Ismeretes, hogy a kormányrendelettel 15 ingatlant juttat vissza a romániai magyar történelmi egyházaknak. A gyulafehérvári érsekség visszakapja azt a csíksomlyói iskolaépületet, amelyben jelenleg a járványkórház működik. El is készült már a részben használt épület átadási-átvételi protokollja. Gyulafehérváron a katolikus teológia visszakapja a Képzőművészek Szövetsége használta épületet; megvan hozzá a prefektúra beleegyezése. Déván visszakerül eredeti tulajdonosához a ferencrendiek kolostora; jelenleg árvaház működik benne ferencrendi szerzetesek irányításával. A szatmári katolikus püspökség két épületet kap vissza: Nagykárolyban a Szent László konviktust, amely jelenleg használatlan; valamint Szatmárnémetiben a római katolikus konviktust, jelenleg az Unio szaklíceuma működik benne nagyon kevés diákkal. A váradi római katolikus püspökség tulajdonába visszajut Nagyváradon a Szent József kórház használatlan épülete, valamint a misericordiánus kórház épülete, amelyet jelenleg a megyei egészségügyi igazgatósága használ. A temesvári római katolikus püspökség Temesváron visszakapja a katolikus líceum épületét, amelyet részben az egyetem Elektrotechnika Kara használ, valamint a Miasszonyunk kolostort, amelyben jelenleg javítóműhelyek vannak. A Királyhágó környéki református egyházkerület tulajdonába kerül újra a zilahi református művelődési ház, jelenleg a városi művelődési ház; valamint Barátkán a református egyház tanácsterme a helyi kórház használatából. Az erdélyi református püspökség visszakapja Kolozsváron a Farkas utcai Református Kollégium régi, megrongálódott, s csak részben használt épületét, valamint Marosvásárhelyen a református leánylíceum épültét; a marosvásárhelyi városi tanács gondoskodik az épületben működő jogi személyek elköltöztetéséről. Az unitárius egyház visszakapja Kolozsváron a püspöki székhelyt; az evangélikus egyház pedig Nagyváradon a parókia könyvtárának épületét. /Zsehránszky István: A 15 visszaadott ingatlan. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./
1999. május 14.
Az oktatási minisztériumi kisebbségi főosztály közzétette jelentését az 1998/99-es tanévre vonatkozóan. Az egyetemi szint alatti oktatásban Romániában 4,2 millió tanuló részesül, ennek 5,23 %-a nemzetiségi, s a kisebbségiek 90 %-a magyar. Ez 197.694 magyar tanulót jelent. A tanulónemzedék az ország lakosságának 19 százalékát képezi, akkor az 1,7 millió magyarra vetítve 323 ezer magyar tanulónak kellene lenni. A különbözet 125 ezer fő, ennyivel kevesebb gyermek született, továbbá sokan elköltöztek az országból, továbbá sok magyar gyermek román iskolába jár. Az országban 277.666-an járnak egyetemre, 4,8 %-uk kisebbségi, ez 13.300 hallgatót jelent. A jelentés második részében már 14 ezer kisebbségiről van szó. Ráadásul ezek az adatok eltérnek az Adevarulban megjelent, Murvai László minisztériumi főosztályvezetőre hivatkozó adatokról. /Szilágyi Aladár: Egy jelentés és ami mögötte van. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 14./
1999. május 14.
Először ülésezett a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének március végén megválasztott új Igazgatótanácsa, rendhagyó módon ezúttal a kolozsvári Sajtóházban. Elfogadták egyebek mellett az egyesület idei költségvetését, illetve tevékenységi tervét. Változásokat eszközöltek a Spectator Alapítvány, illetve a támogatások odaítélésében illetékes Sajtószaktestület személyi összetételében. Az egyesület megkereséssel fordul az Állandó Magyar Értekezlethez, kérve, hogy hozzon létre sajtó-szakbizottságot. /Először tartott ülést a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének új Igazgatótanácsa. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 14./
1999. május 14.
Megjelent a Bagolyvár /Nagyvárad/ című lap idei első száma, melyben a Bolyai Egyetem történetéről lehet olvasni, továbbá pályázatokról, továbbtanulási lehetőségekről adnak hírt. A Bagolyvár a TITUSZ /Tízen Túliak Országos Szövetsége/ kiadványa. /Titusz-hír. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./
1999. május 14.
A kormány a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal által előterjesztett sürgősségi rendeletet fogadott el 36, egykor a magyar, a német, a zsidó, a görög, a szerb, a szlovák és az ukrán kisebbség közösségi vagy egyházi tulajdonát képező ingatlan visszaszármaztatásáról. A mellékletben a gyulafehérvári katolikus érsekség három, a szatmárnémeti, nagyváradi és temesvári katolikus püspökség két-két, az erdélyi, illetve a királyhágómelléki református egyházkerület ugyancsak két-két, az unitárius és az evangélikus egyház pedig egy-egy ingatlannal szerepel. Többek között, visszakerül eredeti tulajdonosához a gyulafehérvári Katolikus Teológia épülete, a kolozsvári Református Kollégium, a kolozsvári Unitárius Püspökség székhelye, a temesvári római katolikus középiskola, a szatmárnémeti római katolikus Konviktus, a nagyváradi Szent József-kórház, a dévai ferences rendház, a zilahi református művelődési ház, valamint a marosvásárhelyi leánygimnázium. A sürgősségi kormányrendelet alkalmazására egy bizottságot hoznak létre. A bizottság hatásköre kiterjed újabb visszaszármaztatási kérések megvizsgálására is. /Bartunek István: Kisebbségi és egyházi javakat adnak vissza. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 15./
1999. május 14.
