Fennállt a veszély, hogy az oktatási tárca miatt kimaradnak az idei közbeszerzési versenytárgyalásról a magyar, illetve más kisebbségek nyelvén írt számtan- és természetismeret-könyvek, márc. 3-ra kiderült: a nem román kiadású munkákkal ugyanúgy lehet pályázni, mint a románokkal. Előzőleg a Krónika napilap nyomozást indított annak kiderítésére: ki akarja megakadályozni, hogy a magyar kiadók gondozásában megjelenő új elsős és másodikos matematika-, illetve természetismeret-tankönyvek részt vehessenek a közbeszerzési versenytárgyaláson. Szikszai Ildikó, az Ábel Könyvkiadó ügyvezető igazgatója nyilatkozta a Krónikának: a nemzeti kisebbségek csak románból fordított első és második osztályos új számtan- és természetismeret-tankönyveket használhatnak. Péntek János professzor, az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke botrányosnak tartja ezt, „mintha érzékeltetni akarnák, hogy a romániai nemzeti kisebbségek még arra sem képesek, hogy elsős és másodikos tankönyveket írjanak saját nyelvükön” – mondta. Az RMPSZ keretében 1993-ban alakult Erdélyi Magyar Tankönyvtanács egyik alapítója, Székely Győző kolozsvári tanár szerint éppen a magyarság sajátos elvárásai, illetve a kényszerhelyzet vezetett a saját tankönyvkiadók létrehozásához. A bukaresti székhelyű állami tankönyvkiadó 1999-ben megszüntette magyar szerkesztőségét, azóta csak újra kiadott magyar könyvekkel látja el a diákokat. A magyar részleg megszüntetése óta csak az RMPSZ kiadója, az Ábel, valamint a sepsiszentgyörgyi T3 és a kolozsvári Stúdium kiadók adnak ki magyar tankönyveket. Murvai László, az oktatási tárca kisebbségekért felelős vezérigazgatója viszont leszögezte: az oktatási minisztériumban semmilyen tiltás nincs arra vonatkozóan, hogy magyar tankönyvkiadók könyveiből tanulhassanak a magyar gyermekek. Lapzártakor Kötő József jelezte: minden akadály elhárult az elől, hogy a magyar kiadók saját könyveikkel pályázhassanak az idei közbeszerzési liciten. Hozzátette: az új tankönyveket a tárcának is jóvá kell hagynia. /Benkő Levente: Játszanak a tankönyvkiadók idegeivel. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./
2004. március 3.
Bemutatták Bukarestben a Magyar Kultúra Házában Pomogáts Bélának a budapesti Pont Kiadó jóvoltából egyszerre román és magyar nyelven megjelent Épülő hidak (Reconstruirea podurilor) című kötetét, amely a szerzőnek a román-magyar kapcsolatokról írott cikkeit és tanulmányait tartalmazza. Román és magyar oldalról költők, írók, tudósok, fordítók hosszú listáját lehet összeállítani, akik építették a hidakat. A rendszerváltás óta eltelt másfél évtized sem hozott minőségi javulást a kapcsolatokban. Egyik oldalról a „magyar reváns", a magyar veszély felidézésével, másik oldalról a huszonvalahány millió román munkavállaló víziója, akik elözönlik Magyarországot. Azonban a hidak épülnek, jegyezte meg Baranyai Péter. /Baranyai Péter (egyetemi oktató): Épülnek vagy újjáépülnek? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
2004. március 4.
Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért felelős bukaresti bizottság döntése értelmében a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium épületcsoportja az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonába került vissza. Simon János igazgató elmondta: módosítani kell a tanügyi törvényt az új alkotmány szellemében, hogy a felekezeti iskolák is ugyanolyan támogatásban részesüljenek, mint az államiak, mert a magyar tanulók szülei is adófizetői ennek az országnak. A kollégium épülete rossz állapotban van, felújítás szükséges. /Ferencz L. Imre: Örömhír Nagyenyeden. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./
2004. március 8.
Jó döntés született az RMDSZ és a román kormány jóvoltából – közölte az aradi Szabadság-szobor felállításáról hozott bukaresti határozatot kommentálva Dávid Ibolya, az MDF elnöke. "Lehet időről-időre akadályt állítani. Átmenetileg le lehet állítani folyamatokat, azonban az alapvető igazságok előbb-utóbb valóra válnak. Közel nyolcvan évi hányattatás után a Szabadság-szobor is állni fog, a 48-as forradalom és tábornokainak emlékére" – olvasható az MDF elnökének közleményében. /Dávid Ibolya: Jó döntés az aradi Szabadság-szobor elhelyezése. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./
2004. március 8.
