. "Szükség van magyar nemzetpolitikára - de nem összmagyar kalandorkodásra." Ezt a megállapítását bővebben kifejtette. "A legabszurdabb eszmefuttatást ebben a kérdésben, az RMDSZ-t és a romániai magyarságot közvetlenül érintően, Borbély Zsolt Attilától, az ifjú politológustól olvastam, a nagyváradi Erdélyi Naplóban". Borbély azt ajánlotta, hogy az RMDSZ vezetésével a kisebbségi magyar szervezetek fogjanak össze, és gyakoroljanak nyomást a magyarországi politika alakulására. Kántor Lajos azt a kérdést föl sem teszi, hogy ezt "miképpen tolerálná a román, a szlovák, a szerb, az osztrák vagy az ukrán /és magyar!/ állam..." /Kántor Lajos: Hét mondat a bővítésről. = A Hét (Bukarest), okt. 16./
1997. október 18.
A Magyarok Világszövetsége budapesti szervezete a keresztény egyházak felelősségéről tartott konferenciát okt. 18-án. Pozsgay Imre úgy fogalmazott, hogy a nemzet számít az egyházakra, és minden keresztény egyház tartozik a nemzetnek. Tempfli József nagyváradi katolikus püspök arról beszélt, hogy a magyarság és a kereszténység szétválasztása lehetetlen. A hit és a nemzet összefonódása a csonka ország határain felülemelkedő egységet eredményezheti. Tőkés László püspök emlékeztetett az 1989 előtti üldöztetéseire. Az 1989-es rendszerváltozás után sokan szemére vetették, hogy miért politizál. Tőkés László kiemelte: a szocialista-liberális magyar kormány csak két évig tartotta magát a határon túli magyarsággal szemben az Antall József idején elkezdett támogatópolitikát, majd eltávolodott attól. /Magyar Hírlap, okt. 20./
1997. október 19.
Az 1992-ben megalakult Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége /AESZ/ okt. 17-19-e között tartotta Sepsiszentgyörgyön tisztújító közgyűlését, melyre Erdély minden megyéjéből érkeztek küldöttek. Az AESZ szervezésében négy anyanyelvi vetélkedő működik, a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő /KAV/, az Aranka György Nyelvművelő Verseny, az Implom József Helyesírási Verseny és az Országos Tamási Áron-verseny. Ördög Gyárfás Lajos főtitkári beszámolójában kiemelte, hogy az AESZ csak akkor működhet eredményesen, ha intézménnyé válik. Zsigmond Győző leköszönő elnök az elmúlt két évet értékelte. A közgyűlésen megválasztották az új vezetőséget. Dr. Péntek Jánost elnökké, Ördög Gyárfás Lajost ügyvezető elnökké választották, alelnökök lettek: Zsigmond Emese, Zsigmond Győző, Török Katalin, Tapodi Zsuzsa és Mészely József. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 28./
1997. október 21.