Nagyváradon, az Ady Endre Középiskolában mutatta be dr. Kozma Dezső legújabb tanulmánykötetét, Irodalom - korok fordulóján a címe. Különböző konferenciákon elhangzott előadásait tartalmazza a kötet. Ez a harmadik része tanulmánygyűjteményének. Az első /Klasszikusok Erdélyben/ a magyar irodalom nagyjainak utóéletét, a második /Erdélyi utakon - régi magyar kolozsvári arcok/ egy korszak szellemi keresztmetszetét örökítette meg, a legújabb pedig Madách Imre, Vajda János, Mikszáth Kálmán, Ady Endre és más írókkal foglalkozik. /Irodalom egy kicsit másként. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 15./
1999. május 18.
A temesvári református magyarság az Új Ezredév nevet adta tervezett templomának, egyházi központjának. Szekernyés János helytörténész visszatekintett a vidék reformátusainak múltjára. 1552-ben Temesvár török kézre került, de nem szakadt meg teljesen a protestáns hitélet. A törökök vallási szempontból türelmesek voltak, de a templomokat elvették. Temesközben tartották az első zsinatot, és a térségben választották 1549-ben Gönczi Máté személyében az első magyar protestáns püspököt is. 1867 után gyors fejlődésnek indult Temesvár, erős magyarosodási folyamat kezdődött. - Szekernyés János a temesvári református egyházközség történetének a megírásán dolgozik. /Út a templomépítésig. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 18./
1999. május 20.
A Román Hírszerző Szolgálat tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság közleményben fejezte ki elégedetlenségét Frunda György szenátornak a hazai titkosszolgálatokról elhangzott kijelentései miatt. A bizottság szerint a szenátor állítása, miszerint Romániában nagyon sok titkosszolgálat létezik, téves, mivel mindössze három, szigorúan szabályozott hírszerző szolgálat működik. Arra a kijelentésre, miszerint ezek a titkosszolgálatok nem kizárólag költségvetési finanszírozást élveznek, a bizottság tagjai leszögezik, hogy az RHSZ tavalyi költségvetésen kívüli alapjai mindössze a 0,5 százalékát teszik ki az összalapnak, ez pedig az olyan szolgáltatások ellenértékéből származik, mint a titkos levelezés és értékek szállítása, védelem biztosítása stb. Az RHSZ tevékenységének az ellenőrzésében tapasztalt úgymond "fogyatékosságokról" a bizottsági tagok aláhúzzák, hogy a titkosszolgálatok munkájukat évente jóváhagyott program szerint fejtik ki. /Tiltakozás Frunda kijelentései miatt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./ Megjegyzés: Romániában kilenc titkosszolgálat működik. Cornel Ivanciuc, az Academia Catavencu lap munkatársa szerint kilenc titkosszolgálat létezik Romániában. Felsorolta ezeket a szolgálatokat. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. ápr. 12./
1999. május 21.
Az 1998. évben tovább csökkent a Királyhágómelléki Református Egyházkerület híveinek lélekszáma: összesen 2424 keresztelés történt és 4503 temetés, tehát az év végére 2079 fővel voltak kevesebben. A legnagyobb mértékű a fogyatkozás a bihari egyházmegyében /653 fő/, a legkisebb a szilágysomlyói egyházmegyében /56 lélek/. /Partiumi Közlöny (A Királyhágómelléki Református Egyházkerület hivatalos lapja, Nagyvárad), máj. 21./ Megjegyzés: 1997-ben nagyobb mértékű volt a fogyatkozás, amely 2455 főt tett ki. /Partiumi Közlöny (A Királyhágómelléki Református Egyházkerület hivatalos lapja, Nagyvárad), 1998. márc. 24./
1999. május 24.