Életének 78. évében Budapesten elhunyt Fazekas János /Lupény, 1926. febr. 16. – Budapest, 2004. márc. 8./ politikus és történész. Fazekas János 1945 és 1980 között vezető állami és pártfeladatokat látott el előbb Székelyudvarhelyen, majd Brassóban, Marosvásárhelyen és Bukarestben. A román párt- és állami vezetésben volt KB-titkár, belkereskedelmi miniszter, miniszterelnök-helyettes, de a nyolcvanas éveket már belső ellenzékben töltötte. „Ténykedésének legjellemzőbb jegye mindvégig a kisebbségi jogvédelem volt” – írta róla Sütő András. Az 1989-es decemberi változások után mint nemzetiségi politikusnak még többször kikérték a véleményét, de magyarságához, s egyúttal szocialista elképzeléseihez is ragaszkodó emberként nem jutott szerephez. Egy ideig az Ilie Verdet vezette Szocialista Munkapártban kereste a helyét, de amikor az 1992-es pártkongresszuson a magyar kisebbség védelmében szólalt fel és kifütyülték, kilépett e szervezetből. /Elhunyt Fazekas János. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./ Utolsó éveit Budapesten töltötte, a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából végzett kutatómunkát. Fazekas János szülei szülőfalujában, Magyarandrásfalván nevelkedett. 1943-tól tagja a Kommunista Ifjak Szövetségének és részt vett az antifasiszta mozgalom megszervezésében a Székelyföldön. 1944-ben a Maniu-gárdisták letartóztatták, szabadulása csak a véletlenen múlt. 1945-ben Székelyudvarhelyen volt KISZ-titkár, majd Brassó és Maros tartományi KISZ-titkár lett. 1950–84 között nagynemzetgyűlési képviselő. 1954-től 61-ig a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, 1965–82 között a kormány alelnöke, illetve a minisztertanács alelnöke volt, időközben az élelmiszeripari, illetve a belkereskedelmi tárcát vezette a kormányban. 1989 januárjában Fazekas Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkárhoz fordult az Erdélyi Magyar Nemzeti Kisebbség Szövetsége nevében, felsorolva az erdélyi magyarságot ért sérelmeket, kérve a kisebbségi kérdés nemzetközi szintű rendezését. /Elhunyt Fazekas János. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 9./
2004. március 9.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke a vele készült beszélgetésben a Szabadság-szoborral kapcsolatban leszögezte „a mi múltunknak is helye van Erdélyben”. Amikor visszavonták az engedélyt, sokan azon voltak, hogy meg kell szakítani az együttműködést. Markó is napokig dilemmában volt. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy az előzmények feljogosítanak az együttműködés folytatására. Most láthatja, hogy jó döntés volt. Következetesnek, kitartónak kell lenni, összegezett. Medgyessy Péter miniszterelnök a múlt ősszel Bukarestben határozottan felvetette a szobor ügyét. Medgyessy Péter és Adrian Nastase között született is egyezség. Méltányolni kell az aradi RMDSZ-szervezet helytállását. Az egyetemen a magyar karok létrehozásáról kidolgozott terv az ottani oktatók teljes egyetértésével született. Most viszont az egyetemen a magyar értelmiség nem tud egyetértésre jutni. Markó az önálló karok létjogosultságát megkérdőjelező álláspontok mögött az önbizalom hiányát látja. Szerinte ez mutatja, hogy mit jelent a megosztottság. Ugyanaz történik, mint az RMDSZ esetében. Markó Béla az esszéjére /Egy magyar-magyar egyetértés esélyeiről/ történt reagálásokról kifejtette: néhányan azt keresték, hogy mibe akaszkodhatnak bele. Markó szerint a „magyarországi politikában folyamatosan központi téma a megegyezés, a nemzeti minimum kialakításának szükségessége, hogy be kell temetni az elhíresült árkokat.” Közös stratégia kell, szögezte le újból Markó Béla. Ostobaságnak tartja például azt, hogy Marosvásárhelyen polgármesterjelöltet indítanak az RMDSZ jelöltjével szemben. Markó az erkölcsi tartás fontosságát hangsúlyozta. Markó kijelentette: „a Fideszben jelenleg talán nincs meg a határon túli magyarsággal kapcsolatosan a kellő empátia, vagy pedig kellő távlatosság, hogy a pillanatnyi szimpátiákat tegyék félre. Ugyanis minden párt ösztönösen törekszik arra, hogy a hozzá hasonló ideológiát valló csoportot támogassa, vagy a saját arculatára próbáljon alakítani más politikai szervezeteket. A mi viszonyunk velük most azért nem felhőtlen, mert szerintem egyszerűen másként értelmezik azt, ahogyan a határon túli magyar közösségeknek viszonyulniuk kellene a magyarországi politikai élethez. Az az érzésem, hogy szerintük nekünk is különbséget kellene tennünk az ottani pártok között. Erre mi nem vagyunk hajlandók. Ennek persze rendszerint az a következménye, hogy egy kicsit mindenki neheztel reánk.” Arra a véleményre, hogy baloldalinak mondják az RMDSZ-t, Markó rámutatott: RMDSZ-ben az egyik legerősebb áramlat a kereszténydemokrácia. /Makkai János: Beszélgetés Markó Bélával. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./
2004. március 9.
Megjelent Ürményi Ferenc negyedik, Amit még megélek című könyvét (Marineasa Könyvkiadó, Temesvár, 2004) című könyve. A zsidó származású közgazdász, szociológus és író életének közérdeklődésre számot tartó eseteit vetette papírra. Nyolcvan éve ellenére nyoma sincs benne az idősekre jellemző rezignációnak. A háború alatt munkaszolgálatos volt. Huszonöt évig dolgozott Bukarestben az Oktatási Minisztériumban főtanfelügyelőként. Családtörténeti írásaiban megemlékezett nagynénjéről, a kiváló temesvári matematikusról, Neumann Máriáról. A magyarul kitűnően beszélő Ürményi román nyelvű szövegét fordítóra bízta, aki bántó tükörfordításokkal lepi meg az olvasót. /Szekernyés Irén: Egy élet történései. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 9./
2004. március 10.