Horn Gyula miniszterelnök okt. 21-én, romániai látogatása második napján az RMDSZ vezetőivel találkozott, a szövetség bukaresti székházában. Az egyórás megbeszélésen értékelték az elmúlt esztendő eseményeit, szóltak a pozitív lépésekről, a két sürgősségi kormányrendeletről, ugyanakkor aggodalmukat is kifejezték az utóbbi idők sorozatos magyarellenes és RMDSZ-ellenes támadásai miatt. A sajtónak nyilatkozva Markó Béla szólt arról is, hogy e támadásokban vezető szerepet játszik az ellenzék, kísérletet tesznek a koalíciós partnerek közötti viszony megrontására is. Horn Gyula sajtótájékoztatóján kitért a magyar nyelvű felsőoktatás kérdésére is. Elmondta, hogy Victor Ciorbea miniszterelnök türelmet kért ebben a témában. Folynak az előkészületek egy magyar fakultás megnyitására a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, továbbá önálló magyar egyetem felállításával is foglalkoznak. Horn Gyula Sepsiszentgyörgyön magyar polgármesterektől hallotta, hogy amióta az új kormány van hatalmon, óriási változások mentek végbe, Ciorbea nyitott a kisebbségi kérdések iránt. A kettős állampolgárság kérdése nem időszerű, állapította meg Horn Gyula. Emil Constantinescu elnök is fogadta a magyar kormányfőt. A tárgyalások után a két miniszterelnök sajtótájékoztatót tartott. Mindketten eredményesnek tartották a megbeszéléseket. Megállapodás született további két határátkelő megnyitásáról, közös brókerház létesítéséről, román-magyar ifjúsági alap létrehozásáról. A két kormányfő egyetértett abban, hogy új magyar egyetemet kell létesíteni Romániában, tudomásul véve a Babes-Bolyai Tudományegyetem multikulturális helyzetét, ez az egyetem egy másik városban létesülne. Horn Gyula kíséretével együtt okt. 21-én délután hazaindult Budapestre. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./ A Népszabadság és az Erdélyi Napló idézte Horn Gyula miniszterelnök kijelentését: "Az RMDSZ vezetői kifejtették, hogy a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem szétválasztása, illetve az azon belüli magyar tagozat vagy kar létrehozása az adott helyzetben lehetetlen, s ezért kellene egy új egyetemet létesíteni egy később meghatározott városban. Ez az RMDSZ-nek, mint ebben a kérdésben hiteles illetékesnek a konkrét igénye, amit a magyar kormány természetesen támogat." Másnap azonban az RMDSZ vezetői nyilatkoztak, hogy szó sem volt a Bolyairól való lemondásról. Az Erdélyi Naplónak Asztalos Ferenc képviselő elmondta: a Bolyai Tudományegyetemről lemondásról nem tárgyaltak Horn Gyulával. /Román Győző: Horn nem egy nyelvet beszél az ellenzékkel. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4., Lesz magyar egyetem, de nem Kolozsváron. = Népszabadság, okt. 22./ Okt. 21-én Horn Gyula magyar miniszterelnök és a kíséretében lévő hivatalos magyarországi vendégek ellátogattak az RMDSZ bukaresti székházába, ahol a vendégeket Markó Béla szövetségi elnök, az RMDSZ többi vezetői, több szenátora és képviselője, Tokay György kisebbségvédelmi és Birtalan Ákos turisztikai miniszter fogadták. Az ez alkalommal létrejött beszélgetésen többek között jelen volt Tabajdi Csaba politikai államtitkár, Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési, Fazakas Szabolcs ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi, Csiha Judit privatizációs miniszter, Bagi Gábor külügyi helyettes államtitkár, több magyarországi üzletember. A vendégeket Markó Béla köszöntötte, kiemelve, hogy ez a találkozó merőben új körülmények között zajlik, hiszen az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt. A szövetségi elnök rövid helyzetelemzést tartott az RMDSZ kormányzati munkájáról, a szövetség főbb célkitűzéseinek megvalósításával kapcsolatos problémákról, a koalíciós együttműködésről, és kidomborította, hogy a romániai magyarság érdekeinek megfelelően az RMDSZ támogatja Magyarország európai integrációját s a román-magyar kapcsolatok fejlesztését. Horn Gyula válaszában őszintén gratulált az RMDSZ-nek a kormányzásban vállalt szerepéért, és kifejtette, hogy az RMDSZ, a romániai magyarság előtt történelmi esély áll: kormányzati tényezőként tenni azért, hogy a két ország és nép közötti megbékélés és együttműködés, jószomszédi kapcsolatok megoldást hozzanak régi problémákra. Kijelentette, modellértékűnek mondható a két kormány, a két ország kapcsolata, Romániában ma olyan kormány van hatalmon, amely tenni akar és tud is a két ország közötti jó kapcsolatokért, a kisebbségi kérdés európai normák szerinti rendezéséért. Utalt arra, hogy a magyar kormány határozottan támogatja Románia integrációs törekvéseit. Ugyanakkor kifejtette, hogy a felerősödő nacionalista uszítás ellen mindkét országban tenni kell, nem lehet eltűrni a kapcsolatokat romboló, nemzeti gyűlöletet keltő propagandát. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 21./
1997. október 21.