Milyen segítséget tud a magyar kormány nyújtani abban, hogy Erdély gazdaságilag megerősödjön? - kérdezte Gui Angéla Németh Zsolt államtitkárt. Ebben szerepet vállalhat a megújuló Új Kézfogás Közalapítvány, illetve azok a magyarországi multinacionális cégek, amelyek képesek tőke kihelyezésére. - A Budapest-Bukarest autópályával kapcsolatban közismert a magyar kormány álláspontja: mi egy Kolozsváron át vezető autósztráda megépítését ösztönözzük, de tudjuk: Romániának úthálózata fejlesztésére vonatkozóan másfajta elképzelései vannak. Vannak előremutató törekvések a román úthálózat fejlesztésében, Bánffyhunyad és Nagyvárad között például érezhetően jobb az út, Marosvásárhely és Csíkszereda között azonban sajnos szinte járhatatlan. A közlekedési infrastruktúra fejlesztése a két ország között a bilaterális együttműködés nagyon fontos területe kell hogy legyen. Németh Zsolt sikeresnek tartja az RMDSZ kongresszusát. Előremutató politikai nyilatkozatokat és állásfoglalásokat hoztak, amelyek mind az autonómia, mind a délszláv válság, s a térség integrációs viszonyainak vonatkozásában orientálóak lehetnek nemcsak a romániai magyarság, hanem a román politikum egésze számára is. Gratulált Markó Béla újraválasztásához. "Minden bizonnyal elgondolkodik majd, hogy az egyharmados ellenszavazat mire és minek szól". "Az a tény, hogy nemcsak a külügy területi felelőse, hanem Dávid Ibolya igazságügyminiszter asszony is jelen volt, azt jelzi, a magyar kormány a legmagasabb protokolláris szinten kezelte az RMDSZ-t. Az elmúlt egyéves tevékenységünk alapvetően igazolja azt az álláspontot, miszerint a magyar kormány elkötelezett a határon túli magyarság támogatása és szülőföldön való megmaradása mellett." "Az önálló politizálás egyrészt lehetőség, másrészt felelősség. Mi nem kívánunk a romániai magyarság helyett dönteni, ez az ő lehetőségük és felelősségük. De ha a jogállamiság keretei között alkotja meg célkitűzéseit, akkor számíthat a magyar kormány támogatására." /Gui Angéla: Az RMDSZ Kongresszusának üzenete iránymutató lehetne a román politikum számára is. Interjú Németh Zsolttal, a Magyar Külügyminisztérium politikai államtitkárával. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 24./
1999. május 25.
Kerekes Károly Maros megyei képviselő feltette a kérdést Constantin Dudu Ionescu belügyminiszternek: igaz-e a csendőrök főparancsnokának, Anghel Andreescu dandár-tábornoknak Marosvásárhelyen tett látogatásakor mondott állítása, hogy a gyorsegységeken belül a szeparatisták elleni harcra kiképzett csoport is fog működni? A képviselőnek adott miniszteri válaszban az állt, hogy a főtiszt ilyesmit nem mondott, és ilyen kommandók létesítéséről szó sincs. - A Recurs című lap azonban lehozta Andreescunak a csendőrök előtt akkor elmondott beszédét. Egy részlet: "Erőltetett menetben végigjártam Brassó, Hargita, Kovászna és Maros megyéket. Ezeknek kétségtelenül van egy specifikuma. Valakiket zavart, hogy Brassóban létrehoztunk egy ilyen egységet, Kolozsváron egy másikat - amelyet a következőkben látogatok meg -, és itt is létesítünk egyet. Kinyilatkoztattam és most is hangsúlyosan kimondom, hogy ezeket az egységeket felhasználjuk a terrorista, diverzionista és szeparatista akciók ellen. Ne ringassák magukat abban az illúzióban, hogy békén hagyjuk őket, és nem teszünk eleget a kötelességünknek. Állítom azt, hogy nehéz napjai lesznek annak, aki a román állam ellen cselekszik." Kerekes képviselő újabb interpellációjában erre hivatkozott. - Andreescu dandártábornok tehát valamit elkottyantott. Az sem kizárt, hogy a csendőrgenerális tudatosan "kotyogott". Figyelmeztetésképpen. /Román Győző: A kotyogós tábornok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 25./
1999. május 25.
A NATO koszovói beavatkozása teljességgel új kontextusba helyezi a Kárpát-medencei magyarság törekvéseit, állapította meg Borbély Zsolt Attila. Ez a fordulat Molnár Gusztáv szerint az, hogy "a NATO egyértelműen az emberi és kisebbségi jogokat részesíti előnyben a nemzeti szuverenitással szemben" (Szabadság, április 28.) Ezért kulcsfontosságú, hogy ne simuljanak bele a román kormánypropagandába, írta Borbély Zsolt Attila. Most elhivatott, bátor vezetésre van szükség. Kincses Elődöt tartja alkalmas vezetőnek. Bízik abban, hogy az RMDSZ kongresszusán "kivehetjük a kormányrudat azok kezéből, akik hat év alatt nem voltak képesek a két évre tervezett, saját hatáskörbe tartozó programpontokat teljesíteni..." /Borbély Zsolt Attila: Sorsforduló. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 25./ A cikk a kongresszus előtt született.
1999. május 25.
Május 14-én elhunyt Antal Pál, a marosvásárhelyi bábozás atyja, mestere, a bábszínház alapító rendezője. Antal Pál 1925-ben született Gyimesközéplokon, Marosvásárhelyen végzett pedagógiai főiskolát, 1949 óta dolgozott megszakítás nélkül a ma Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház nevet viselő intézményben, keze alatt kiváló bábosok számos nemzedéke nevelődött. /Függöny. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 25./
1999. május 31.
Máj. 26-án Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban bemutatták a Takács Gábor által írt és szerkesztett Tizenöt erdélyi művész /Scripta Kiadó, Nagyvárad/ című könyvét. Az érdeklődők megtekinthették egyben a könyvben szereplő művészek munkáinak néhány kiállított darabját. Olyan művészek munkáival találkozhattunk, mint Aranyossy György, Balaskó Nándor, Barcsay Jenő, Bardócz Lajos, Fuhrmann Károly, Incze János Dés, Jakabos Olszefszky Imola, Korondi Jenő, Kopacz Mária, Kraus Pap László, Kusztos Endre, Mohy Sándor, Szederjesi András, Székely Géza, Takács Gábor és Tirnovan Vid. /Minden itt termett (a XX. század közepén, a század második felében). = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./
1999. június 1.