Márc. 9-én újabb együttműködési megállapodást írt alá Bukarestben Markó Béla, az RMDSZ elnöke, valamint Adrian Nastase miniszterelnök, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PDS) elnöke. Az előző három évben is kötöttek protokollumot. Két fontos kérdésben húzódott el sokáig a vita az RMDSZ és a PSD között. Az egyik az aradi Szabadság-emlékmű megoldatlan helyzete, a másik pedig a kolozsvári Babes-Bolyai Végül a kormány határozatot hozott arról, hogy Aradon április elején köztérre helyezik az aradi vértanúknak emléket állító szoborcsoportot. A dokumentumba csak annyi, hogy a felek megindítják a magyar karok létrehozásának folyamatát. A 2004-re szóló együttműködési megállapodásban az általános elvi kitételek megegyeznek az előző éviben rögzített elvi keretekkel (például, ami a törvényjavaslatok kapcsán a parlamentben történő előzetes egyeztetést, vagy a kormánypárttal való rendszeres találkozók tervezését illeti.). Az idei protokollumban jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek a szociális kérdésekre. /Az RMDSZ aláírta az újabb együttműködési megállapodást a kormánypárttal. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 10./ A két párt továbbra is hetente fog egyeztetni a parlamentben előterjesztett törvénytervezetekről. A jövő tanévben ugyanakkora lesz a beiskolázási szám az egyházi középiskolákban, mint amekkora a 2003–2004-es tanévben volt. Az egyezmény a kisebbségi szakemberek részvételét is biztosítja az oktatás reformfolyamatában, továbbá anyagi támogatást a kisebbségek anyanyelvén megjelenő tankönyvek kinyomtatásához. Az egyezmény ismét előírja a marosvásárhelyi tévéstúdió létrehozását. Bővíteni fogják a marosvásárhelyi és a kolozsvári magyar nyelvű adások idejét. Megfelelő szakembert biztosítanak a magyar nyelvű rádió és tévé szerkesztőségeknek. A Belügyminisztérium programot dolgoz majd ki, amely szerint a kisebbségek által is lakott településeken biztosítják a kisebbségek nyelvét ismerő rendőrök jelenlétét is. /B.T. – Sz.K.: Aláírták az RMDSZ–SZDP együttműködést. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./
2004. március 11.
Nagyszalontán tíz épületből laktanyát és földterületet juttatott a kormány a nagyváradi ortodox apácáknak. Részben a Belügyminisztérium, részben pedig a nagyváradi Szent Kereszt kolostor hatáskörébe utalt a román kormány egy nagyszalontai laktanyát. A kormány a szalontaiak feje fölött döntött, az önkormányzat és az RMDSZ városi szervezete tiltakozott a határozat ellen. Székely Ervin Bihar megyei képviselő jelezte, márc. 15-én interpellál a parlamentben az ügyben. A nagyszalontai magyarság attól tart, könnyen a székelyudvarhelyiek sorsára juthat. A székely anyaváros melletti Csereháton felhúzott hatalmas ingatlanegyüttest máig tisztázatlan körülmények között juttatta az építtető Aris Industrie Rt. a bukaresti Szeplőtelen Szív kongregáció apácáinak. Az ügyben jelenleg is perel az udvarhelyi polgármesteri hivatal. /Rostás Szabolcs: Cserehát szelleme kísért Nagyszalontán. = Krónika (Kolozsvár), márc. 11./
2004. március 11.
A Csíkszeredában megjelenő Jurnalul de Transilvania hetilap márc. 8-15-i száma súlyos vádat fogalmazott meg a magyarországi politika, az erdélyi magyar média egy része és néhány „elvakult" székely címére: Székelyföld etnikai megtisztítását készítik elő évek óta és minden áron! A lap szerint ez helyet kapott a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ 2001. novemberi, parlamentnek benyújtott jelentésében is, de a kormánypárt és az RMDSZ közötti „vadházasság" miatt úgymond keresztülnéztek rajta. Mára a helyzet tűrhetetlenné vált – állítja a Jurnalul szerzője, Adrian Cinpoieru, aki szerint a cél tulajdonképpen a székelység Budapest általi gyarmatosítása. „Gazdaságilag mindez sikerült is. A magyarországi befektetők magukhoz ragadták a vidék gazdaságának nagy részét. Dollármilliók százait mozgatták meg, főként közvetítők révén. E közvetítők pedig most politikai játékba fogtak. Hargita, Maros és Kovászna három gazdag megye. Statisztikai adatok szerint, az életszínvonalat tekintve mindhárom Románia első tíz megyéje között helyezkedik el. Nyersanyagkincsekben ugyancsak bővelkednek. Van itt fa, ásványvíz, kő és mindenek fölött, sok-sok szorgalmas ember. Akiket Budapest rabszolgastátusba emelne..." – indította „leleplezését" a lap. Megnevezte azokat a médiacsatornákat, melyek a székelyföldi románság elűzésén fáradoznak: a Fidesz-hű budapesti Magyar Nemzet, a csíkszeredai Hargita Népe és a kolozsvári Krónika. A magyar „radikálisok" szövetségeseket is találtak, mint a bukaresti Adevarul helyi tudósítóját. A Jurnalul szerint az a lap, amely pár éve még nyíltan leleplezte, milyen manőverekkel hozta létre a magyar kormány a Sapientia Egyetemet, illetve milyen törvényellenesen történt Szovátafürdő privatizálása, most „köpönyeget cserélt” és támogatja annak a csíki újságírónak románellenes terveit, aki „a Székely Nemzeti Tanács egyik vezetője, mely tanács a Hargita, Kovászna és Maros megyék etnikai megtisztítását tűzte ki célul” . Két eseményre hivatkozott a Jurnalul de Transilvania: (1.) a Bayer Zsolt kitiltásával kapcsolatos állásfoglalásokra, melyekben úgymond a Krónika járt elől, elhallgatva a magyarországi újságíró románellenes kirohanásait, illetve (2.) a csíki hokicsapat szurkolótáborának „kedvelt" és nem véletlenül gyakran hangoztatott harci jelszavára, mely a románok kiűzését szorgalmazza. A csíki hetilap megnevezte azt a néhány személyt, akiket a fenti manőverek mozgatóinak tart: Szondy Zoltán újságíró mellett György Attila író, Szász Jenő udvarhelyi polgármester, Gergely István és Boros Károly papok, Ráduly Róbert képviselő, Szabó Soós Klára és Benkő Sándor helyi tanácsosok. /A Jurnalul de Transilvania szerint: Budapest a székelyföldi románok elűzésén fáradozik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./
2004. március 11.