Erdély Honlap /EHO/ címmel új nonprofit Internet-magazin született. A négynyelvű lap politikamentes, a hagyományos. Erdélyről szóló emigráns kiadványokkal szemben az Erdélyi Honlap igyekszik naprakész információkat adni színházi bemutatókról, kiállításokról, fesztiválokról, felvételi lehetőségekről, pályázatokról, továbbá segítséget kíván nyújtani romániai magyar íróknak /FAGYÖNGY irodalmi rovat/, képzőművészeknek /KÉP-ZŐ képzőművészeti rovat/, zenészeknek /KOTTA zenei rovat/ internetes publikációkra. A Városnéző rovatban minden erdélyi városról olvasható leírás. A HITVILÁG rovat teret ad Erdély minden történelmi és újkori felekezetének. Fel lehet iratkozni az EHO társalgási listájára. A szerkesztő várja az együttműködőket. Az oldalak összeállítása Budapesten történik, a leveleket a következő címre várják: KabiNET H-1462 BUDAPEST Pf. 685 /e-mail: Sztta@btkstud.jpte.hu/. Az Interneten az Erdély Honlap https://sophia.jpte.hu/erdely címen található. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 21./
1997. október 21.
A nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium tanévnyitója alkalmával Nagyváradon találkozott a Magyar Újságírók Országos Szövetségének /MÚOSZ/ és a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének /MÚRE/ vezetősége. A két szervezet dokumentumot írt alá az együttműködésről. A megállapodás értelmében szerkesztőségcserét szerveznek, együttműködési tervet készítenek oktatási, szakképzési, szociális és más területeken. Gondoskodnak kiadványaik cseréjéről. A MÚOSZ és a MÚRE vezetősége évente legalább kétszer tanácskozni fog. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 21./
1997. október 22.
22-én Göncz Árpád köztársasági elnök Budapesten, az Országházban 1956-os emlékérmeket adott át azoknak az elítélt, börtönviselt erdélyieknek, akik a magyarországi forradalom megtorlásait követően román börtönökben és lágerekben töltöttek hosszú éveket. Idén huszonnégy erdélyi vehette át a rangos kitüntetést. A kitüntettek nevében Mózes Árpád kolozsvári evangélikus püspök köszönte meg a figyelmességet, jelezve: a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága olyan erdélyi bizottság felállítását tervezik, amely felkutatja az '56-os erdélyi elítéltek névsorát. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./ A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága és a budapesti Erdélyi Gyülekezet támogatásával többnapos magyarországi látogatáson vehettek részt a kitüntetett erdélyi ötvenhatosok, akiket Göncz Árpád kitüntetett. Immár harmadik alkalommal került sor ezekre a kitüntetésekre. Huszonnégyen vehették át most a kitüntetést, rajtuk kívül posztumusz 1956-os emlékérmet adományoztak Ambrus János, Dohi M. Árpád, Ezse Imre, Opra Benedek, Ravasz Győző Viktor és dr. Szikszay Jenő egykori elítélteknek, akik hosszú éveket töltöttek börtönökben, munkatáborokban. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./ Az erdélyi '56-osok kitüntetése az azóta elhunyt Németh Géza gondolata volt. Három évvel ezelőtt ugyancsak a Reménység Szigetének volt a vendége az első 42 fős csoport, akik elsőnek kapták meg Budapesten az 1956-osoknak járó kitüntetést. Tavaly egy másik csoportot részesítettek elismerésben, a mostaniak zárják a sort. A reménység Szigetén most a kitüntetett erdélyiek elmondták gyötrelmes történetüket. "A magyar szekusok nagyon hitványak voltak. Jobban vágtak, mint a románok." - emlékezett az egyik. /Kristály Lehel: Jobban vágtak a magyar szekusok, mint a románok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./ A most kitüntettek közül 15-en brassóiak, négyfalusiak, olyanok, akik 1956-ban Brassóban tanultak. A magyarországi forradalom hírére 1956. nov. 5-én ifjúsági szervezetet alakítottak, az EMISZ-t /Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség/. A 77 EMISZ-tagot két év múlva, 1958 augusztusában tartóztatták le, amikor legtöbbjük már betöltötte a 18. életévét, hogy felelősségre vonhassák. Több hónapi vallatás után 15 és 25 év közötti börtönre ítélték őket. Köztük volt Mózes Árpád, aki most evangélikus püspök. A bebörtönzöttek hat év múlva, 1964-ben szabadultak, főként a nyugati diplomácia erőfeszítéseinek köszönhetően. - Dr. Szikszay Jenő nem volt ötvenhatos, hanem a magyar kultúra megszállott népszerűsítője. Főbenjáró bűnként rótták fel neki, hogy a Brassói Lapok hasábjain magyar irodalomtörténetet jelentetett meg, amikor a középiskolai tankönyv nem jelent meg. Titokban pedig a nem marxista szempontú magyar irodalomtörténetet írta. Gyanús körülmények között halt meg 1977-ben, felesége ma is állítja, hogy meggyilkolták. Kéziratait elkobozták. Szabó Károly szenátor szerint nincs akadálya annak, hogy Szikszay irodalomtörténetét visszaadják, amennyiben az megvan a Romáén Hírszerző Szolgálat irattárában. /Ambrus Attila: Igazságtételt Erdélyben is! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./
1997. október 24.
Rencsik Imre, a nagyváradi katolikus egyházmegye keretében működő Keresztény Ifjúsági Mozgalom /KIM/ vezetője elmondta, hogy sokat jár külföldön azért, hogy befejezhessék a Teiului utcai Keresztény Ifjúsági Központot. Az egyik szintjén informatikai terem, a másikon filmstúdió lesz, az épületben lesz még több műhely, egy műterem és egy zeneterem. A központba várnak minden fiatalt, felekezeti különbség nélkül. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 24./
1997. október 25.
Börtönéveire emlékezett vissza egy volt elítélt. 1955 februárjában Felsőbányán dolgozott, egy ólombányában. Akkor amnesztiával nagyon sok politikai fogoly szabadult. Ezután jobb volt a helyzetük a börtönben, az eddigi 12 óra helyett 8 óra lett a munkaidő. Innen Nagyenyedre vitték őket, ahol - meglepetésükre - a börtönőrök nem nevezték banditáknak őket, minden héten fürödhettek, nem verték a rabokat. Az őrök néha egy-egy újságot is behoztak nekik, titokban. Az 1956-os forradalom napjaiban kedvesebbek lettek az őrök. A forradalom leverése után minden megváltozott. Két hét után vonatra rakták a foglyokat, úgy préselték be őket a vonatba, hogy mozdulni sem tudtak. Így utaztak három napon át. Szamosújváron az őrök veréssel kergették őket a cellákba. Újból banditának szólították őket. Kicsődítettek mindenkit egy nagy terembe. A raboknak egy folyosón kellett átmenniük, két oldalt szekusok álltak és vertek mindenkit. Őket - többekkel együtt - egy elkülönített helyre vitték, közölték velük, hogy ez a megsemmisítő részleg. Csupa olyanok voltak itt, akiket 20-25 évre, életfogytiglanra ítéltek, sőt halálra ítéltek is voltak köztük. Annyi szörnyűséget éltek át, hogy az emlékező most nem is tudja elmondani. Élő roncsok voltak mindnyájan. Négy és fél év múlva, amikor olyan gyenge volt, hogy az őr rugdosására sem tudott felállni, hordágyon elvitték el ebből a zárkából. /Bruncsák József: Börtönben éltem át a magyar forradalmat. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 25-26./