A Bethlen Alapítvány és annak megálmodója, létrehozója és lelke, gróf Bethlen Anikó neve az utóbbi években fogalommá vált Marosvásárhelyen és környékén. 1938-ban született, Kolozsváron. Apja Kolozsváron az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületének titkáraként dolgozott, gazdatanfolyamokat szervezett. 1945-ben gyermekparalízis következtében Bethlen Anikó megbénult. A kommunista rendszerben, 1949-ben olyan bélyeget, stigmát ragasztottak családjukra, amelytől immár soha az életben megszabadulni nem tudtak. Nagyszülei nyugdíj és megélhetés nélkül, orvos anyám és gazdamérnök apám munkahely hiányában egzisztencia nélkül maradtak. Apja rendes munkahelyet soha nem kapott. Alkalmi földmunkásként, bútorgyári rakodómunkásként dolgozott. Marosvásárhely "fekete márciusa" rádöbbentette arra, hogy még hosszú az út addig, amíg egyenlő jogokat élvezhetnek többségi nemzetbeli honfitársaikkal. A sajátosan alakuló romániai helyzet következményeként ma már sehol a világon sem vagyunk szívesen látott vendégek. Lassan már az anyaországban sem. - Hamar belátta, hogy a hátrányos helyzetű emberek, testi fogyatékosok támogatása -, a megfelelő jogi keretet egy alapítvány jelenthetné. Nincs pénzük, sem gazdag pártfogójuk. 1996-ban bejegyezték az alapítványt. Sikerült egy többé-kevésbé rokkant emberekből álló csoporttal elsajátíttatniuk a könyvkötőszakma tudományát. Tevékenységük másik területe a különböző külföldi gyógyszerek beszerzése és a rászorulókhoz történő eljuttatása. Nincs megfelelő székhelyük. Ez inkább a hivatalos szervek, állami intézmények esetében érzékelhető hangsúlyozottabban. Civil szervezetekkel, magánszemélyekkel sokkal gördülékenyebb az együttműködés. /Szentgyörgyi László: Beszélgetés gróf Bethlen Anikóval. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 1./
1999. június 1.
A Fekete-Körös-völgyi magyarság 1996-ban határozta el egy belényesi szórványközpont építését. Május 29-én ünnepélyes keretek között avatták fel Belényesen a Megmaradás Házát. Az ünnepségen részt vettek Kőröstárkány, Magyarremete, Belényesújlak, Tenke, Várasfenes, Belényessonkolyos, Diófás, Kisnyégerfalva, Jánosfalva, Magyarcséke képviselői is. A házépítő Zsisku János belényesi lelkész köszöntötte a vendégeket, és beszámolót tartott a szórványközpont építési költségeiről, megköszönve minden segítséget, amellyel hozzájárultak mind a református hívek, mind a holland testvérgyülekezet. Az ünnepségen Kun József helybéli születésű miskolci író, irodalomtanár bemutatta legújabb könyvét, A tárkányi sudártorony címűt, amely az ő gyűjtésében a Fekete-Körös-völgyi specifikus folklórból nyújt ízelítőt. A Belényes, te drága című könyvéért a ma már nagy többségben románok lakta városka díszpolgárává fogják avatni. Végül pedig szórványkonferenciát tartottak pedagógusok, értelmiségiek részvételével, ahol megbeszélték a régió magyarságának legfontosabb problémáit. /Szakács Árpád: A Megmaradás Háza. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 8./
1999. június 1.
Gecse Géza, a Határok nélkül /Kossuth Rádió/ szerkesztője vitatta a műsor szerkesztőinek nagyváradi, május 7-ei találkozójáról az Erdélyi Napló május 18-ai számában megjelent beszámoló állításait. Való igaz, hogy késtek. Az, hogy két nap alatt Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Nagyváradon nemcsak határon túli munkatársainkat keressük fel, hanem közönségtalálkozót is tartsunk, nem "egy olümposzi alászállás" volt, hanem őrültség. Nem "pipáltunk ki" semmit, írta. Az elkövetkező néhány hónap feladata, hogy igazi közönségtalálkozókat szervezzenek. Gecse Géza nem mondta, hogy "kárpát-medencei szakértő". Nem azon "lepődtem meg fölöttébb", hogy "a vásárhelyi újságírók a román hírműsorokat is hallgatják" - mert az természetes -, hanem azon, hogy a vásárhelyi magyarokat képes átcsábítani a nyilván érdekesebb román nyelvű hírmagazin, ami éppen az MTV 2 és a Duna TV kudarca, /Gecse Géza, Kossuth rádió, Budapest: Fontoskodók? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 1./
1999. június 1.