Dokumentumkötet látott napvilágot: Transzcendens remény. A Limes-kör dokumentumai. 1985–1989. /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, Bibliotheca Transsylvanica, 32./ Összeállította és a jegyzeteket készítette: Molnár Gusztáv.A Limes-kör egyike volt a nyolcvanas évek legjelentősebb ellenzéki kezdeményezésének Romániában. Elindítója a Kriterion könyvkiadó szerkesztője, Molnár Gusztáv, de Balázs Sándor, Vekov Károly, Bíró Béla, Ágoston Vilmos, Szilágy N. Sándor és más, az erdélyi értelmiség jelentős személyiségei is aktív tagjai voltak a körnek. A Limes-körnek az 1987 februárjában Molnár Gusztáv bukaresti lakásán tartott házkutatás vetett véget. Molnár Gusztáv a kör magnófelvételeit, az akkori és későbbi dokumentumait szerkesztette kötetté. /A Limes-kör dokumentumai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./
2004. március 12.
A romániai magyarság nem veszítheti el képviseletét a törvényhozásban, ezért mind Budapesten, mind Bukarestben, mind az erdélyi magyarság körében küzdeni kell azért, hogy a politikai megosztottság ezt ne veszélyeztesse – fejtette ki Gabriel Andreescu politikai elemző, a Román Helsinki Bizottság vezetője az Erdélyi Riport márc. 11-i számában. A nagyváradi hetilapban megjelent interjú szerint nyilvánvaló, hogy a szakadás a magyarok köréből indult a budapesti politikai erők támogatásával. Elképzelhető – mondta -, hogy román érdekek is vannak a háttérben, de ezek nem mérvadóak. /A romániai magyarságnak küzdenie kell a politikai megosztottság ellen. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 12./
2004. március 12.
Febr. 10-én, közel ötévi igénylés után a bukaresti Petőfi Könyvtár visszakerült jogos tulajdonosához, a magyarsághoz. A Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság tulajdonában levő Petőfi Házban működő Petőfi Könyvtár az első könyvtár, amelyet a Romániában élő magyarság visszakapott jogtalanul elkobzott könyvtárai közül. A könyvtár az államosítás után is magyar nyelvű kölcsönkönyvtárként működött a Petőfi Házban. Az 1970-es években azzal az indokkal, hogy régi „nacionalista, soviniszta, irredentista" könyveket tartalmaz, könyvállományát egy szép napon teherautóra rakták. Dr. Molnár Szabolcs, a Bukaresti Tudományegyetem hungarológia szakának tanára, abban az időben a magyar nyelv és irodalom tanszék tanársegédje, szemtanúja mindenek. A könyvekből leemelt egy párat a teherautó rakományából és kegyelettel őrizte meg a tanszéken. A magyar könyvek minden bizonnyal zúzdába kerültek. A magyar könyvtárból kétnyelvű könyvtár lett, és 1945 után megjelent könyvekkel töltötték fel, nevét is megváltoztatták, jó ideig Alexandru Donici nevét viselte. 1995-ben a könyvtárat bezárták, csak 1998 őszén nyitották meg újra, amikor Árvay Zsolt személyében magyar könyvtárost alkalmaztak. Az épületet a román kormány 1999 nyarán sürgősségi rendelettel visszaszolgáltatta a bukaresti magyar közösségnek, és Petőfi Ház néven a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság tulajdonába került. A sürgősségi rendelet azonban nem vonatkozott az épületben található könyvtárra. Így a könyvtár ingóságai, bútorai, könyvei a Sadoveanu Könyvtár leltárába tartoztak. A Petőfi Művelődési Társaság a ház átvétele után saját, magyar nyelvű, Petőfi nevét viselő nyilvános könyvtárat létesített. A Sadoveanu Könyvtárral való tárgyalások első eredményeként 2000-ben mintegy 18 ezer kötetet szállítottak el (főleg román nyelvűeket), így megnyílt a lehetőség az adományokból származó, mintegy 16 ezer kötetet számláló állomány elhelyezésére is. Ellenben a Sadoveanu Könyvtár nem volt hajlandó kivonulni, s átadni a könyvtárat. A társaság számos beadványt juttatott el Bukarest főpolgármesteréhez, alpolgármesteréhez és a Kisebbségi Hivatalhoz. Egyik beadványukra sem kaptak írásbeli választ. Czédly József, a bukaresti RMDSZ területi elnöke (2001–2003 május) folytatott tárgyalást több ízben a Petőfi Könyvtár átadása érdekében, de nem tudott eredményt elérni. Végül egy tipikusan bürokratikus, de a jelenlegi törvényeknek megfelelő, megkerülő megoldást született: leírták a könyvállományt, megszüntették a román könyvtárhoz tartozó könyvtárrészleget, és árveréssel a Petőfi Társaság megvásárolhatta az ingó javakat. Így a társaság megvásárolta jogtalanul elvett könyvtárának ingóságait, a Petőfi Könyvtár végre visszakerült jogos tulajdonosához. /Árvay Zsolt: Újra a miénk a fővárosi Petőfi Könyvtár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./
2004. március 12.