Az idei Varadinum keretén belül immár harmadszorra szervezte meg a nagyváradi Sulyok István Református Főiskola diákszervezete az Erdélyi Egyetemi és Főiskolai Diáknapokat, ezúttal a Nagyvárad melletti Hegyalján. A rendezvény fő célja az volt, hogy minél szorosabb együttműködést előmozdítsanak az országban és a határokon túl működő magyar ifjúsági szervezetek között. A tábort Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő nyitotta meg. Beszédet mondott a diákszövetség elnöke, Pajzos Csaba is. Ifjúsági fórumot vezetett Sógor Csaba madéfalvi lelkész, aki egyben a Magyar Ifjúsági Diákfórum elnöke is. Kallós Zoltán neves néprajzkutató riportfilmet vetített Templomok és iskolák címmel a csángómagyarok erőszakos asszimilálásáról. /Nagyálmos Ildikó: Politikamentes sziget. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 1./
1999. június 1.
A nagyváradi Literator Könyvkiadó Fábián Imre szerkesztésében jelentette meg Gellért Sándor hagyatékából A magyar Kalevala énekei című költemény eredetijét. Ugyanis a Kriterionnál 1983-ban kihozott, "válogatott" verseket tartalmazó kötet csak "részleteket" kínált a 12 versciklusból álló magyar Kalevalából. Pontosabban a részletek részleteit, s azokat is több helyütt megmásítva. Gellért Sándor azon poéták közé tartozik, akiknek minden kényszerpálya ellenére az életük is műalkotás. Gellért Sándor költészete kétarcú: egyrészt egy sajátos, összetéveszthetetlen mitikus világ felmutatása, másrészt tényköltészet. - Üdvös volna legalább életműve majdani kritikai kiadásához egy Gellért-glosszáriumot csatolni, nem csak a szövegeiben gyakori tájszavak miatt: a mikolai poéta nyelvi leleményei is megérdemelnék a Gellért-szótár összeállítását.- Ugyancsak a Literator könyvműhelyből rövidesen kikerül egy újabb Gellért-kötet: A magyarok háborúja. /Szilágyi Aladár: Búvópatak a felszínen. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 1./
1999. június 3.
Jún. 3-án Zilahon rendezték meg A vállalkozó önkormányzat címmel a VII. Partiumi Önkormányzati Konferenciát. Több mint száz RMDSZ-es polgármester, alpolgármester, kormánymegbízott, megyei, városi és községi tanácsos gyűlt össze. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke emlékeztetett az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) megalakulása óta tapasztalt változásokra. Demeter János helyettes kormányfőtitkár szerint rá kell hangolódni a választások hangulatára. A politikus arra figyelmeztetett, hogy az OÖT létezése, az ott folyó munka lehetővé teszi, hogy az önkormányzati tisztségviselők valóban "településgazdák" legyenek. Dr. Csapó I. József szenátor arra keresett megoldást, hogy miként segíthetnék az önkormányzatok a mezőgazdaság fejlődését. Szilágyi Zsolt képviselő arra kérte az Ügyvezető Elnökséget, erősítse meg az Önkormányzati főosztályt, és hogy jogászok, közgazdászok bevonásával alakítson munkacsoportot, amely segíti a honatyákat az önkormányzati keretet tágító, az adórendszert átalakító törvénytervezetek kidolgozásában. /Településgazdák tapasztalatcseréje. = Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 4./ A hirtelen elnyert helyi pénzügyi autonómia teljesen váratlanul és felkészületlenül ért valamennyi önkormányzatot, amikor teljes pénzügyi csőddel kell szembenézniük. Az előadások zöme a helyi pénzügyi és közigazgatási törvény dicséretéről szólt, azzal a megjegyzéssel, hogy a jelenlegi konjunktúrában ennyit tudott elérni az RMDSZ. A hozzászólásokból azonban nyilvánvalóvá vált, hogy óriási űr tátong a parlamenti és kormánymegbízottak elméleti politizálása és a helyhatósági gyakorlattal megküzdő, és sok helyen már a hivatal bezárásának kényszerével számoló polgármesterek, tisztségviselők között. A bírálat miatt a meghívottak sértve érezték magukat. /A Partiumi Önkormányzati Konferencia nem sok vigaszt nyújtott a polgármestereknek. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti),. jún. 7./
1999. június 4.
A Resicabányán kiadott Vita Catolica Banatus című vallásos kiadvány 1999/6. száma érdekes statisztikai adatokat közölt a romániai katolikus társadalomról. Az ország területén jelenleg 1 242 000 római katolikus él 6 egyházmegyében, míg a görög katolikusok száma 5 egyházmegyében 846 000 lélek, 623 ezerrel több, mint az 1992-es népszámlálás idején. Az akkori adatokhoz viszonyítva a római katolikusok lélekszáma 80 ezerrel nőtt. A római katolikusok közül a gyulafehérvári érsekség területén 542 ezer, a bukaresti érsekség területén 105 ezer, a váradi, illetve a szatmári püspökségén egyaránt 108 ezer, a temesvári püspökségén 112 ezer, a jászvásári érsekségén 267 ezer katolikus él. Görög katolikus vonatkozásban a Gyulafehérvár-Fogaras érsekséghez 354 ezer, a Kolozsvár-Szamosújvár püspökséghez 200 ezer, a lugosihoz 60 ezer, a váradihoz 100 ezer, a máramarosihoz 132 ezer hívő tarozik. A római katolikusok 974 pappal, a görög katolikusok 704 pappal működnek. A szerzetes-, illetve az apáca-rendek száma az előbbieknél 21 férfi és 74 női, az utóbbiaknál 12 férfi és 30 női rend. A statisztika nem jelölte, de tudnivaló: a legtöbb magyar római katolikus a gyulafehérvári érsekséghez, míg a legtöbb görög katolikus a máramarosi püspökséghez tartozik. A nemzetiségek vonatkozásában a leggazdagabb a Temesvári egyházmegye, ott ugyanis magyar, német, román, horvát, cseh, bolgár római katolikusok és körükből kikerült papok vannak. /Katolikusok Romániában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
1999. június 7.