Dicséretes kezdeményezéssel állt elő a magyarországi Szent László Akadémia még februárban. Összefogni a Kárpát-medencei, nem magyarországi magyar sajtót, hogy szervezettebb formában is együttműködjön. A Szent László Akadémiáért Alapítvány, Szlovákiából, Ukrajnából, Romániából, Szerbia-Montenegróból és Horvátországból csak egy-két lap képviselőjét hívta meg a munkaértekezletre, amely minden utódállam írott információs sajtójának nagyszabású őszi konferenciáját készítette elő. Ez a rendezvény nem utolsósorban pénzkérdés. A magyarországi kormány szigorú költségvetési politikája pedig azokat a programokat is veszélyezteti, amelyek kreatív módon a nemzet határok fölötti újra egymásra találásának terén tennének építő jellegű lépéseket. Azok, akik a hátrányos kisebbségi helyzetben eddig tették a dolgukat a nemzeti önazonosság-tudat megőrzésének a terén, könnyebben közös hangot találnak. Egész sor kezdeményezés született az összekapcsolódási pontok mentén kialakítandó közös munkára. A horvátországi Új Magyar Képes Újság, a pozsonyi Új Szó napilap és a pozsonyi Vasárnap hetilap (nem azonos a kolozsvárival), az ungvári Kárpáti Igaz Szó, a bukaresti Romániai Magyar Szó, a kolozsvári Szabadság és az újvidéki Magyar Szó szeretné, ha számos közös program megvalósulna. Újságírói csereprogramok indulnak be az érintett lapok között, s ha van rá megfelelő partner, magyarországi sajtókiadványokat is bevonnának a körbe. Ugyanez vonatkozik a cserepéldányok egymásnak küldésére is. A nagyobb szabású tervek közé tartozik a magyarországi hirdetésszervező cégek, valamint a magyarországi lapok reklámszakembereinek a meghívása az őszre tervezett médiakonferenciára. /Balló Áron: A Kárpát-medencei sajtókör. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./
2004. március 13.
Húsz éve hunyt el Kacsó Sándor. Tiszteletreméltó az 1937–45 közti időszakot magába foglaló életrajzi kötetének őszintesége (Nehéz szagú iszap alatt). Kacsó Sándor 1945 után beiratkozott a Kommunista Pártba, ezentúl engedelmeskednie kellett. A Magyar Népi Szövetség alelnökeként részt vett e szervezet "dicsőséges" szakaszában, mikor nagyrészt kiépültek a magyar tanügyi-kulturális szervezetek. Ez az időszak a békeszerződés aláírásáig tartott (1947 febr.). Utána megkezdődött a lassú leépülés; ennek következtében 1947 novemberében leváltották Kurkó Gyárfás elnököt, helyébe Kacsó Sándort ültették. Az MNSZ központját Bukarestbe költöztették. Végrehajtotta az utasításokat. E periódus megaláztatásai alighanem élete végéig bűntudattal tölthették el. Emlékirata 1985-ben csak Magyarországon jelenhetett meg, otthon csak 1992-ben. Bizonyos pletykák szerint őszintén megírta a dicstelen 1945–53 közötti éveket is. Jó lenne felkutatni és kiadni ezt az emlékezést. /Nagy László: Tehette parancsra? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./
2004. március 15.
Népes hazai és külföldi részvétellel avatatták fel márc. 14-én Zsibón ifj. Wesselényi Miklós szobrát, Sepsi József zilahi szobrászművész alkotását. Istentisztelettel kezdődött a rendezvény, szabadtéri beszédekkel folytatódott, ahol felszólalt többek között Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, Bálint- Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Marc Tiberiu, Szilágy megye prefektusa és a házigazdák részéről Mátyus Éva. Az ünnepségen Íjgyártó István, bukaresti magyar nagykövete és a helyi prefektus felolvasta a magyar, illetve a román miniszterelnök üzenetét az erdélyi magyarsághoz. A március 15-ei országos RMDSZ rendezvények nyitányaként megtartott zsibói szoboravató ünnepségre a magyarországi ellenzéki pártok részéről senkit nem hívtak meg. Molnár Endre zsibói református lelkipásztor üdvözölte azokat a helyi törekvéseket, amelyek elvezettek a Wesselényi-szobor felavatásához. A Magyarok Világszövetsége nevében Okos Márton Rákóczi emlékzászlót nyújtott át a zsibói gyülekezetnek, a helyi magyar közösségnek. Mátyus Éva házigazda a szobor történetét mondotta el a hallgatóságnak. 2002-ben a zsibói Wesselényi Társaság, a helyi Református Egyházközség, valamint az Erdélyi Múzeum-Egyesület Zilah és Vidéke fiókjának közös gyűlésén határoztak a Wesselényi szobor felállításáról. Elkezdődött a gyűjtés, azonban az RMDSZ és a magyarországi alapítványok támogatása nélkül ezt a vállalást nem sikerült volna tető alá hozni. Markó Béla beszédében többek között arról szólt, hogy a román és a magyar történelem jeles alakjait, így Wesselényit is másként ítéli meg a két nép, noha, mint fogalmazott "Wesselényi Miklós semmilyen szempontból nem volt ellentmondásos személyiség". Markó bizonyosságként állította, hogy Aradon hamarosan állni fog a Szabadság-szobor, ahogyan Zsibón Wesselényi szobra áll. /Makkay József: Kedvenc templomkertjében Wesselényi Miklós. Magyar és román hivatalosságok részvételével avattak szobrot Zsibón. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./
2004. március 15.
A madridi merényletben elhunyt román áldozatok száma nyolcra emelkedett. Emiatt a román kormány nemzeti gyásznappá nyilvánította március 14-ét. Adrian Nastase miniszterelnök bejelentette, hogy márc. 15-én az Európai Unió tagállamaival egy időben három percig tartó néma főhajtással adóznak a madridi áldozatoknak. /Néma menet Bukarestben a madridi áldozatokért. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 15./
2004. március 15.
A két ország filmes történetében első alkalommal szerveznek kizárólag dokumentumfilmek számára fesztivált. A bukaresti Magyar Kulturális Központ rendezésében Sepsiszentgyörgyön sorra kerülő FILM.DOK több kíván lenni egy dokumentumfilmeket bemutató és rangsoroló rendezvénynél, a szervezők azt remélik, sikerül a szakma képviselői számára fórumot, műhelyt teremteni a kapcsolatok erősítése, újak kialakítása érdekében. A versenyző filmeket a Gulyás Gyula budapesti rendező által elnökölt zsűri bírál el. A Rendszerváltás kategóriában többek között szó lesz Csíkszereda történelmi városmagja megsemmisítésének tragédiájáról, bukaresti utcagyerekekről, az 1960–70-es évek ifjúságának problémáiról és a romániai arisztokrácia felszámolásáról. Két sepsiszentgyörgyi alkotó filmje is versenyben van, Sylvester Lajos Királyvadászat című, Egy politikus útja a paradicsomból a pokolba felvezetésű, Király Károlyról szóló filmje és Petke László Hogyha az Isten is úgy akarja, az őrkői cigányok mindennapjait bemutató dokumentumfilmje. /Fekete Réka: Magyar–román dokumentumfilm-fesztivál Sepsiszentgyörgyön (FILM.DOK). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 15./
2004. március 16.
A magyar forradalom és szabadságharc nagy alakjai másképp látták a nemzet jövőjét, de vitáik, nézetkülönbségeik dacára képesek voltak az összefogásra, az együttcselekvésre, mert tudták: a társadalmi reform, a szabadság csupán egységes fellépéssel érhető el – hangsúlyozta ünnepi beszédében Markó Béla, az RMDSZ elnöke márc. 14-én Krasznán, Petőfi Sándor készülő szobrának ünnepélyes alapkő-letételénél. Az eseményen jelen volt Seres Dénes szenátor, Vida Gyula képviselő, Szabó Vilmos politikai államtitkár, Íjgyártó István bukaresti magyar nagykövet is. Adrian Nastase kormányfő üzenetét Marc Tiberiu, Szilágy megye prefektusa tolmácsolta, Medgyessy Péter magyar miniszterelnök levelét Íjgyártó István olvasta fel. /Petőfi Sándor szobrának alapkő-letétele Krasznán. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ Petőfi arcképével fedőlapján ünnepi műsorfüzetet jelentetett meg Krasznán a helybeli Cserey Farkas Társaság a szabadságharc évfordulója alkalmából. A Cserey Farkas Társaság kérésére jóváhagyták a köztéri Petőfi-szoborállítást. Az alapkövet Markó Béla szövetségi elnök, Szabó Vilmos politikai államtitkár, Marc Tiberiu prefektus és Pop Imre polgármester helyezték el. /(Fejér László): Kraszna Petőfivel ünnepelt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./
2004. március 16.
Zeno Opris, a Vatra Romaneasca szövetség elnöke Ion Iliescu elnökhöz intézett nyílt levélben kérte, hogy az államfő semmisítse meg a kormány határozatát az aradi Szabadság-emlékmű köztérre állításáról – közölte a Cronica Romana című bukaresti napilap márc. 15-én. A magát "nemzeti hírlapnak és magatartás fórumnak" nevező román napilap, amely korábban magyarellenes cikksorozatot közölt az aradi Szabadság-emlékműről, most közölte Zeno Oprisnak az államfőhöz intézett nyílt levelét. Zeno Opris felkérte Ion Iliescu elnököt, járjon közbe, hogy az emlékművet vigyék át Magyarországra, hiszen az "ténylegesen és jog szerint is" Magyarországé – írta a Cronica Romana, amely ismertette egy liberális párti (PNL) képviselő nyilatkozatát is a tervezett aradi román-magyar megbékélési parkról. Valentin Titu Ghiorghiof ugyanis azt tartja, hogy "nem helyénvaló" Aradon román-magyar megbékélési parkot létesíteni, mert a városban "nem lehet szó megbékélésről, mivelhogy Aradon nem voltak etnikumközi konfliktusok". /Román nacionalista tiltakozás az aradi Szabadság-emlékmű köztérre állítása ellen. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 16./
2004. március 17.
A mozdonyvezetők és vasúti alkalmazottak márc. 15-én reggel hétkor kezdték az általános sztrájkot Márc. 16-án bukaresti ítélőtábla a mozdonyvezetők sztrájkjának felfüggesztéséről döntött. A határozat értelmében az elkövetkező harminc napon belül a vonatok a régi menetrend szerint közlekednek. A mozdonyvezetők fizetésemelést, étkezési jegyeket, az elbocsátások leállítását, illetve a munkaidőnek a nyolc óráról hat órára csökkentését kérték. /Kiss Olivér: Felfüggesztették a vasutasok sztrájkját. A bukaresti ítélőtábla döntése 30 napra szól. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./
2004. március 17.
A Bukaresti Magyar Kulturális Központ szervezésében márc. 16-21. között FILM.DOK – Magyar-Román Dokumentumfilm-Fesztivál színhelye Sepsiszentgyörgy. A szervezők bevallása szerint „a fesztivál célja a szorosabb kapcsolat kialakítás a magyar és román film- és televíziós szakma között". Az előzsűrizésen az elmúlt tíz évben készült 158 dokumentum- és portréfilmből 59 maradt versenyben. A zsűri elnöke Gulyás Gyula rendező (Budapest. A fesztivál megnyitója márc. 17-én lesz, majd Sára Sándor Sír az út előttem c. dokumentumfilmjét vetítik. /(Éltes Enikő): Film.dok – fesztivál Sepsiszentgyörgyön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./
2004. március 18.