Jún. 5-én Bukarestben román-magyar labdarúgó-mérkőzés volt, a románok győztek. A mérkőzés előtt a román lapok egy része a nacionalista indulatokat szított: a Sportul Romanesc napok óta a "Magyarország elleni háborúról" írt, a Gazeta Sporturilor pedig kiemelt helyen szólaltatta meg Gheorghe Funart, aki szerint "a magyarok a génjeikben hordják a gyávaságot", illetve Corneliu Vadim Tudor szenátort, a Nagy Románia Párt elnökét, aki úgy vélekedett, hogy "végre eljött az ideje annak, amikor a magyarok megbánják, hogy eljöttek Ázsiából". Az ehhez hasonló kijelentésektől különben a politikai napilapok által közölt összeállításokban megszólaltatott ellenzéki és kormánypárti politikusok sem maradtak le. - A sajtókampánynak nem is maradt el a hatása. Kolozsváron - az ország valamennyi nagyvárosához hasonlóan - szintén hajnalig tartott az "örömünnep", amelynek fő színhelye a Bocskai (Avram Iancu) tér volt. Ide igyekeztek azok is, akik a Fő téren elhelyezett 12 méter átmérőjű képernyő előtt drukkolták végig a játszmát. A szurkolók mintegy ezer fős csoportja a meccs utáni rivalgás közepette magyarellenes jelszavakat üvöltözött, és kövekkel dobálták Kolozsváron a magyar főkonzulátus épületét, amelynek több ablaka is betört. A randalírozók egy csoportja ugyanakkor felhasította egy, a polgármesteri hivatal előtt parkoló Hargita megyei rendszámú autóbusz kerekeit. A hírügynökség szerint a Kolozs megyei rendőrség vizsgálja az ügyet, azokat pedig, akik a főkonzulátus épületének megtámadói között voltak, csendháborításért megbírságolják. Bitay Károly magyar főkonzul nem volt hajlandó kommentálni az incidenst. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület tájékoztatási szolgálata arról értesítette az MTI bukaresti irodáját, hogy a találkozót követően ismeretlen személyek bezúzták Nagyváradon az egyházkerület püspöki épületének néhány ablakát. /Országszerte hajnalig ünnepelték a román válogatott győzelmét. Kolozsváron betörték a magyar főkonzulátus ablakait. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./
1999. június 7.
A szenátus június 7-i ülésén Puskás Bálint Zoltán szenátor politikai nyilatkozatot terjesztett elő azokkal az erőszakos, soviniszta-nacionalista megnyilvánulásokkal kapcsolatban, melyeket a június 5-i román-magyar labdarúgó mérkőzés nyomán lehetett tapasztalni egyes erdélyi városokban. A román csapat győzelmének ünneplése magyarellenes, a romániai magyarsággal szembeni, fenyegető demonstrációba csapott át. Kövekkel dobáltak meg Nagyváradon egyházi hivatalokat, Kolozsváron többek között a Magyar Színházat, és megrongáltak Hargita megyei rendszámú gépkocsikat is. A magyarságot fenyegető erőszak reális veszélyéről lehet beszélni. Az RMDSZ ismételten hangoztatni kívánja, hogy az efféle sovén-nacionalista megnyilvánulások gerjesztői az etnikumközi feszültségeknek s az alkotmányos rend és a jogállam destabilizálásához vezethetnek. Erőteljesen tiltakozik az ilyen tendenciák felerősödése ellen - mondotta az RMDSZ háromszéki szenátora. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 7. - 1489. sz./
1999. június 8.
Az 1922-ben alapított Magyar Kisebbség új sorozatának 15. számával, amely egyben az idei első, immár ötödik évfolyamába lépett. Nemzetpolitikai szemleként jelenik meg Kolozsvárott, Tamás Sándor főszerkesztőként jegyzi. A legfrissebb szám a Külpolitika, euroatlanti és összmagyar integráció alcímet viseli. Többen hozzászóltak az előző számban megjelent vitaindító Szilágyi Zsolt-dolgozathoz (Külpolitika, határon túli magyarok és jószomszédság). /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 8./
1999. június 8.
Nagy sikerrel mutatta be új műsorát, A csodálatos furulya című táncjátékot május 31-én Csíkszeredában a Hargita Székely Népi Együttes. Ezzel először próbálkozott a táncszínház műfajával az együttes. /Hargita Székely Népi Együttes. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 8./
1999. június 8.
Új magyar nyelvű kiadvány látott napvilágot, a biogazdálkodók magazinja, a Bioterra. A kis formátumú folyóiratot háromhavonta adja majd ki az 1997-ben alakult Romániai Biogazdálkodók Bioterra Egyesülete, amelynek székhelye a Kolozs megyei Magyarlónán van. A lapot Bódis András felelős szerkesztőként, Albert Imre felelős kiadóként jegyzi. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 8./
1999. június 9.
A Kolozsvári Nyilatkozat tervezete: A magyarországi antikommunista ellenzék és a demokratikus román emigráció képviselői által aláírt Budapesti nyilatkozat - melyet teljességében elfogadunk - 10. évfordulóján mi, románok, magyarok és németek, akik úgy ítéljük, Erdély komplementáris, kulturális és vallási pluralizmusú területéhez való tartozásunk legalább annyira fontos, mint maga nemzeti identitásunk és az alapvető történelmi premisszája annak, hogy az Egyesült Európa polgárai lehessünk, részesei lévén ama societas civilis-nek, mely Erdélyben már a 17. és 18. században felemelte szavát a polgári jogok biztosításáért, konstatálva, hogy a politikai pártok és szervezetek képtelennek bizonyultak új és gyökeres megoldásokat találni arra, hogy megkönnyítsék az ország kilábalását a mélyülő válságból és lezárják a recentralizáció, az Európa-ellenes restauráció útját, síkra szállunk azért, hogy kezdődjék nyílt vita Erdély és a Bánság közigazgatási autonómiájának távlatairól - Románia keretében, regionális törvényhozó gyűlésekkel, amelyek a jövőben a központosított állam modelljének valós alternatíváját képezik, lehetővé téve a történelmi régiók gazdasági, művelődési és politikai érdekeinek érvényesülését, az erdélyi civil társadalom és egyházak képviselőinek, hazai és külföldi szakértők részvételével alkotmányozó bizottságot hozzanak létre, mely átfogó, magas tudományos szintű okmányt dolgozzon ki az új közigazgatási egységek és az illető törvényhozó gyűlések hatásköréről, tiszteletben tartsák a román állam nemzeti szuverenitását és területi épségét és a hatalom központi szervei csorbítatlanul gyakorolhassák kompetenciáikat a külpolitika, a honvédelem és a pénzügy terén. Valamennyi román történelmi tartománynak joga legyen a devolúció és a szubszidiaritás elveire épülő regionális intézményekhez. Teljes mértékben értékesüljön Erdély - ahol a lakosság harmada az ország nemzeti össztermékének 55 %-át valósítja meg - húzó szerepe Románia európai integrációs folyamatában. Biztosíttassék Erdély valamennyi nemzeti közösségének jogegyenlősége, melyek megfelelő intézményekkel és pontosított és pontosított törvényes kompetenciákkal kell hogy rendelkezzenek és pontosított törvényes kompetenciákkal kell hogy rendelkezzenek nemzeti kultúrájuk és nyelvük fennmaradása és fejlődése biztosítása végett. Valódi, a közös érdekekre, a kölcsönös tiszteletre és a nemzeti közösségeink közötti együttműködésre alapozó partnerség jöjjön létre, mely regionális szinten megvalósulva a Románia és Magyarország, illetve a Románia és Németország közötti gazdasági, művelődési és politikai kapcsolatok erősítésének szilárd alapját képezheti, mely kapcsolatok stratégiai fontosságúak annak biztosításában, hogy Románia valamennyi európai struktúra tagja lehessen. Aláírják: Alexandru Cistelecan - irodalomkritikus, Marosvásárhely; Alexandru Vlad - író, Kolozsvár; Ion Muresan - költő, Kolozsvár; Traian Stef - író, Nagyvárad; Daniel Vighi - író, Temesvár; dr. Paul-Jurgen Porr - orvos, Kolozsvár; Paul Phillippi - történész, Nagyszeben; Bakk Miklós - politológus, Lugos; Horváth Andor - irodalomtörténész, Kolozsvár; Tánczos Vilmos - néprajzkutató, Kolozsvár. Az alábbi személyek és szervezetek csatlakoznak a nyilatkozathoz: az 1989. június 16-i Budapesti nyilatkozat aláírói. Sabin Gherman elnök és Marius Avram alelnök - Pro Transilvania Alapítvány; Toró T. Tibor elnök és Szilágyi Zsolt alelnök - az RMDSZ Reform Tömörülése. (Az Adevarul nyomán; fordította: Ferencz L. Imre) /A Kolozsvári Nyilatkozat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./
1999. június 15.