Megdöbbentő, ami ma a Magyar Írószövetség körül és az írószövetségben történik – írta a barátaihoz, írótársaihoz intézett levelében öt erdélyi magyar író, arra kérve "minden bent és kint lévőt", hogy fékezzék magukat, ne hallgassanak "rossz tanácsadókra" és állítsák meg az írószervezetet fenyegető "veszélyes folyamatot". A Levél Erdélyből, 2004 márciusában című szöveg öt aláírója – Gálfalvi György Marosvásárhelyről, Gálfalvi Zsolt Bukarestből, Horváth Andor, Kántor Lajos és Lászlóffy Aladár Kolozsvárról – "határokon innen és túl" élő és alkotó írótársaikhoz, barátaikhoz szólva emlékeztettek rá, hogy "a megalázás, a megosztottság, a gyanakvás és a nyomában járó gyűlölködés évtizedei után, 1989-ben, 1990-ben" sokan hitték azt, hogy kiderül felettük is az ég. "A külső és belső felszabadulás örömét azonban fokozatosan az új helyzet súlyos konfliktusokban megnyilvánuló dilemmái váltották fel. Ami számunkra meglepő és józanító volt: ez nem csupán magyar-román (magyar-szlovák, magyar-szerb, magyar ukrán), hanem magyar-magyar viszonylatban is megnyilvánult. Növekvő aggodalommal vettük tudomásul, hogy az ezredfordulón egy ilyen világban kell élnünk" – állapították meg a levél aláírói, akik már nem tudják elfogadni, hogy "a magyar írótársadalmon belül nem érvényesülhet a szakmai érdekközösség minimuma". A Magyar Írószövetség "múltjában voltak történelmileg jelentős szakaszok, mozzanatok", az írószervezet éppen a "közös érdekek képviseletében nyerte el értelmét". A Magyar Írószövetségnek ma is ezt kellene jelentenie a magyar írók számára – bárhol éljenek is, bármilyen politikai, társadalmi és esztétikai nézeteket valljanak. Éppen ezért megdöbbentő számukra, ami ma a Magyar Írószövetség körül és az írószövetségben történik. "Az egymásnak feszülő, minden irányból szított indulatok ("a meg nem gondolt gondolat") eljelentéktelenedéssel, sőt széthúzással fenyegetik azt az írószervezetet, amelyben több mint egy évtizede mi is otthon érezhettük magunkat. Arra kérünk minden bent és kint lévőt, fékezzük magunkat, ne hallgassunk rossz tanácsadókra – állítsuk meg a veszélyes folyamatot. Ez a magyar irodalom és talán az egész magyar társadalom érdeke" – szögezte le levelében az öt erdélyi magyar író. /Erdélyi magyar írók levele a Magyar Írószövetségért. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 18./
2004. március 19.
A bukaresti magyarság előbb a Calvineum református templomban, majd a Petőfi Házban ünnepelte meg márc. 15-ét. Másnap a román sajtó beszámolt az országszerte lezajlott rendezvényekről. Legnagyobb terjedelmet – fél újságoldalt – az Adevarul szentelt a megemlékezéseknek. Kiemelte, hogy Vajda Borbála szenátor Magyarország zászlajának kokárdáját viselte a mellén a Parlamentben. Ezt „az ellenzék vagy nem vett észre, vagy csak azért nem tette szóvá, nehogy Vajdát kínos helyzetbe hozza" – írta az Adevarul. Barabás István újságíró megjegyezte, a román parlament történetében első ízben fordult elő magyar kokárdás jelenlét a testület ülésén. Ugyanígy rendhagyó esemény a kolozsvári: a városi tanács magyar tagjai kokárdával jelentek meg a délutáni soros munkaülésen. Gheorghe Funar ideges lett és követelte, hogy mivel „idegen ország" jelképe, vegyék le. Nem vették le. Barabás megjegyezte, 14 év alatt is milyen sokat változott a világ! Felidézte a néhai Tineretul Liber 1990. márc. 17-i számát, amelyben Ioan Gavra A tolerancia nem jelenti, hogy toleránsak legyünk az intolerancia iránt címmel írt helyeslően arról, hogy a Vatra Romaneasca tiltakozott az RMDSZ terve ellen, hogy márc. 15-én ünnepi rendezvényekre kerüljön sor Romániában. /Barabás István: Március – fény és árnyék. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./
2004. március 20.
Markó Attila visszautasította Tőkés László püspök megállapítását, Nagyvárad márc. 15-én nem lett csatatér és frontváros. Szerinte a püspök tragédiát látott abban, hogy az RMDSZ tisztességgel meg tudta ünnepelni az évfordulót. Markót zavarja a pánikhangulat, az állandó fenyegetettség érzése, a nemzetsiratás. „A magyar ember ma már nem él egy nemzeti tragédiában.” Valóságos csatatér volt tizennégy éve Marosvásárhely. Markó kijelentette: az RMDSZ mai, sokak által szidott tárgyalásos politikájának alternatívája épp a Marosvásárhely típusú csatatér. /Markó Attila: Csatatér és frontváros. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./ Előzmény: (Balla Tünde): Tőkés szerint csatatér és frontváros lett Nagyvárad. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18.
2004. március 22.
A húsvéti ünnepek előtt a román kormány ismét védővámokat vezet be a magyar sertéshúsra, ami miatt a román piacon az árak felszöknek, tudósított a Ziua című bukaresti lap. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./
2004. március 22.