Szinte kórusban határolódott el az ország politikai elitje attól a "Kolozsvári Nyilatkozattól", mely Erdély, a Bánság és a Részek (Partium) közigazgatási autonómiája mentén kívánta vitára késztetni a hazai politikumot. Az aláírókként megjelölt politikusok közül tulajdonképpen csak Bakk Miklós lugosi önkormányzati képviselő, az RMDSZ helyi szervezetének alelnöke ismerte el, hogy köze van a dokumentumhoz. Bakk Miklós hangsúlyozta, a nyilatkozat lényegében folytatása a Nagy Imre újratemetésekor 1989 júniusában elfogadott román-magyar nyilatkozatnak. Ez utóbbi, öt hónappal Ceausescu bukása előtt kinyilvánította, hogy Erdélynek a kulturális és vallási pluralizmus modelljévé kell válnia. Biztosítania kell mindegyik nemzet jogát az autonóm képviselethez és a kulturális autonómiához. Azt a dokumentumot magyar oldalról többek között Bíró Gáspár, Csoóri Sándor, Für Lajos, Jeszenszky Géza, Molnár Gusztáv, Kulin Ferenc, Mészöly Miklós, Göncz Árpád, Mécs Imre, Szent-Iványi István, Szabad György, Vásárhelyi Miklós és mások is aláírták, a román emigrációból pedig Mihnea Berindei, Ariadna Combes, Ion Vianu, Dinu Zamfirescu, Doru Braia, Matei Cazacu, Paul Goma, I. Mihály király, Virgil Ierunca, Eugène Ionesco, Monica Lovinescu és mások látták el kézjegyükkel. Amint Bakk Miklós az Erdélyi Naplónak kifejtette, a mostani nyilatkozattal az volt a szándékuk, hogy vitát csiholjanak a román állam szerkezeti alkotmányos reformjáról, ráirányítsák a figyelmet e reform szükségességére. A nyilatkozat a szubszidiaritás és a devolúció elvét követve azt szorgalmazza, hogy a döntések Romániában is mennél közelebb kerüljenek a helyi közösségekhez. Értelmezése szerint a nyilatkozat egy olyan államszerkezeti reformra utal, amelyben a központi kormányzat hatáskörében csupán a külpolitika, a honvédelem s a fontosabb pénzügyi (államháztartási) döntési jogkörök maradnának meg, a többi hatáskör átszállna a tartományokra, melyek e jogkörök mellett rendelkeznének a saját intézményrendszer kialakításának a szabadságával is. Az ország ilyen berendezkedése teljesen új keretet nyújtana a kisebbségi kérdés rendezésének is. Bakk Miklós szerint rendőrállami reflexekről árulkodna, ha eljárás indulna a kolozsvári nyilatkozattervezet néhány föltételezett aláírója ellen. - A Kolozsvári Nyilatkozat szövege a legrosszabb hiszemű értelmezés esetén sem fogható fel úgy, hogy ez érdekek, értékek valamelyikét sértené. /Gazda Árpád: A vállalt dokumentum. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 15./
1999. június 15.
A május 21-22-én Kolozsvárott tartott idei Szabédi Napokra tért vissza az Erdélyi Napló egyik írása. Az eszmecsere témája fontos volt: Írói hagyatékok sorsa - irodalmi gyűjtemények helyzete a Kárpát-medencében és Nyugaton. Dávid Gyula az erdélyi magyar irodalmi örökség sorsának és pusztulásának a helyzetképét vázolta fel. A kolozsvári Egyetemi Könyvtárnak 1989-ben még 84 magyar alkalmazottja volt, míg 1999-ben már csak 16 (takarítószemélyzettel együtt!). Dávid Gyulát az Erdélyből főleg az utóbbi 15-20 évben kimenekített hagyatékok sorsa, holléte, hozzáférhetősége aggasztja. /Zuh Imre: Nemzetben és Európában gondolkodott. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 15./
1999. június 21.
1996-ban frissensült román elnökjelöltként Frunda György azt nyilatkozta a kolozsvári Szabadságnak, hogy ő volt Tőkés László ügyvédje. A Romániai Magyar Szó május 29-30-i számában Frunda e kérdésben árnyaltabban próbálja elkendőzni az igazságot, vagyis azt, hogy nem vállalta el Tőkés László védelmét. Frunda egy halottra, néhai Cziprián Zoltán ügyvédre hivatkozott, azt állítván, hogy a temesvári bíróságra beadott védekező iratot ő kiegészítette. Ez az állítás nem felel meg a valóságnak. Cziprián Zoltán fiát fizikából én tanítottam és készítettem a felvételire. 1989 tavaszán, amikor látszott az, hogy a testvérem, Tőkés László temesvári lelkész elleni hajsza előbb- utóbb a bíróságon fog folytatódni, Cziprián Zoltán felajánlotta, ha Tőkés Lászlónak ügyvédre lesz szüksége, elvállalja a képviseletét. 1989 augusztus-szeptemberében amikor Papp László nagyváradi püspök beindította a temesvári kilakoltatási pert, Cziprián Zoltán szavának állt, és megszerkesztette a válasziratot, amelyet elküldött a bíróságra. A kilakoltatási ítélet meghozatala után közölte velem azt, hogy betegsége miatt a fellebbezési tárgyalásra nem vállalja el a képviseletet. Ekkor Tőkés András felkereste Frunda Györgyöt, aki azonban nem vállalta el az ügyet, ezután Kincses Elődhöz fordult, aki Tőkés András kérésére elvállalta a védelmet, két tárgyalásra is leutazott Temesvárra. Kit akar félrevezetni Frunda szenátor, miért akarja Kincses Előd érdemeit kicsinyíteni, ki biztatja arra, hogy Tőkés László után most már Kincses Elődöt próbálja meg lejáratni? /Tőkés András: Frunda György más tollával ékeskedik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./