A Magyar Polgári Szövetség aláírásgyűjtésbe kezdett márc. 20-án, hogy a választási törvény előírásainak megfelelően indulhasson a helyhatósági választásokon. Az aláírásgyűjtést 16 erdélyi megyében szervezték meg, emellett Bukarestben is. /Aláírásgyűjtésbe kezdett a Polgári Szövetség. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./
2004. március 22.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye fennállásának kétszázadik évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat egyik fővédnökeként látogatott márc. 21-én Szatmárnémetibe Ion Iliescu államelnök. Az elnököt és kíséretét a repülőtéren egyházi és politikai vezetők fogadták, köztük Schönberger Jenő megyés püspök, Szabó István, a Megyei Tanács elnöke, Gheorghe Ciocan prefektus, Riedl Rudolf alprefektus, Viorel Solschi polgármester és Ilyés Gyula alpolgármester. Ion Iliescu a székesegyházban vett részt az ünnepi szentmisén, amelyet Ioan Robu bukaresti érsek celebrált. A latin, román, magyar és német nyelven tartott misén Schönberger Jenő megyés püspök szentbeszédében a tékozló fiú esetéről beszélt, akit atyja nem büntetett meg vétkei miatt, hanem megünnepelte hazatérését. Ünnepi beszédében Ion Iliescu kifejtette, a római katolikus egyház jelenléte a görög katolikus egyházé mellett kapu Nyugat felé. Az államfő elismeréssel szólt az egyház szociális tevékenységéről, mely a Caritas közreműködésével és a román állam anyagi támogatásával is, Szatmár megyében jelentős eredményeket ért el. Kiemelte, hogy a bajba jutottak nemzetiségüktől és vallásuktól függetlenül számíthatnak az egyház segítségére. /Túrós Lóránd: 200 éves a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 22./
2004. március 24.
Márc. 23-án tartották Szatmárnémetiben, a székesegyházban a 200 évvel ezelőtt megalakult Szatmári Római Katolikus Egyházmegye jubileumi ünnepségét. Schönberger Jenő megyés püspök köszöntötte a meghívottakat és ismertette a nap jelentőségét: "A szatmári egyházmegyét szatmári székhellyel I. Ferenc osztrák császár és magyar apostoli király 1804. március 23–án hasította ki az egri egyházmegyéből. Ezt VII. Pius pápa még az év augusztus 9–én pápai bullájával szentesítette. A királyi Magyarország akkori legfiatalabb püspöksége öt vármegye területét ölelte fel: Szatmárét, Ugocsáét, Máramarosét, Beregét, Ungét, és néhány szabolcsi település is ide tartozott. A trianoni békeszerződés után az egyházmegye három részre oszlott: 44 plébánia 80 pappal és 75 ezer hívővel Romániához került. 1991–ben az egyházmegye újjáalakult Reizer Pál püspök irányításával, az azóta eltelt időszaknak megvannak az eredményei." Az ünnepi szentmisét dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek magyar, német és román nyelven celebrálta. A szentmisén német nyelven Lerm István, román nyelven Anton Diacu, az új román római katolikus plébánia plébánosa, magyar nyelven Láng Pál kanonok, a székesegyház plébánosa olvasott fel szentleckét. Megjelent többek között Bálint–Pataki József, a HTMH elnöke, Íjgyártó István, bukaresti magyar nagykövet, Soós Károly, a Márton Áron Társaság titkára, Ilyés Gyula Szatmárnémeti alpolgármestere, Szabó István, a Szatmár Megyei Tanács elnöke és Bekő Tamás, Nagykároly polgármestere. /Elek György: Kétszáz éve alapították a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyét. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 24./
2004. március 25.
Új forró pont lesz Európában? – Jugoszlávia sorsát jövendölik Romániának, ám az európai szakértők szerint nem megalapozottak ezek az apokaliptikus jóslatok" – címmel közölt cikket az rbc.daily.ru elnevezésű orosz elektronikus kiadvány. A Bukarest által folytatott, az ország teljes románosításának nacionalista politikája az európai újságírók szerint oda vezet, hogy az ország a jugoszláv elv alapján felbomlik. Ennek első jele az, hogy az erdélyi magyarok kinyilvánították szándékukat egy, a román állam keretein belüli széles körű autonómia biztosítására. Szakértők szerint azonban a magyar közösség egy részének "szeparatista" hangulata nem veszélyezteti Románia területi integritását. "Románia esetében, ha Erdély függetlenségének az ügye pozitív irányba mozdul, akkor ez nagyon veszélyes precedenst teremt, mivel nagy magyar közösségek élnek Szlovákia és Szerbia területén is. Mi arra a garancia, hogy az ott élő magyarok nem akarják a példát követni? S ha ez bekövetkezik, jelentkeznek a sorban más európai kisebbségek is" – nyilatkozta az elektronikus kiadású lapnak Szergej Markedonov, a Politikai és katonai elemzések intézete etnikumközi kapcsolatok osztályának a vezetője. Mindmáig nem megoldott Koszovó ügye, komoly határviták vannak Németország és Lengyelország, Németország és Csehország, Oroszország és Finnország között. A szakértők ugyanakkor úgy vélik, hogy nincs veszélyben Románia területi épsége. "Egyrészt az autonómiáért csak az erdélyi magyar közösség egy része lép fel, (elsősorban a radikális érzelmű Tőkés László és hívei kezdeményezéséről van szó). Másodszor pedig a "szeparatizmus" nem talál semmilyen támogatásra Magyarországon. /Új forró pont lesz Európában? Orosz cikk az erdélyi magyarok autonómia-törekvéseiről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./
